Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-23 / 4. szám

toztatott. 1832-ben orgonát állíttatott be és szentelt fel az egyház. 1841-ben vettek egy házat, mely peressé vált a vételjog iránt, de a mieink nyerték meg. 1865-ben Csink János kisdedovó alapot létesít, a melynek mai tőkéje 4261 frt 33 kr. Gyűjtetik lélkészi alap s a 100 éves jubileum emlékére szegény-alap. Az egyháznak 1546— 1886-ig 21 lelkésze volt; az egyház története öt izben való járvány-pusztításról emlékezik meg. Tűzvész pusztított 1775, 1834, 1837, 1846, 1847, 1848, 1853, 1862, 1865-ben a város és egyház körében. A gyakori tűzvész okául az mondatik, hogy egyes pénz sóvár emberek nyereségre való számításból gyújtogattak, 1 ingyen nyervén a várostól építéshez való [faanyagot. A templom s az egyház épületei 1874-ben restauráltattak. Canoni visitatiója volt az egyháznak 1805 julius 25-kén Nikolai Sámuel eperjesi leik. s superintendens, 1825-ben Josefi tiszolci lelkész s superintendens, 1865 julius 10-én Máday Károly superintendens alatt. Kegyeletes ünnepélyt ült az egyház i830 junius 27-én az ágost. ev. egyház 300 éves múltjáról emlékezvén meg, 1878-ban a templom 100 éves jubileuma tartatott meg. 1883-ban tanítója Weszter Jakab 50 éves hivataloskodást jubilált. Az egyház tanítói 1784 tői soroltatnak fel. Lélekszám jelenleg 503. Kisebb tőke alapítványai szép számmal vannak 7163 frt 16 kr; adóssága nincs. A tanító fizetéséhez a község 147 frttal járul, kevesebb összeggel mint a kath. egyháznak. A németség szlávosodik, kivándorlás apasztja a hívek számát. Ruszkin. 1543-ban Pick Zakariás r. kath. lelkész az egész egyházzal áttért. A lengyel uralom terhe és nyomása nehezedett sokáig az egyházra. Lubomirszky Herades Staniszló helytartó 1674-ben megfosztotta őket a templomtól s lelkészüket száműzte. A templom helyett imaház épült, 1720-ban villám csapás okozta tűz hamvasztotta azt el; tiz évig esedeztek építési engedélyért. 1800-ban megengedtetett kőtemplom építése, 1802 ben iskola is építtetett, 1808-ban azt bővítette, 1827-ben lelkészlakot épített. Járvány, kivándorlás, róm. katholikusok letelepedése sokszor apasztotta a hívek számát. A tótosodás is terjed. A csapások egész hosszú sora kezdődik 1839-től az 1879-iki nagy tűzvészig. 1862-ben tanítója Szlavkovszky Sámuel 50 éves hivataloskodását ünnepelte meg, nevére alap tétetett. 63 évig tanított. Lelkészeit 1566-tól vezeti le, felügyelőit 1758-tól, tanítóit 1674-től. Lélekszám jelenleg 339. Tőkéi ujabb építkezései folytán igen leapadtak. Kölcsön tartozása 3407 frt 81 kr. Bevétele a mult évről: 4431 frt 47 kr., kiadása 43 32 frt 99 kr. Szepes-OIaszi. Eredetileg Villa Latina, Italica ola- j szóktól alapíttatott. 1243-ban szász gyarmat, Wallonok népesítették be, V. István magyar király 1271-ben kiváltságos jogokkal ruházta fel, mint »királyi plébánia« (viridi campi) közvetlenül Esztergomnak volt alárendelve; lelkésze 1669-iki megemlékezés szerint főnöke a bányaszövetségnek s a 24 szepesi város szövetkezetének. — Thomár nevű lelkészük 1548-ban meghalt, utána Blásy Jakab tér át a hívekkel. Szép góth stylben épült templomot nyertek így a papi tizeddel együtt. Miksa császárkirály 1570-ben az arianusokkal téveszti őket össze s mint ilyeneket üldözteti, Bornemisza György szepesi prépost 1567—70 s Macziejovszky Gáspár, valamint János kapitányok 1579—87 mint határozott protestánsokat üldözik őket. A 17-dik század sötét emlékekkel teljes. Pethő Márton prépost s Kutassy János kalocsai érsek befolyására, a lengyel s osztrák hatóság engedélyével a templom elvételére 1604 okt. 2-ka tüzetett ki határnapul, de az erőszak foganatosítása fegyveres ellentállásba ütközött. 