Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-23 / 4. szám

inkra nézve előny alig, hátrány pedig nagyon sok származhatik, már csak azért is, mert egyházmegyéink kormányzásában való otthoniasságot bárki is csak hosszabb idei gyakorlat után nyerhet. Egyházmegyéink nem célozhatják azt, hogy egyes egyén munkássága halmozott teendők végzésével megzsibbaszt atván, egyházi ügyeink gyors és alapos elintézésükben hiányt szenvedjenek; nem célozhatják azt, hogy az esperes — nem felelhetvén meg kellően saját egyháza és egyházmegyéje kifogástalan kormányzásának — egyháza vagy egyházmegyéje ügyeit könnyedén vegye, hogy ott vagy itt csorba ejtessék; nem célozhatják, hogy egyes egyházaink kül-és beléletével ismerős, egyházmegyéink kormányzásában jártas esperesi kéz — egyházaink hátrányára — gyakori változás alá essék ; nem célozhatják, hogy egyes egyén vállain csak a teher legyen erős, de ezzel szemben elegendő erő is ne álljon; nem célozhatják, hogy egyes egyházaink, a terhes ügyek vezetésének idejét és éltét szentelő esperessel szemben igazságos és arányom viszonteherviselés nélkül álljanak és maradjanak. Ellenkezőleg, egyházmegyéink jól felfogott érdeke azt teszi kívánatossá, hogy egyes egyházaink ügyeivel ismerős, egyházmegyéink kormányzásában jártas esperesi kézben a kormányzás minél hosszabb időn át maradjon, hogy az esperesi teendők túlerőltetés nélkül elviselhetők legyenek, hogy az egyén a teendők elvégzésére képesíttessék, hogy egyháza s egyházmegyéje ügyeinek nyugodtan élhessen, hogy egyes egyházaink az esperessel szemben méltányos és igazságos viszonteherviselést ismerjenek. Mind ezeknél fogva szerény véleményem szerint elodázhatatlan kötelesség volna egyházmegyéink részéről azon intézkedés, hogy espereseink mellé — a lelkészi s főleg az egyházmegyei teendőkben való segédkezés céljából — egyházmegyei közköltségen jól díjazott segédlelkészek mint esperesi titkárok vagy legalább Írnokok rendszeresíttessenek. A szokásos egyházmegyei gyűlések ideje közeledik. S ez okból minden utógondolattól ment, egyedül a jó akarat s legjobb meggyőződés sugalta soraimat az egyházmegyei gyűlések tagjainak figyelmébe, igazságérzetébe tisztelettel ajánlom. Baján, 1887. januáríus havában. Borza Nándor. RÉGISÉGEK. Adatok a szepességi egyházak történetéből. Szepes-Váralja. 1549-ben Blásy Jakab katliol. plebánus az egész egyházzal áttért a protestáns egyházba, a templom s egyéb egyházi épületek általmentek az új egyház használatába s ez erősödni kezdett. 1674-ben az egyház javai elkoboztattak, a lelkész száműzetett a XIII. szepesi város több lelkészeivel. 1674-ben ugyancsak törvényszék ült össze, a mely elé protestánsok idéztettek meg, lazítással és lázadással vádoltattak, száműzetésre vagy térítvényadásra Ítéltettek. Vagyonuk elkoboztatott, s ők maguk a lublói várba vitettek. Buzgó hitsorsosok tettek lépéseket szabadon bocsátásuk iránt felkeresvén a lengyel királyt, ki 10,000 frtért mint váltságdíjért meg is igérte azok hazabocsátását. 1676 március 4-ike a kath. egyház kebelébe való visszatérés záros határidejéül tűzetett ki. A bekövetkezett zaklatások és üldözések közepette az egyháznak 1674—95-ig lelkésze nem volt. 1695-ben megengedtetett magán-istenitisztelet tartása, miniszteri en^edélylyel, faimaház építéséhez fogjj 5-4*01 <ín~(9f. tak s ezt három hó alatt elkészítvén, november 25-ikén felszentelték, 35 évig szolgált az menhelyeül vallásos buzgóságuknak, mígnem az 1794 julius 14-diki tűzvész őket ettől is megfosztotta, /(időközben szereztek két szobából álló iskolát, haranglábat 125 fontos harangot. II. József alatt szabadabban lélekzettek, kőből akartak építeni templomot s ez iránt fel is folyamodtak alkalmas hely kijelöléseért. Ki is jelöltetett az a vásártéren. Megkezdődött legott az építés; de az ellenségeskedők ármánya kieszközölte az építkezés betiltását. I. Ferencz újabb engedélyével tétetett le az első alapkő 1799 okt. 22-kén s tartott az építés 9 évig s belekerült 17,459 forintba, mely összegnek egyrészét gyűjtés eredményezte. A felszentelés 1808 okt. 16-án ment végbe. Megjelentek reggel még egyszer az imaházal is használt iskolahelyiségben, elbúcsúzván ettől, bevonultak az új szentélybe. 1829 május 11-dikén a torony alapköve tétetett le. és 10,664 frt 1

