Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

hajtatván végre, csak zavart okozott. Én ugyanis az egyházmegye határozatához alkalmazkodva, kihirdetém a szószékről az iskolának szept. i jén megnyílását, s az illető szülők legnagyobb részben fel is küldték gyermekeiket. Voltak azonban jól értesültek, éppen elöljárók, kik tüntetőleg tartották vissza az övéiket, s mert ne-zét vevém e tüntetés okának : az egyházmegyei gyűlés határozatára hivatkozó hivatalos átiratban kerestem meg a község elöljáróságát a mulasztó gyermekek iskolába terelésére. Kivánatom nem teljesült, mert a község jegyzője — nem tudom mi jogon — azonosítván magát a község elöljáróságával, hivatalos levelemre hátiratilag azt válaszolta, hogy hozzá intézett felszólításomnak nem lesz eleget, mert ő jobban tudja mi a törvény : a gyermekek szept. 15-Íg nem tartoznak iskolába járni. S úgy lőn, a mint mondá, sőt ugyabban is, mert a megyei bizottság határozatának híre elterjedvén a faluban, a már iskolát látogató gyermekek is egymás utan elmaradoztak, a papra pedig kimondatott, hogy: zsarnok, ki maga csinálja a (örvényt. En a jegyző úr válaszát beterjesztettem rögtön az esperesi hivatalhoz, s az a kir. tanfelügyelőséghez, és ezzel az ügy be lett végezve ; illetőleg, mivel jegyző úr törvénye szerint szeptember 15-dike előtt a gyermekek nem tartoznak, 15-ik után pedig ugyancsak az ő törvénye szerint nem sürgette!tek iskolába járni: megtörtént nálunk az, a mi azelőtt az én időmben soha, miszerint nemhogy szeptember, de még október 15-én sem állott be az iskola, hárem valamikor novemberben. Miként lesz a jövőben ? nem tudom. A helybeli reform, iskolaszék az egyházmegye föl nem függesztett határozatához tartva magát, a két alsóbb osztály számára ez évben is megnyitja szeptember 7-én az iskolát; de a megnyitásnál tovább nem mehet, miután a jegyző úrnak külön törvénye van. Bátor vagyok azonban kimondani, hogy e külön törvénynek fényes jövőt nem igérek, és pedig azért, mivel az iskolaév kezdete kitűzésénél nem vétetett kellőleg tekintetbe azon nagyon is figyelemreméltó körülmény, miszerint éppen a szeptember 15-ét követő idő az, midőn a legkülönbözőbb és sürgősebb mezei munkák, a télire betakarodás munkái: burgonya, kukor'ca, szőllő, káposzta és répaszüret egymásután rohanják meg a falusi népet, mely munkákból a nagyobb, még 8—9 éves gyermekeknek is kijut a maga része; aki otthon nem talál dolgot, keres másutt s keresményével segít a szegény szülőkön. Minélfogva a megyei bizottság határozata erősen összeütközvén a szülők érdekével : ezek részéről erős ellenkezésre talál, [ melylyel megbirkózni a falusi, s legtöbb esetben a nép pel atyafiságban és érdekközösségben álló elöljáróságnak sem kedve, sem bátorsága. A szülők ellenkezése, az elöljárók hanyagsága és az a sokféle szüret együttvéve pedig oly hatalmas tényező, mely miatt félek, hogy a megyei bizottság tovább is tapasztalni ltsz kénytelen azt, a mivel végzésében indokolja határozatát: »Az iskolaév rendszeres megkezdése igen sok községben annyira elhanyagoltatik, hogy az egész szeptember és és október hónapokban tanítás egyátalában nincs.« Tapasztalni fogja, hogy a ki sokat markol : keveset fog, s ugyanazért sokkal üdvösebb lett volna a pesti reform. egyházmeg)-e határozatát tenni magáévá és saját tekintélyével is ennek szerezni érvényt. II. Iskola látogatás. A közoktatás tárgyában hozott 1868. évi 38. tcikk 54. § kimondja, hogy a szorgalmi idő faluhelyen legalább nyolc, városban legalább kilenc hónap legyen, kimondja pedig az egész ország minden lakosait, felekezeteit kötelezőleg; kivételt nem tesz senkire nézve; megengedi azo;iban az 53. § ban, hogy a tíz évnél idősebb gyermekek a földmíveléssel foglalkozó községekben a szünidőn kívül még két hónapig a legnagyobb munkaidőben csak vasárnapi iskolába járjanak. A pesti ref. egyházmegye a törvénynek hódolva, a 8 hónapi szorgalmi időt, október 15. — junius 15-ig számítva — szigorú pontossággal betartatja; nemcsak, hanem midőn a nagyobbakra nézve a törvény engedelmével él: a kisebbekre nézve — mint már említem — a szorgalmi időt másfél hónappal meg is toldja. Vannak azonban felekezetek e megyében, melyeknek, — mint a mi jegyzőnknek — külön iskolai törvényük van, mert nemcsak hogy nem tartják be a törvényszabta 8 hónapi időt, de a lehető minimumra redukálják azt. Ha a törvényt semmibevevő és vehető ezen szabadosság kellemetlenségeket nem okozna a magukat törvényhez alkalmaztatóknak, nem szólnék róla ; mert utó jára is semmi közöm hozzá, ha egy másik felekezet gyermekei csak november, vagy épen december hóban vetődnek föl az iskolába, márciusban pedig még szigorúnak híresztelt püspökük látogatása is csak nagynehezen képes azokat akolba terelni. De lehetetlen föl nem jajdulnom e szabadosság miatt, mely nemcsak a szorgalmi idő fölött híven őrködni hivatottaknak nehezíti meg állását, hanem nem ritkán felzavarja a felekezeti békességet is, s eszközül szolgál a zavarosban halászásra. Hosszas lenne elbeszélni, hogy oly községben, hol vegyesen laknak a felekezetek, az egyiknek ama törvényen felül vagy kívül helyezkedése, mily nehéz sőt majdnem lehetet1

