Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-23 / 4. szám

az istenitisztelet szabadabb tartására nézve, 1686-ban nyomban visszavonatott az; 1694-ben megadatott az engedély fatemplom építésre, de lelkésznek a városba lépni 1000 darab aranynyi büntetés terhe alatt tilos volt. 1748-ban Holczkampf Henrik ev. lelkészt, midőn beteghez ment, a kath. káplán városi közeggel elfogatta és bekisértette s ezért elégtétel távolról sem adatott az ev. feleknek. A fenntebb említett papválasztási jogot az egyház Mária Terézia alatt Brühl Henrik és Ponyatovszky Kázmér közbenjárására 100 darab aranyért megkapta. Mária Terézia korában folyt tovább az erőszakoskodás, melynek elkövetésében minden eszközt szentnek tartottak, sok baj és zavar fordult elő, a decretalis eskii forma körül. II. József alatt az egyház szép fejlődésnek indult. Kaizer Sámuel zavartalanul segíthette elő és munkálhatta az egyház ügyét. 1783 julius 4-ikéről kelt rendelettel az istenitisztelet kivétel nélkül csak a reggeli órákban tartandók a katholikus istenitisztelet előtt, tehát azzal nem egy időben, 1784 márc. i-én Krompach mint leányegyház ide csatoltatott s 1787-ben ez ismét anyaegyház lett. 1786 október 19-dikén engedély adatott kőtemplom építéshez, következő évi május 24-dikén letétetett az alap s advent első vasárnapján kész is lett a templom. Mint elemi csapás felem'íttetik: az 178i-iki tűzvész, 1782-ből felhőszakadás, 1801 tűz. Első canonicus visitatiója volt az egyháznak 1805 aug. 6 án. Érdekes, hogy a superintendens bevonulása alkalmával nem volt szabad harangozni a közös városi haranggal, 1817 ben jubileum tartatott, mely alkalomból a mire égető szükségök is volt, harangot szereztek, 1819-ben tornyot építettek, ekkor ez volt a szálka a katholikusok szemében, elpanaszolván, hogy akkor temetnek a mieink, mikor ők istenitiszteletet tartanak. — Dr. Munyai Lajos lelkész érdemeiről eleget tanúskodik az egyház története. 1825 május 24—25. Josephi visitálta az egyházat, 1866 julius 3—4 napjain Máday Károly superintendens. 1884-ben nagy tűz dühöngött a városban, mely az egyháznak is sok kárt okozott. Lelkészeit 1549-től, felügyelőit 1734-től, tanítóit a 16-ik század végétől vezeti le. Lélekszám jelenleg 465 ; van az egyháznak 12 hold földje, 6946 frt 20 krnyi tőkéje, 2410 frt 99 kr. adóssága. Bevétele 1885-ben 1103 frt 36 kr. Zsákóc. Eredetileg Isavei villa, Izsákfalva 1222 körül keletkezett, egyike a 24 szepesi k. városoknak, 1848-ig a gr. Csáky család tulajdona, 1848-ban mint ilyen felszabadult, hűbér urától magát megváltotta s több jogot meg vett. 1542-ben Mauriczius Simon említtetik mint lelkész, 1603 október 30-dikán a Hunfalván tartott congregatió megdorgálta az akkori lelkészt Szilveszter Jánost, mert functioi alkalmával albát használt s gyertyát gyújtott. 1672-ben minden vagyonuk elvétetett, lelkészük Gyeb Márton elűzetett, 1682-ben korlátozott vallásszabadságot nyertek s elvett templomukat vissza kapták. 1687-ben ismét megfosztattak attól. 1705-ben ismét vissza került templomuk. — 1709-ben mindenkorra elveszítették azt, megtiltván egyszersmind az articularis helyeken kívül az istenitisztelet tartása, ezen állapot tart 80 évig, Józsefig. 