Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

hogy a soproni orvosi karból kihaltak volna, vagy a gyakorlattal felhagytak volna mindazon jó lelkek, kik a szegényeket ingyen gyógykezelik, azt nem hihetem, közel feküdt mondom a gondolat, hogy ezen új módi szerint is az igazgatónak kell az orvosi szolgálatokért a hálát leróni. A dunántúli egyházkerület folytatólagos közgyűlése. A dunántúli ev. ref. egyházkerület ez évi julius hó elején Székesfehérváron tartott, de akkor bizonyos akadályok miatt be nem végezhetett közgyűlését aug. hó 15-ödik s következő napjain folytatta Pápán, Pap Gábor püspök rendes és Beöthy Zsigmond helyettes elnökségök alatt. Jelen voltak a kilenc esperes közül heten, a tiz gondnok közül hárman, a főiskola egyházi gondnoka, a törvényszék hivatalos tagjain kivül az egyház tagok közül hárman, világiakból ketten. A gyűlés első teendője volt a tatai egyházmegyé­nek megválasztott új esperesét, Gzike Lajos urat eskü felvétellel hivatalában megerősíteni; azután pedig, mivel a mult alkalommal épen a törvényszéki ügyeket érte a fennakadás, törvényszékké alakult s a következő ügyek­ben itélt: AJ A belső-somogyi egyházmegyében levő alsók­sarkadi lelkészvá'asztás ügyében az egyházmegyei bíró­ság ítélete, mely e lelkészválaszlást elejtette, változást szenvedett, mert a kerületi törvényszék a lelkészválasztást helyben hagyta. B) A mayyar-sók-szeló'cei lelkészválasztás a komá­romi egyházmegyéből került a zöld asztalra; ezen lelkész­választási ügyben, a választást helyeslő egyházmegyei Ítélet indokaival együtt megerősíttetett. G) A belső-somogyi egyházmegyebeli szómajomi lelkész, egyházi törvényeinkbe ütköző magaviseletéért az egyházmegyei biróság által a büntetés 2-dik fokára, a megfeddésre volt Ítélve; ezen Ítélet a 3-ik fokú bünte­tésre, pénzbirságra emeltetett. V) Ismét Belső-Somogy szolgáltatta a negyedik törvényszéki ügyet is, de ez, mint a melyben már a törvényszéki elnökök által két összhangzó Ítélet hozatott, elvettetett. Közgyűléssé alakulván az ülés, az államsegély, Baldácsy-alap, Közalap s egyházkerületi segélyek kiosz­tása lettek a tanácskozás tárgyaivá. A közalapból segé­lyezésnél, tetszést aratott a mezőföldi egyházmegye azon eljárása, miszerint segélyre, de azután elég komolyan, csak három egyházat ajánlott kebeléből, míg a többi egyház­megyékből elég sok találkozott, egész zápor módra hul­lott a kérvény. A gyűlés hangulatán észre lehetett venni, hogy nem helyesli a közalapból segélyezésnél az utóbbi években gyakorolt eljárást, miszerint minél több felé nyujtassék segély, ha mindjárt csekélymérvű leendene is az. Tagadhatatlan, hogy az elaprózott segély veszti te­kintélyét, csökkenti a hatást. Százakra volna szüksége az egyháznak s nyer 50 frtot; ez alamizsna, nem se­gély, egyházaink méltóságát kisebbíti az, midőn úgy­szólván kéregető koldusokhoz közelítő elbánásban része­síti őket. Némelyik egyházmegye felszabadítja gyüleke­zetét a segély-kérésre, pedig minden segély-kérés ön­erőnk, méltóságunk s önérzetünk egy bizonyos részének feláldozását követeli áldozatul; ilyenekké nevelné gyiile­zeteinket, nem lehet helyes eljárás. Költött okokkal, kikeres, tt érvekkel állanak elő, még pedig tekintélyes egyházak, kiknek a segélyre szorulásnak eszökbe sem vo!n 1 szabad jutni. Lelkészeink közül is