Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

vallása. Miután mindegyiknek erkölcstanát, dogmatikáját s kultuszát külön tárgyalás alá vette, áttér a pantheisztikus vallások vizsgálatára, melyet azonban az átmeneti formának, az atheizmusnak boncolása előz meg. A pantheiztikus vallások három csoportra oszlanak: i. csoport : A test pantheizmusa. 2. Az érzés pantheizmusa. 3. A gondolat pantheizmusa. (Erkölcstan, dogmatika s kultusz, természetesen itt is külön-külön tárgyalva). Ha valaki kíváncsian kérdezné, hogy hol s mikor lépett föl a pantheiztikus vallások egyik vagy másik osztálya, szerzőnk nem történelmi vallásokra mutatna, hanem egyes személyiségekre. Igy pl. az első csoport második alosztályában (Öt alosztálya van e csoportnak), mely a pantheiztikus Staatsenthusiasmussal foglalkozik , mint példák vannak Lykurgus, Platón, Fichte és Hegel fölhozva (413-ik s köv. 1.); az ötödik alosztályban pedig Schiller szerepel, mint »Pantheistischer Kunstenthusiast.* (434. lap). A munka — irályát tekintve — élvezetes olvasmányt nyújt. Elődei bírálatában Teichmüller sokszor bravourral jár el; megjegyzései a legtöbb esetben találóak ; saját magának túlbecsülése kirí minden lépten, nyomon, de mióta Schopenhauer a többi bölcsészek ócsárlásával oly nagy sikert aratott, úgy látszik divatba jött ez a követelő föllépés. Hogy T. is babért arat-e ilyenekkel — bajosan hiszsziik. Egy példa rá, mely egy úttal az irályra is jellemző : (23. 1.) »Ritschl még mindig tartózkodó szüzességgel fogadja az én munkáimat s ezért nem képes a vallás terméketlen felfogásán felül emelkedni.* Egy nagy baja van a munkának, s ez a — system. Eszembe jut Heine, ki valószínűleg ilyen rendszert láthatott, midőn a következő kis verset írta: Zu fragmentarisch ist Welt und Leben — Ich will mich zum deutschen Professor begeben, Der weiss das Leben zusammen zu setzen, Und er macht ein verstandlich System daraus ; Mit seinen Nachtmtitzen und Schlafrockfetzen Siopft er die Lücken des Weltenbaus. Egészen más hanggal lép föl a másik vallásbölcsé -szet, a —• fájdalom! — oly ifjan elhunyt Pünjernek műve : »Grundriss der Religionsphilösophie«. Az egész alig 70 lap, s a hátrahagyott kéziratokból adta ki Lipsius.*) Vallásbölcsészet Piinjer szerint, nem más, mint a vallásnak bölcsészeti megismerése. Mivel a vallás — mint az egyes alanyhoz tartozó, szubjektív, s mint az egyes fölött álló, s annak életét szabályozó hatalom — objektív, a vallás bölcsészeti megismerésének is két oldalt kell figyelembe vennie. Mint szubjektiv jelenséget a szellem lényegéből kell levezetnie — psychologiai úton — s nem szabad megelégednie azon formák puszta felsorolásával, melyekben a vallás kifejezésre jut; mint objektív jelenséget tartozik a különböző positiv vallásokat figyelembe venni, s nem állhat meg egy vallásnál, mint a vallásnál. Ezután vizsgálnia kell a positiv vallások »tanait* egyéb ismeretünkkel összefüggésben. Ezekből kifolyólag a vallásbölcsészetnek három problémát kell fejtegetnie, u. m. a psychologiait, történetit s metafizikait. A vizsgálódás kezdődhetik ezek bármelyikével. Igy kezdi Pünjer a tulajdonképeni tárgyalást a történeti probléma fejtegetésével s rövid átnézetét adván *) E vázlat, mint a Lipsius által írt előszóból láthatjuk, befejező kötete lett volna a »Geschichte der christl. Religionsphilosophie seit der Reformation* című miinek, melynek két első kötete 1880-ban, illetve 1883-ban jelent meg. Sajnos, hogy a 35 éves korában elhunyt fiatal lanár nem valósíthatta meg szándékát. az egyes vallások történetének (3—18. 