Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

alkalmából kitüntetésben részesültek Gossler miniszter és csaknem valamennyi tanára az egyetemnek. A jubileum alkalmával Bismarcknak, ki ez egyetemen tanult, a városháza előcsarnokában szobrot emeltek, mit a vaskancellár meleghangú táviratban köszönt meg. * Rövid hírek. A dunántúli egyházkerület Székesfehérvárit félbeszakadt közgyűlésének folytatása folyó hó 15-én kezdődik Pápán. — A bácsszerémi ev. esperesség Újvidéken, e hó 9-én tartott közgyűlésének — mint az »E—s« irja, egyik ritka és méltán feltűnő tárgya volt Koch J. kiskéri lelkész ügye, kit hivei azzal vádoltak, hogy istentagadó. Az esperesség Kochot felmentette a vád alól, de hallgatóinak egy része fellebbezett az Ítélet ellen. — Szarvasról irják egyik fővárosi napilapunknak, hogy ott aug. 9-én tették fel ünnepélyesen az evangel. templom renoválás alatt levő tornyára az új aranyozott gömböt s a szélkakast, ezrekre menő közönség jelenlétében. Az ünnepély lefolyását botránkoztatólag megzavarta Áchim Ádám esperes magatartása, ki kizárólag tót nyelven fungált s a tanítókkal is csak tótul énekeltetett, úgy hogy az ünnep a magyar szó tüntet ésszerű mellőzésével folyt le. Az ily tüntetéses tótoskodás még Áchim ismert tótsága mellett is botránkoztató, kivált Szarvas városában, a Vajda Péter, Ballagi és Greguss működése helyén, hol a gyülekezet minden tagja ért és beszél magyarul. * Szerkesztői üzenetek. »A vasárnap megszentelése« cimű dolgozatot köszönettel vettük, s a mint terünk engedi, közre bocsátjuk. — »A régi jó öregek« átolvasásra vár, előre is köszönet érette. •— A Várady József nekrologja a jövő számban. Szíves üdvözlet! NECROLOG. Szombathy Lajos. Az Úrnak egy agg szolgáját temettük el 83 éves korában f. hó 3-án Lovasberényben, a ki a maga gyülekezetében csendesen ugyan, de haszonnal munkálkodott oly sok éven át, s a ki egyike vala azon pásztoroknak, kik egyedül hivatásuknak élnek s azt híven betölteni igyekeznek. Egyike vala azoknak, kik nem az értelem nagy fényével, nem a tudomány bő árjával, nem a lángész csodatehetségeivel ékeskednek, hanem bírnak azon erényekkel, melyek az embert emberré teszik s alkotják a papi jellemet. Egészséges józan elme mellett vallásos szív, becsületes kebel, szerénység, egyszerűség, lelkiismeretesség, jóakarat, takarékos sáfárkodás, rendszeretet, az egyház javáért folyton égő buzgóság, a lassú de biztos munkának eme fundamentuma, jellemzik Szombathy Lajost, a ki született Losoncon 1804-ben, hol atyja a gróf Ráday-család tiszttartója volt. Iskoláit Losoncon, Kecskeméten majd Debrecenben végezte sikerrel. Rektoriára ment Dömsödre 3 évig. Papi vizsgát tett 1830-ban; káplánkodott Tökön egy, Lovasberényben szintén egy évig, majd ismét Tökön, 1832-ben kápolnás-nyéki lelkész lőn, hol 12 évig pásztorkodott, majd 1844-ben Lovasberénybe költözött át, hol 43 esztendőn keresztül szolgált, összesen tehát 55 évig. Lelkipásztorkodása alatt jótermészetű s békeszerető lovasberényi gyülekezetének buzgó áldozatkészsége folytán az egyház erősödött, gyarapodott s egyike az egyházmegye azon egyházainak, melyről valóban el lehet mondani, hogy benne mindenek ékesen és jó renddel vannak. 