Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-28 / 35. szám

Harmincadik évfolyam. 35. sz. Budapest, 1887. augusztus 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-ufca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr,, egyszeriért f kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal ra.ind.ig- szolgáLlliat-LirLlEKarsay Sándor ev. püspök félszázados papi jubileumára, a tolna-baranyai-somogyi ev. esperesség részéről. IRTA SÁNTHA KÁROLY. DÉLI tájon szent zsolozsma zendül, Végig bejárva Tolna-Baranyát; S hol nemcsak som, de ész gyümölcse zsendül, Visszhangra kél kies Somogyon át. A dal, köszöntve Mencshelyt, Tétre száll, S verdesve szárnyát, Győr felett megáll. Ötvenezernek *) így zajdúl imája : Az ötven évért Istené a hála 1 Dunántúl bérces-völgyes szép vidéke Meghallja e dalt s együtt zeng velünk ; Behatsz imánk a közegyház szívébe, S figyel hazánk is, hogy ünnepelünk. Mert drága vagy szerény magyar Sión : Te a hazában s benned él a hon. Bástyája jognak, alkotmánynak őre, Tűz- és ködoszlop vagy. Jelszód : előre ! Udv, a ki munkás tagja a Sionnak : Honának él, ki egyházának él 1 Hol a szívek hitért s honért dobognak, Ott áldás és szabadság napja kél. Üdv, a ki e két oltár papjaként, A népek ezrinek gyújt fáklyafényt! Dicsőség s áldás a nagyok nevére Dicsőség s áldás Karsaynk fejére 1 Áldás fejedre, ihletett Apostol, Ki Bibliáddal vívod az eget 1 Kezedben a Könyv, bűnt dorgálva ostor, Majd balzsam, melytől a seb béheged. *) A tolna-baranya-somogyi ev. esperesség népessége kerekszám ötven ezer. Az Ige elhat ajkadról máig Mind a velők megoszlatásaig. Te élő Ige, tükörül a nyájnak, Előttünk mégy s a jók nyomodba' járnak Áldás fejedre, Kormányos-Vezérünk ! Hajónk halad s a cél felé mutat; Meg nem feneklünk, biztos révbe érünk, Mert érckarokkal tartod a rudat. A veteményes kertek ágai Feléd hajolnak, Téged áldani; A fák gyümölcsi éréshez pirulnak, S hála-jutalmúl mind Öledbe hullnak. Mondjam-e én is, hogy nyájas szavakkal Te biztatád e gyönge énekest, Te, Kit Apolló kenetes ajakkal Csókolt papjává, rája érdemest. Dávid hárfáját meg-megpengeted, S száll ég felé imád és éneked, S a Szentléleknek lágy fuvallatára Veséket jár át hangja s áriája. Ősz Költő-Püspök, fiatal kedélylyel, Gyermekded szívű szeretett Atyánk : Fogadd e képet, Bonyhád ecsetével,*) S terjeszd kezed ki, fiaidra, ránk I Idő elrontja e kép színeit, De szellemképed műveidben itt; Klió ha ír, a mult jelenre válik — Él a derék, élj Ünnepelt, sokáig! *) Az esperesség, jelesünknek, Forberger László bonyhádi tan^r által rajzolt arcképét nyújtotta át az ünnepély .alkalmából., } • ... ,69 .'7/',