Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

A szomolnoki ev. egyház jubileumához. A szomolnoki ev. egyház mult hó i i-kén tartotta temploma ioo éves fennállásának jubileumát. A VII bányavárost esperességből jelen voltak: SOJS Vilmos esperességi felügyelő, Philippi János főesperes, Wittchen Frigyes szent-remetei lelkész-alesperts, Sztehlo András stoószi körlelkész s még mások. Az ünnepi istentiszteletet a helybeli lelkész Tliern Ecle, az oltári beszédet pedig a főesperes tartolta, míg a liturgiánál Wittchen. Sztehlo s Zimmermann lelkészek segédkeztek. A hangversenynyel egybekötött táncmulatság 62 forint 65 krt eredményezett, mely tiszta jövedelemnek fele az egyház, fele pedig a szomolnoki leégettek javára fordíttatott. A tombola 192 frt 9 krt eredményezett a felülfizetésekkel együtt az egyház pénztárának. Az oltár, szószék s keresztelési medence javítására 59 forint 25 krt gyűjtöttek a hívek. Mint e becses lapok tisztelt olvasói előtt ismeretes, a templom renoválási költségeinek (700 frt) fedezésére gyüjtőiveket bocsátott ki a szomolnoki egyház, melyeken következő összegek folytak be : a bártfai evang. egyház ivén 5 frt, a lőcsein 5 frt, az eperjesin 13 frt 80 kr, a vichodnain 1 frt, a krompachin 7 frt 20 kr, dr. Szlávik M. eperjesi theol. tanárén 14 forint 41 kr, a pozsonyszentgyörgyin 2 frt, a durándin r frt, a debreceni h. h. egyházén 5 frt, a gölnicbányain 19 forint 35 krajcár, a kisszebenin 7 frt 10 kr, a kolozsvárin 5 frt, a leibicin 3 forint, a kassain 5 frt, a szt-iglói és pozsonyi gyámintézet ivén 10—10 forint s a késmárkin 16 frt 23 kr, összesen 113 frt 86 kr. Az egyháztagok 90 frt 40 krnyi gyűjtésével s a tombola és táncmulatság tiszta jövedelmével együtt a 700 frtnyi renoválási költségek fedezésére összesen 427 frt 62 kr folyt be. A derék szomolnoki hívek a jubileum fényének emelése céljából sem fáradságot, sem pénzbeli áldozatokat nem kíméltek, s ott a szepesi Rómában fénylő példányképű! szolgálhatnak a nagyobb ev. gyülekezeteknek is. A szomolnoki evang. egyház történetéből, melyet Thern Ede lelkész a jubileum alkalmával rövid vonásokban a szószéken olvasott fel, nevezett lelkész barátom szívességéből a következőket közlöm: Az ev. protestantismus mindjárt a reformatio hajnalán Szomolnok városába is elhatott, s a városi levéltárban őrzött XVI. századbeli jegyzőkönyv már 1572-ben tesz említést Leonis Theobaldus nevű evang. lelkészről, valamint arról is, hogy a mise már korábban eltöröltetett az evangyéliom hirdetésének javára. Miután a szomolnokiak mindnyájan az evangyéliomot fogadták el, s a római szertartásokat elhagyták, természetesen a volt kathol. templomoknak, iskoláknak és harangoknak birtokában maradtak, a mit az a körülmény is bizonyít, hogy a régi templomnak 1799-ben történt lerontása alkalmával az oltár előtt Eichler Jakab ev. lelkész sírköve s feliratos rézkoporsója találtatott meg, ki 1611 — 1626-ig volt a szomolnoki egyház papja. A lerontott régi templom harangjain is több ev. lelkész nevére akadtak. 