Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

A mellett azonban, hogy az irodalom emelése körül mint buzgó bevásárló, sokat áldozott az egyéniségével, gondolkozásmódjával és tehetségeivel összhangzatban levő tudományos és más célú egyesületek tagjai közé is egész készséggel sorakozott, igy általában mondható, hogy a mai kor műveltségének s ínvonalan állott, s mint ilyen, de meg főleg •— mert fiatal korábán több főúri családnál tanítóskodott — országos hirű féríiaink közül soknak ismeretségével, sőt barátságával dicsekedhetett. Önmunkásságának elismerésre méltó jeléül említhetem fel, miszerint egyházi dolgozatait — melyeket bárkinek is felmutatni nem késlekedett — gondosan leírva, oly szép egymásutání sorban, oly ízléses rendezéssel tartogatta és őrizte, hogy szinte jól esett a szemnek ezekben gyönyörködni; irodalmi tartalmuk és becsükről már épen nem nyilatkozhatom, minthogya benső szellemmel már megismerkednem nem volt alkalmam ; annyit a/onban legkisebb kockázta! ás nélkül elárulhatok, hogy inkább a »modern theologusok® nézetéhez és véleményéhez csatlakozott, a »merev orthodoxiát« nem tartotta a kor kívánalmaira nézve kielégítőnek, de túlságba itt sem csapott át legalább társalgása, egy vagy más újabb theologiai irány és mozgalom felett nyilvánított észrevételei ilyesmire következtetni nem engednek, holott pedig nem volt az egyházi és vallástudomány terén oly mozzanat, avagy újítani akarás, melyet élénk megfigyelésben ne részesített volna és hogy tanulmányozhassa is az azokra vonatkozó munkákat, rögtön beszerzé. Egyéni jellemzésére elég legyen annyit felhozni, hogy miután tehetségeinek teljes tudatával bírt, sok önbecsérzetet árult el mindenkivel szemben, talán épen ez volt oka annak, hogy nagyon kevesen vonzódtak hozzá rokonszenvvel, sőt legközelebbi hozzátartozói is nem hogy bizalommal, de határozott visszatartással, aligha nem félő tisztelettel viselkedtek irányában ; ennek tudhatók be életének változatos esélyei, melyek gyakran a zavarólag ható kellemetlenségek és emberi tévedések határain Ís túl hágtak. Ámde itt a sírnál, az elválás mindent kiegyenlítő pillanatában, azt hiszem, hogy még legmakacsabb ellenfelei, letennék kezükből a kíméletlen bírálkodás pálcáját, s a különben eltagadhatatlan érdemekkel is biró bajtárs gyászravatalához pusztán a kibékülés és engesztelődés o'ajágával közelítenének. Mi — az akkori időben szerepelt munkás férfiakkal szemben — az újabb kor növendékei, csak kedves és jóleső kötelességet vélünk teljesíteni — midőn, ha a régi kor harcosai közül az ősz és fáradt alakokat egymásután kidőlni látjuk, egyéniségükben és munkálkodásukban csakis a jobb részt igyekezünk magunk elé állítani, ugyanazért felkeresvén — a jó akarattal minden emberben megtalálható — nemesebb és tisztább tulajdonságokat, az em1

ékezet oltáránál, ezeknek hatása alatt tesszük le a kegyelete^ség koszorúját. Most már szabad legyen ide írnom az évsorozatos főbb életraj d adatokat. Várady József 1809. év április 17-én született Szathmárvármegyében Hodászon, hol édes atyja szintén az Úr szőllőjében pásztorkodott. A legelső nevelést és tanítást, természetes, hogy a szülői háznál, illetőleg a helybeli iskolában nyerte, majd a s.-pataki főiskola növendékei közé sorakozván, az akadémiai tanfolyamot 1834-ben végezte be, a mikor is mint »academiai promotióra« a cserépi »3 éves rectoriára« ment ki. A három évi tanítóság bevégeztével, a felső-szabolcsi egyházmegyében Nyíregyházán segédlelkészkedett, majd a beregi egyházmegyebe kebeleztetvén magát, a hírneves Széles András egyházmegyei főjrgyző és tánácsbiró mellett T.-Kerecsenyben nyert alkalmaztatást, mint káplán Barkaszón, mint adminisztrátor Fornoson működött, mígnem 1844-ben a matyusi kis egyházben rendes lelkipásztorrá lett, innen Gulacsra promoveáltatván, ezen egyházban 1857-ig szolgált, a mikor is Fejércsére lett áthelyezve, végre utolsó állomását Izsnyétét 1861-ik évben foglalta el, itt találta őt meg az Úr elhívó szózata, mely előbb vagy később mindnyájunk részére felhangzik : »Adj számot sáfár sáfárkodásodról.c Az egyházi ügyek intéző férfiainak sorábán is helyt foglalt — mint már említém is — a főjegyzői tisztséget viselte, de melytől a viszonyok alakulása s egyik-másik oldalról vett éles támadások visszavonulni kényszerítették. Meghalt 1887. julius 27-én, temettetett julius 29-ik napján számos lelkipásztor és tanító részvétele mellett, nem különben a munkás néposztály is — bár szerfelett szorgos dolog idő volt — nagyszámban jelent meg a végtisztesség tételre. A gyászszertartást — az már elengedhetetlen — nagytiszt. Peterdy Károly esperes, tiszt. Janka Gyula egyházmegyei tánácsbiró, barkaszói és tiszt. Bakony Gyula derczeni lelkipásztor végezték. A porrész az anyaföld kebelében megtalálta a szenvedések és viszontagságok elleni menhelyet. A lélek is találja meg a maga igazságát amaz örök bírónál, ki mindent tud, mindeneket vizsgál és kit-kit az ő cselekedetei szerint itél meg. Sütő Kálmán, b.-somi ev. ref. lelkipásztor. (_Aj <_Aj LAJ CAJ <_AJ CAJ CAJ CAJ CAJ LAJ CAJ <_AJ CAJ CAJ CAJ CAJ CAJ CAJ IAJ HIRDETÉSEK. Az államilag segélyzett rimaszombati egyesült prot. főgymnasiumban egy classica-philologiai és egy rajztanári tanszék megüresedett. Az elsőnek javadalma, melylyel a latin és görög nyelvnek tanítása van összekötve, heti 20—22 órában, 1000 frt évi fizetés és 150 frt lakbér. Ha okleveles pályázó nem jelentkeznék, ez állás ideiglenes minőségben helyettes tanárral fog betöltetni, mely esetben az elválasztott, illetve kinevezett fizetése 800 forint leend. E tanszéket, melyre csak ev. reform, vallásúak pályázhatnak, az igazgató-választmány ajánlatára a nm. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter tölti be. A rajztanár fizetése, kinek kötelessége az I-ső osztályban a mennyiségtan és földrajz tanítása is, 805 frt és 4 öl fa. Ha az illető tornatanításra is képes, 200 frtban részesül. E tanszéket az igazgató-választmány tölti be. Felhivatnak tehát azon tanárok és tanárjelöltek, kik ez állomást elnyerni óhajtják, hogy okmányaikkal felszerelt kérvényeiket folyó 1887-ik év szeptember hó 10-ik napjáig a főgymnasium igazgatóságához küldjék be. A rajztanári állomásra bármely felekezetűek pályázhatnak. Rimaszombat, 1887. augusztus 17. 1—2 Az igazgatóság. Felelős szerkesztő : Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Szőts Farkas. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JDx. Sa.lla.gi 3vEór, DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.