csak azok len-I nének segélyezendők, kiket a közrészvét s szánakozás visz a segélyzendők közé, vagy kik oly váratlan csapás alá jutottak, hogy súlya alatt roskadoznak ; de óva­kodnunk kell attól, hogy a segélyezés kitartássá min­dennapiasodjék; szigorúan el kell választani a segélye­zendő s kiosztandó lelkészi állomásokat, mert hogy ilyek is vannak, az tagadhatatlan ; a jelenlegi elbírálás összetéveszteni látszik őket. A pápai főiskola gyűlés elé jött tárgyai közül fel­említendő, hogy a gymnasiumi német-nyelvi tanszékre megválasztatott Kermay Dezső felső-lövői volt tanár; Révész Kálmán hittanár s Horváth József gymnasiumi vallás tanár urakat pedig, tanári hivatalukban állandó­sította. Egyházkerületünk misszió ügye szép lendületnek örvend és e gyűlésen nemcsak egyes új misszió pontok lettek kijelölve, de azoknak kerületeik is térrajzilag meg állapíttattak. Vannak már régebben felkarolt misszió pontjaink, melyekről a nyert tudósítások csak örvende­tes tudomásul szolgá'hatnak. Nem feledkezett meg gyűlésünk a folyó hó 24-én Győr városában tartandó testvér egyházi ünnepélyről, ! a jubileumon küldöttség által, melynek vezére püspök úr leend, fogja magát képviseltetni. A tiszai ág. evang. egyházkerület közgyűlése. A közgyűlés Miskolcon tartatott és e hó 10-ikén kezdődött a templomban istenitisztelettel. Péchy Tamás kerületi felügyelő hosszabb beszéddel nyitotta meg a tanácskozást, eleve ís kijelentve, hogy a közgyűlésnek igen sajnálatos ügygyei is kell majd foglalkoznia, mely az egyházra árnyékot vet és ez a pánszlávizmus. Indít­ványára elhatározta a közgyűlés, hogy a király ő Felsé­gének Tertbesen leendő tartózkodása alkalmával a kerület hódoló tiszteletét, tántoríthatatlan hűségét egy küldöttség fejezze ki. A küldöttség tagjai megvalasztattak. — Gzékus István püspök évi jelentése, mely a kerület egy­házi, iskolai és vallás-erkölcsi életének hű képét adta, tudomásul vétetvén, indítványára a közgyűlés egyhan­gúlag elhatározta, hogy a kerület a »Magyar protestáns tudományos irodalmi társasága pártoló tagjai közé 500 frt lefizetése mellett belép. Ugyancsak egyhangúlag elhatá­rozta a közgyűlés, hogy Karsay püspöknek még e hónapban megtartandó 50 éves jubileumára üdvözlő ira­tot intéz. A gyűlésnek legtöbb idejét a vall ás sérelmek és a pánszláv törekvések ügyének tárgyalása foglalta el. Tizen­négy vallássérelem lett felemlítve, melyeket illetéktelen elkeresztelés állal követtek el. Péchy Tamás régi bajnak tartja az ügyet, mert hiszen ezek a sérelmek a protes­tánsok részéről naponkínt ismétlődnek, és célszerűnek látná, ha az egyházkerület a testvér protestáns feleke­zettel együttesen tenné meg a lépéseket az orvoslás iránt. Ha nem lenne sikere, akkor minden egyes sérelmi esetet az országgyűlés elé kellene vinni, hadd lássa a képviselőház, hogy itt tenni kell valamit, esetleg a tör­vény módosításával is. Szontagh Pál a felterjesztés indo­kai közé felvenni óhajtaná azt a kijelentését is a kerület nek, hogy ha a sérelmek nem orvosoltatnak, a kerület utasítani fogja a lelkészi kart, hogy ők is a róm. kath. plébánosok eljárását kövessék. Ezen pótinditványra hosszas és élénk vita keletke­zett, mely azzal végződött, hogy az elnök véleménye j fogadtatott el. A pánszláv törekvések meggátlása ügyében még élén

Next

/
Thumbnails
Contents