1786-ban, miután az egyháznak semmije se volt, Menhárdhoz csatlakozott azon kijelentéssel, hogy ezen önkéntes csatlakozása addig tart, míg saját templommal nem bír. Folyamodtak is Leopoldhoz templomépítési engedélyért, ez meg is engedtetett 1792-ben. Volt a városban ekkor 97 evang. család. Önkéntes adományokból 1763 frt gyűlt be. Egyelőre csak templomépítés terveztetik, 1793-ban már meg is kezdték az építkezést a földesúr s a róm. kath. papság által közösen véleményezett, különben eléggé alkalmas helyen s azon évben be is fejezte. 1840-ben iskolát épít 3254 frton, 1843-ban megünnepli a templom 50 éves jubileumát. 1825-ben visitálta meg a leányegyházat Josephy Pál superintendens, 1850-ben Menhárd lelkésze Klein Károly belátván, hogy a szorongatás idejében hozzájok csatlakozott leányegyház önállóan élhet tovább, felmentette őket a kötelezettség alól s 1850 jul. 21-én papválasztó gyűlés tartatott. Lélekszám ekkor 601 volt. Paplak még nem volt, a tanítói lak s az iskolaépület is nagyon rozzant, az építkezés nehezen ment, mert a katholikusok mindenféle akadályt gördítettek elibök ; 1856-ban felépült a paplak; ápr. 20-án ünnepélyesen letétetett az alap, az oífertorium. 162 frtot jövedelmezett, junius 29-én befejeztetett az építés, az egész 7650 frtba került beleszámítva a katholikus egyháznak megítélt s meg is fizetett 200 frtnyi kárpótlást. A gyülekezet a pátenst elvetette s visszavonatása után hála-istenitiszteletet tartott. 1862 junius 24-dikén esperességi gyűlés helye. 1865 julius 15—16, Máday Károly tartotta canoni visitatióját, 1866 új orgonát szerzett, teljes beállítása azonban csak 1871-ben lett végrehajtva. 1869-ban villámtűz tett kárt, 1875-ben is szenvedtek tűz által az egyházi épületek. Lelkészeit az 1556-tól korszakonként Menhárddal együtt sorolja fel, felügyelőit és tanítóit 1786-tól. Lélekszám jelenleg 529. Eekvősége van az egyháznak s 889 frt 99 krnyi tőkéje. Adóssága nincsen. Bevétele 1885-ben 1414 fit 70 kr. Kiadása 1323 frt 63 kr. (Vége köv. ) Nemes Károly, ev. lelkész. KÜLFÖLD. Az osztrák protestáns egyház életéből. Állami testvéreinknek, a monarchia Lajtántúli felében lakó hitsorsosainknak egyházi élete meglehetősen terra incognita a hazai protestáns olvasó közönség előtt. Csak a kik a bécsi theologiai fakultáson megfordultak, vagy az osztrák protestáns lapok valamelyikét olvasgatják — ezek száma pedig nagyon kevés lehet e hazában — : csak ezek tudnak egyetmást a monarchia túlsó felében élő hitfeleinkről. Különös, hogy a szabadságharc s az ezt követő »osztrák világ* keserű emlékei hogy megszakították úgyszólva egyszerre az osztrák protestánsokkal való kapcsolatot. Pedig ezelőtt ugyancsak sűrű volt az érintkezés, elég benső a kapcsolat, mely bennünket kivált a »Cseh—morva* testvérekhez fűzött. Hány papot nevelt a század elején még Patak és Kecskemét a jó atyafiaknak! hány pap- és tanító gyerek jött be »magyar« iskolába Cseh- és Morvaországból ide mihozzánk még a 30-as—40-es években is! Viszont még most is nem egy magyar nevű német-cseh-morva prot. pap van túl a Lajtán, kiknek ősei a Duna-Tiszamentéről kerültek ki s merültek be a cseh vagy német lakosság tengerébe. Ezek a mi osztrák hittestvéreink bár nem sokan, alig százezeren vannak, de derekasan megállják helyüket a lajtántúli nagy pápista vi'ágban. Allamjogi helyzetük megszilárdulása és egyházi alkotmányuk a ránk nézve gyászos emlékű »Patens«-sel kezdődik, melyet mi akkor, mert törvényeken és békekötéseken nyugvó al-