1615-ben sikerült nekik szándékukat végrehajtani s Thurzó György protestálása dacára elűzetett lelkészük is. 1632-ben nyilvános átok alá vettettek. 1670-ben megengedtetett a vallás korlátozott gyakorlása, de Bársony György címzetes püspök rábeszélte a királyt az engedmény visszavonására s 1671 junius 24-én kemény rendelet jött ellenök, 3000 frt büntetés mellett tiltatott meg minden kezdeményezés. A városban 40 katholikus volt összesen. — Podolinból kegyes rendű szerzetesek rendeltettek ide, kiknek az egyházi jövedelem felét s a protestánsoktól kápolnát kellett kapniok. Jött szerzete élén maga Bársony, de az invásio a hivek ellentállásán hajótörést szenvedett s csak egy szobát szentelt fel katholikus használatra. Október 12-én reggel 8 órakor erőszakkal akarták elfoglalni a temetőt és az iskolaépületet, a következő cseles módon. A katholikus lelkész összecsődítette a katholikusokat és processiót rögtönzött; ezzel betért az iskolaudvarra s ott misézett kint a szabad ég alatt a magukkal vitt oltáron. A nép késő vette észre, hogy rászedetett, de a temetőn útját állották a körmenetnek, dulakodás támadt, melyben a pap ünnepi köntöse és a Mária kép is sárral érintkezett, a magukkal vitt koporsó is hasonló sorsban részesült. A nép aztán neki esett az oltár és a Mária kép szétrombolásának. Az eset a kapitányságnak feljelentetett, négy nap múlva bizottság jött ki az ügyet megvizsgálni, melybe 12 evang. és 12 kath. tag volt beválasztva, ezen bizottság határozatára az iskola a katholikusoknak csendben átadatott. Ezzel azonban az ügy még be nem végződött, a katholikusok vérszemet kaptak s már a templom is kellett nekik. 1672 januárban a templomot meglepték s abból minden értékesebb tárgyat mint az oltár edényeket elemeltek. Dacára a katholikusok ezen erőszakoskodásának még új bíróságot is követeltek a papi öltönyön s a Mária képen elkövetett sértésért, mely bíróság végleg ily Ítéletet hozott: A város birái, a kik az egész dologban nem viselték magokat erélyesen, hanem elnéző engedékenyen, két heti fogságra s IOOO frt birságra Ítéltettek; ama beszenyezésnek tettesei halálra Ítéltetnek, az egyház 2000 frt bírságot fizet a katholikusoknak, Klesch Dániel lelkész a megyéből száműzetik s megköveti a kegyes rendieket. Ezen kemény Ítélet sokféle módosuláson ment keresztül, a lelkész is megmaradt helyén s Bársony hiába fordult a lengyelekhez és osztrákokhoz az Ítélet végrehajtása iránt — sehol nem találván eredményt ezt Rómában vélte megtalálni. Az innen nyert biztatás és meghagyás nyomán a lelkész elfogatott 1673-ban, a következő évi március 22-dikén a templom elvétetett, a lelkész Kassára vitetett, de később szabadon bocsáttatott. 1674-ben egyszersmind nagyobb nyomozó törvényszék állíttatott egybe, ez elé idéztetett meg a lelkész hívei élén — megvizsgáltattak, kihallgattattak s lázadás bűntényében elmarasztaltattak, számkivetés vagy térítvényadás közt lehetett választaniok , vagyonuk többnyire elkoboztatott. 1676 márc. 2-án általános utolsó betérési határidőül rendeltetett el, a bírónak hivatalos kötelességévé tétetvén felügyelni arra, hogy kiki látogassa pontosan a kath. templomot, a kik ezen rendeleteknek nem engedelmeskednek, azok gyermekei elvesztik szülőik hagyatéka iránti örökösödési jogukat. Ezen szorongatott helyzetben megtörtént, hogy az evangélikusok hatósági befolyással nyerték lelkészüket, de azt nem választották meg, hanem 1676 szeptember hóban papválasztási jogért folyamodtak fel, de eredmény nélkül, 10 évig függ az ügy, 1685-ben jött egy rendelet