0

krba kerülve, elkészült 1832-ben, 6 mázsás harangot szereztek abba IIOO frton. 1856-ban dühöngött nagy tűzvész az egyház minden épületét elhamvasztotta ; a torony kigyuladt s a leomlott tető betörte a templom boltivét, tönkre ment harang, orgona. A biztosításból 3372 frtot kapott az egyház, a XIII. szepesi város 1871 frt 44 krt gyűjtött segélyül, más gyülekezetek 9778 frt 16 krnyi összeggel örvendeztették meg a kárvallott egyházat s ezekhez a hívek áldozatkészsége is erőt megfeszítőleg járulván, az új építkezés 1860-ban befejeztetett s a templom felszenteltetett. 1858-ban a hívek kegyelettel emlékeztek meg a templomfelszentelés 50-ik évfordulójáról. Ekkor a városnak egy harmada evangelikus volt. Szepes-Váralján 1558 jan. 22-ikén zsinat tartatott, melyen többek közt két superintendens választatott: Zabler Péter lőcsei és Xylander István eperjesi lelkész személyében, számukra gróf Turzótól s a nemességtől évi 200—200 frtot rendelvén biztosítani. Canonica visitatiot említ az egyház története 1843-ról. Jelenlegi lélekszám: 665. Tőkéinek összege 11,608 frt 54 kr. tartozása 1076 frt. Bevétele 1885 ben: 1339 frt, Két tanítóját a város fizeti. írni és olvasni a gyülekezet körében mindenki tud. Duránd. Keletkezett II-dik Géza uralkodása alatt 1141—1161 közt, egyike a kiváltságos szepesi városoknak. 1546-ban András nevű plebánusa meghalván, bizonyos Jákob lett a kathol. lelkész, ki a hívekkel együtt legott áttért az ev. hitre. Az 1775 május i-jén dühöngött tűzvész, az egyháznak irott emlékeit is mind elhamvasztotta, a közbeeső időre nézve más egyházak emlékeiből s bizonyságaiból világos, hogy az egyház sokat szenvedett a lengyel főhatóságtól s a katholikusoktól egyaránt. Az egyház írott története 1775-el kezdődik, Grósz András lelkész leirta a tűzvészt, A templom építésének engedélyezése végett Mária Teréziához fordultak, jött is, de szigorú parancs, hogy az egyház Menhárdhoz vagy Eeibitzhoz csatoltassék. De hát ember tervez, Isten végez. Imahazat építettek s e közben jött kegyelmesebb leirat, mely megengedte a kőtemplom építését. A nép hangya szorgalommal lát a munkához; 1777-ben jött más rendelet, mely az építést betiltja, egy róm. kath. építész volt az, ki dacára ennek, tovább folytatja s befejezi az építkezést. Az ellenség folytonos zaklatása dacára 1778-ik évben szent háromság utáni 8-ik vasárnapon adatott át a használatnak. Sokat tett az egyházéit Jakab és Grósz András lelkész, utóbbi ötven évig működött, megirta a XIII. város történetét, a mely munka azonban sajnos tűzvész áldozata lett. 1819-ben a templom nagyíttatott és bol-