1709-ig Szomolnok lakossága egészen protestáns volt. Midőn azonban ugyanazon évben elszedetlek az evangélikusok templomai és iskolái, lelkészei és tanítói pedig elűzettek, akkor a szabad vallásgyakorlat épúgy mint a szomszédos szepesi bányavárosokban, Szomolnokon is szomorú véget ért. 77 éven át pap és tanító nélkül voltak a protestánsok, míg végre 1774-ben a szomolnoki, svedléri és stoószi protestánsok az osztrák császárhoz egy közös kérvénynyel járultak a magánistentisztelet megengedése tárgyában, a minek eredménye az akkori ! »regnum marianum«-ban az volt, hogy a kérvényezők ke| ményen megbüntettettek, az időközben bejött templomépítési Összeg, melyet fillérenldnt gyűjtöttek, kérlelhetleniil elkonfiskáltatott. Akkoriban az elnyomott szomolnoki és vidéki protestánsok messze földre, Kassára, Eperjesre. Jakabvágásra, Iglóra, Berzéthére s Olasziba zarándokoltak az ige meghallgatása s a sákrámentomok élvezése céljából, mígnem az áldott József-féle »türelmi rendelet« a felvidéki protestánsoknak Ís — kegyelem alakjában ugyan — meghozta a rég óhajtott s megérdemlett vallásszabadságot. 1784-ben újólag fordult a sz.-remetei és szomolnoki egyház a bécsi udvari kancelláriához a nyilvános vallásgyakorlat megengedése tárgyában, azonban csak 2 év multán, miután az egyházak egyenként kimutatták, hogy templom és iskola fenntartására elegendő alappal bírnak, engedtetett meg a templomnak fölépítése. 1785—86. át megelégedtek a szomolnoki protestánsok egy fából készült egyszerű imaházzal, s ezen idő alatt épült a mostani templom, a melyet 1787. ádv. II. vasárnapján Oohs Nándor helyi lelkész fel is szentelt. Az építésre szánt összeg közadakozásból gyűlt be. 100 év mulva valóban szükséges volt a renoválás, ha mindjárt újabb áldozatokkal is járt a gyülekezet részéről. A szomolnoki gyülekezet lélekszáma az elkerülhetetlen vegyes házasságok s az azokkal összekötött római praxis miatt folyton apad. 1805-ben 500, 1825-ben 346, 1860-ban 346 lelket számlált az egyház, míg ma alig haladja meg a 250-et. Habár a szomolnoki hívek eléggé dicséretes áldozatkészséggel járulnak a gyülekezet fenntartásához, önerejükből még sem állhatnak fönn, a miért is évenként a hazai és külföldi egyletekhez fordulnak segélyért. A hazai gyámintézetnek s a prot. Gusztáv-Adolf-egyletnek köszöni a gyülekezet a maga létét, a mint azt a következő kimutatás is igazolja: 1879-ig 4190 frt 30 krt áldozott a Gusztáv-Adolf-egylet a szomolnoki egyháznak, a magyar gyámintézetek pedig összesen 1652 frt 65 krt. Ily módon sikerült az egyháznak paplakot és iskolát /

építeni, sőt már 5000 frtot meghaladó tőkével is bír. Ujabban, mint az egyház jelenlegi buzgó lelkésze Thern Ede írja, az egyetemes gyámintézet összesen 80, a kerületi 297, az esperesi 105, a Gusztáv-Adolf-egylet pedig 1882 óta 898 frttal segélyezte az egyházat. Az egyháznak jóltevői közül megemlítendők a kathol. vallású Almássy, ki az 1845-ik évben IOO s dr. Kleider Antal, ki 1863-ban 2000 frtot hagyományozott az egyháznak ; Tutsnák nevű asszonyság pedig egy nagyobb alapítványt tett, melynek évi kamatai a város szegényei között, s így a protestán sok között is valláskülönbség nélkül osztatnak ki. A valódi emberbaráti szeretetnek nemes példánya az Szomolnokon, melyet ma nem ok nélkül Rómának kereszteltek! Ujabban a tanítói állomás szervezése újabb terhekkel jár az egyházra nézve. A szomolnoki egyház lelkészeinek névsora az újabbi időkből a következő: Ochs Nándor 1785—1790, Schmidt Mózes 1790—1795, Bescheft Konrád János 1795 —1803, Bubenka Jónás 1803 —1806, Czapkay Samu 1806—1808, dr. Ilumy Károly, 1808—1810, Taisz András (az egyházi irodalom terén is működött) 1810—1816, Scholtz Adolf 1816—1817, Fest János 1817—1837, Steiner Samu 1838—1840, Iíolvay János 1840—1853, Szalagyi Mihály 1853—1854, Holvay János másodízben 1854—1876, Lersch Mihály 1876—1882-ig s 1882 óta Thern Ede a jelenlegi lelkész. A sűrű változtatások alatt az adminisztrátori teendőket Sztehlo András stoószi lelkész végezte.