1.), a történelmi vizsgálódás folyamán nyert resultatumokat értékesíti, a mennyiben fölmutatja, hogy minden történeti vallásban négy jelenség látható, u. m. 1) a vallásos tan (fensőbb lényekről s ezeknek az emberhez való viszonyáról 20. 1.) 2) a vallásos cselekmény (kultusz 23. 1.), 3) a vallásos javak, (melyeket az ember remél és nyer istenétől 25. 1.) s 4) a vallásos hangulatok, (melyek a világ s élet felfogásában nyernek kifejezést 28. 1.). A psychologiai vizsgálódáshoz az átmenetet azon kérdés fejtegetése képezi: a szubjektiv vagy objektív vallás létezett-e először? e kérdésre a felelet így hangzik (31. 1.): a vallás előállásánál az egyén vallásos élete volt az eredeti s az objektív vallás határozmányai a későbbiek. Ez ellen csak az emelhet kifogást, csak az mondhatja, hogy így a vallás isteni jellegéből kivetkőztetve, emberi találmány rangjára szállíttatik, a ki isteni kijelentést csak kész mondatok közlésében lát. A ki azonban elismeri az Isten működését a szellem benső életében is, az e kérdést nem zavarja össze ama másikkal, hogy a vallás kijelentésen nyugszik-e vagy nem ? (E kérdésre igenlőleg felel az iró a 32-ik lapon, midőn azt mondja : minden vallásos újítás isteni kijelentéssel jő létre. S ezért el kell ismernünk, hogy minden positiv vallás, s nem csupán a zsidó és ker. kijelentett.) A psychologiai vizsgálódás folyamán szerző elveti egy különös vallásos orgánum létezésének gondolatát (34. 1.) s kimutatja, hogy a vallás a lélek három tehetségének, a gondolkodó, akaró s érző tehetségnek közös összehatása folytán jő létre (36. 1.) A vallás definiálásánál (48. 1.) ismét szubjektiv és objektív oldalt különböztet meg szerzőnk. Az objektív oldalt képezi a történelmi vizsgálódás folyamán nyert 4 jelenség, a szubjektiv oldal pedig az egyéni élet Isten által segítésének érzetében áll. A metaphysikai vizsgálódást a metaphysika jogosultságának kérdése vezeti be, s irónk a kérdést a metafizika javára dönti el, amennyiben kimutatja ennek lehetőségét s jogosultságát ; legelfogadhatóbb formája a metafizikának az idealisticus monismus (60. 1.), s csak a kérdés ilyetén eldöntése után tér át tulajdonképeni thémájára, hogy e metafizikával a vallás, (de csak a ker. vallás) összhangzásban van. A vallástannak három része van, u. m. theologia, kosmologia és anthropologia. A kérdés, vájjon Isten személyes-e, s hogy az absolutnak tudományos meghatározása a személyiség fogalmát megtűrheti-e : »muss bejahend beantwortet werden.* E kérdés különben nem épen fontos ott, hol el van ismerve, hogy az Isten szellem, vagy hogy öntudat s akarat tulajdonítható neki (más szóval szerző a pantheizmus e formája mellett a vallásosságot nem látja veszélyeztetve 66. s köv. 1.). A kosmologiánál tudománynak s vallásnak egy a tárgya, de máskép fogja föl mindkettő e tárgyat. A vallásos felfogás úgy tekint az eseményekre, mint melyek Istentől függenek, s tekintetbe veszi egyúttal jelentőségüket az ember javára vagy megrontására. Az anthropologia arról tárgyal, mint tekinti az ember magát Istennel szemben. A keresztyén vallás az embert mint erkölcsi lényt fogja íöl, mint szellemi és testi lényt csak annyiban, amennyiben ezek erkölcsiségére befolyással vannak. Az ember lényege meg van határozva e kifejezés által: az ember az Isten képmása ; tulajdonképeni s valóságos állapota pedig az eredendő bűn tanában van kifejezve. íme egy az emberiség legmagasztosabb kincseiért küzdő ifjú embernek, hogy úgy mondjam: végrendelete.