1847-ben új iskola, 1852-ben új papilak, 1855-ben új harangozóház épült. 1859-ben templom és toronytető. 1865-ben egy virágzó takarék-magtár alapíttatott, majd több kisebb-nagyobb munkák után most a jelen évben épült fel az új díszes iskoláház, mely a kor kívánalmainak teljesen megfelelően rendeztetett be s melynek létesítése körül az agg lelkészen kívül legtöbb érdemet szereztek Marton Sándor buzgó és jeles tanító s Sógor Endre s.-lelkész, a ki utóbbi éveiben a gyöngülni kezdő öreg pásztornak jobb keze vala. A boldogult csak egy nap volt fekvő beteg. Családja tagjait régen elvesztette, csupán egy fia maradt, Lajos, kataszteri mérnök. A temetés alkalmával, metyre Lovasberénynek ki csínye-nagyja vallásfelekezeti különbség nélkül megjelent s a környékből is nagy számmal egybesereglettek a lelkészek és tanítók, a paplak udvarán nt. Koncz Imre esperes úr imádkozott a koporsó felett, a templomban halotti tanítást tartott nt. Mészöly Pál egyházmegyei főjegyző és tabajdi lelkész, Pál levele a zsidókhoz XIII , 7. vers alapján : Megemlékezzetek a ti előttetek járókról, kik tinéktek szólták az Istennek beszédét. Utána Urházy Lajos biai lelkész úr szónokolt, szólván a lelkipásztorok kötelességeiről és azok jutalmáról. A temetőben alulírott mondott egy kis síri beszédet, mely ama nevezetes körülményt is érintette, hogy az a temető kert 169 esztendő alatt 4 lelkipásztort fogadott csupán kebelébe, ily hosszú id«ig szolgálván a 4 utóbbi pásztor. Ugyanis Szombathy Lajos (1844—negyvenhárom évig, Ináncsi Pap Mihály (1792 —1843) ötvenegy évig, Csúzi Erős Sámuel (1765 —1792) huszonhét évig, Csúzi ErŐs Mihály (1718—1765) negyvenhét évig szolgáltak. Az egyház különben ép az idén 250 éves, nagyon helyén lesz tehát, hogy az új iskola fölszentelése alkalmával az őszszel egy kis jubiláris ünnepély tartassék. Az elpihent Öreg pásztort nyugtassa meg az Isten az anyaföld kebelében, lelkének pedig adja meg azt a bőséges jutalmat, melyet a Krisztusért híven harcolóknak megígért 1 — Biczó Pál, pátkai ref. lelkész. ADAKOZÁSOK. A tüz- és vízkárosultak részére: Barthalos Ödön pettendi ref. lelkész 7 frt 50 krt küldött a következő sorok kíséretében : »Mint keresztyén és mint honpolgár emberbaráti és hazafias kötelességemnek ismerem, hozzájárulni részemről is filléreimmel ama csapások enyhítéséhez, melyeket az árviz és tűzvész okoztak, hazánknak számos vidékein. Ez ideig vártam, hogy majd hatóságilag leszünk felszólítva az adakozásra ; de ez nálunk, tudtommal még nem történt meg, pedig már eddig is meg van sértve a bis dat qui cito dat elve; mihez képest tisztelettel kérem nt. szerkesztő urat, miszerint ezen csekély adományomat, rendeltetési helyére a következő arányban felosztva eljuttatni kegyeskedjék : A torockói tűzkárosultaknak 1 frt, a n.-károlyiaknak 1 frt, az eperjesieknek 1 frtot. Az árvíz károsultaknak, általában 3 frt. A bélzeréndi árvízkárosult ref. lelkésznek 50 kr. Végül az országos prot. árvaház részére 1 frtot. — Összesen : 7 forint 50 krajcár. Szerk. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Szőts Farkas. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : jDx. :Ba,lla,gI HVCór, DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.