en a szorgalmi időnek pontos betartása, és mily sok kellemetlenségeknek, nem ritkán sértő megtámadásoknak vannak ott kitéve az iskolaszék tagjai, még inkább a tanító s ennél Ís inkább a lelkész; és pedig nem csupán a nép részéről, melynek gyermekei iskolába szorgalmaztatnak, hanem a község elöljáróság részéről is, melynek föladata a szorgalmazásban eljárni. Nem egyszer lehet és kell hallani a nem éppen üres szemrehányást : miként lehet az, hogy a törvény mindenk're egyaránt kötelező erővel bír, s mégis míg az egyik vallású gyermeknek mindig keli iskolába járni, addig a más vallású csak akkor s addig megy oda, mikor neki tetszik ? Fokozódik pedig a szemrehányás ékessége, s nem ritkán vallási kérdéssé fajul ott, hol sok a vegyes házasság, s ebbő! származó vegyes vallású gyermek. A szülő, nagyon természetesen egyenlőn akar elbánni mindegyik gyermekével m;

nt mindenben úgy az iskoláztatásban is; ha az egyik még vagy már nem köteles iskolába menni : ezt a szabadosságot átakarja vinni a másikra is, s akaratát nem érvényesíthetvén : dúl-ful, keresi az okot, hogy miért muszáj az egyikre nézve az, mi a másikra nem az, s föl is találja a papban, s herce-hurcolja a miért olyan zsarnok, s fenyegetődzik, hogy áttér odi, hol nem kell a gyermeknek örökké iskolába járni. Ha az 1868. évi iskolai törvény az ország minden lakosait s felekezeteit egyenlően kötelezőleg hozatott : akkor kötelezzen is egyenlően mindeneket, s büntettessék annak rendje szerint a törvényt nem tisztelő. Azon esetre pedig, ha egyenesen kötelező volta keresztülvihetetlen : bátor vagyok ajánlani, hogy legalább címe változtattassék meg ekként : »Országos iskolai törvény Pest-Kiskunmegyében azok számára, kik megakarják tartani.«