Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

rejlő szikrák kilobbantására alkalmas. S a mi elismerést érdemel, az átvett olvasmányokat megtisztította hibáiktól. Nyelvezeti, szünetjelzési tekintetben az egész könyv ép és egészséges. Nyomdahibái nincsenek, betiii alkalmasak, s az egész könyv jó hatást kelt megjelenésével. Illető körökben bizonyára óhajtanak megismerkedni vele, s érte a becsületes fáradozónak okvetlenül megadják az elismerés koszorúját. Miskolcon, 1887. julius 22-én. Dr. Kerékgyártó Elek. BELFÖLD. Fopásztori beszédek.5

') (Visszaemlékezésül Szász K, püspök k.-somogyi látogatására.) Bálványoson május i-én az ima és apostoli köszön- | tés elhangzása után, a fopásztori beszéd ekként szólott: 1 »Örömmel jöttem hozzátok, — úgymond — hogy , megismerjelek titeket is, mert sok jót és dicséretest hallottam felőletek, — hogy ismerjelek titeket, ama nagy Pásztornak példáját követvén, ki óhajtotta ismerni az ő juhait és ismertetni azok által. Én is ezért jöttem hozzátok egy részről, de azért is, mivel hallottam bajaitokról, melyeknek orvoslásában talán segítségetekre lehetek. Bajok vannak ugyanis nálatok, — tudom azt, hogy ti 50 évvel ezelőtt történt templomépítés, 25 évvel ezelőtt végbevitt paplak-ujitás és 15 évvel ezelőtt teljesített iskola-csinálás miatt adósságokba keveredtetek, melyeknek mintegy negyedfél ezer forintnyi összege terhesen nehezedik ti reátok, — e mellett igen sok nálatok az egyházi adóhátralék is, úgy hogy e miatt az egyház anyagi ügyei zavarba jöttek, s majd elviselhetetlen teherré lesznek. Ezen bajaitokat ismervén s orvosolni óhajtván, ha szavaimban az orvosság keserű leend, nem lesz az az én hibám, mert a betegséget, a rosszat csak roszszal, keserűvel lehet megorvosolni. A betegség azonban az orvosságnál is rosszabb. A bajok száma tehát nem épen kevés és én csudálkozom e bajok felett, mert ti más részről az Isten házát szeretitek, az Úr asztalához szívesen járultok. A szomorú állapot e szerint nem az érdektelenségből származhatik. Nem is abból — mondjátok — hanem a szegénységből, tehetetlenségből. Tudom azt, hogy közületek sokan elszegényedtek, tönkre mentek, elköltöztek; de a bajnak oka nem itt lehet, mert még a vagyonosabbak sem teljesítik pontosan kötelességeiket. Azt mondjátok: »«« lehet azokat teljesíteni a reátok nehezülő nagy teher miatt.« Hát nézzük meg, több-e csakugyan a teher, mint régente volt ? Az adó több ugyan, de a kereset-források is megszaporodtak. De meg azután, ha megnézzük a régviselteket, nem is több a valósággal a régihez viszonyítva. Hiszen régente 40—60 napot szolgáltatok, teljesítettétek a közmunkát, útcsinálást, — adtátok egyedül a véradót, a dézmát: mindez összevéve, sokkal többre megy, mint a mennyit most fizetnetek kell. Hát még, ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy e sok teher ért semmi jogotok nem . volt, mert földhöz kötött urasági vagyon volt a jobbágy, fiával, unokájával együtt, mint a fejős tehén, melynek ivadékja *) Midőn e beszédeket, a püspöki látogatás alkalmával tett Ígéretünkhöz képest, itt mintegy koszorúba fűzve közöljük, azt hisszük, hogy olvasóink is köszönettel veszik B. L. lelkész ár szívességét, ki feljegyzéseit mindjárt a vizitáció után lapunk rendelkezésére bocsátotta. Szerte. is a gazdát illeti. És most szabad emberek vagytok, kiknek nemcsak kötelességei, de jogai is vannak. Nem itt a baj, hanem a tí megváltozott életmódotokban, uj szokásaitokban, melyek több költekezéssel járnak, — melyek nem engedik leróni köteles tartozásaitokat. Elismerem én, hogy az újabb társasági követelmények úgy vonzzák az embert, mint a föld a rajta levő tárgyakat; de vannak szokásaitok, melyeket nem kiván a mai idő halaszthatatlanul. A ruházatban, eszem-iszomban, lakmározásban való fényűzés az, a mi megemészti a jövedelmet s háromszorosnál is többet követel a kötelezett tartozásoknál, — némelyek az adóra adnak évi 20—30 frtot, a halotti torra jó ha elég háromszor annyi! E tulságoskodás anyagi tönkrejutást hoz maga után, mert a ki a lejtőn lefelé megindul: nem tartóztathatja vissza magát, még ha a völgyben posványt vagy mocsarat tud is. Ez lesz a ti sorsotok is: vigyázzatok! De mit tartozik mindez — kérditek — a fopásztori hivatalhoz ?! Tartozik nagyon is, mivel az anyagi romlással együtt jár az erkölcsi és vallásos siilyedés, mert a ki minden igyekezetét a maga anyagi dolgának rendezésére fordítja : az nem gondolhat eléggé lelkére, mivel senki sem szolgálhat két úrnak. Itt ti anyagi bajotokkal küzdőtök : el fogtok feledkezni lelketekről. így hozza az anyagi romlás az erkölcsit is maga után. Távoztassátok el ezt a romlást, mely egyházunkat fenyegeti végveszedelemmel. De nem akarlak benneteket teljesen elszomorítani, hiszen nem a nagy többség az, csak egyesek, kikre szavaim értetődnek, — ezek vegyék szívökre szavaimat, mert nekem, mint atyának mindegyik gyermekem jóléte, boldogulása szivemen fekszik. Vannak közöttetek ezek mellett olyanok is, kik elég buzgóságot mutatnak az egyház iránt, kik szívesen viselik az egyház terheit, s az egyház külső és belső építésén örömest fáradoznak. Vannak, kik másokat példáikkal, intéseikkel szívesen támogatnak, — férfiak, nők, kik a fiatalabbaknak magaviseletére szívesen ügyelnek. Ezeknek jó példáit kövessétek, mert mint a rossz, úgy a jó is példák által gyarapodik. Járjatok tehát elől jó példával s a fiatalok vegyék be a ti oktatásaitokat.* Ajánlja még a gyermekeknek rendes iskolába járatását, taníttatását az elöljárók és szülők figyelmébe, mert most már a földmívesnek is szüksége van a maga állásához mért tudományra, ha boldogulni akar. Tegye meg — mondja végül — mindenki a maga kötelességét, a ki tanító a tanításban, a ki intő az intésben, a ki előljáró szorgalmatossággal járjon, a ki máson könyörülő vidámsággal mívelje. Vegyétek mindezt figyelembe, a jó példát kövessétek, — a roszszaktól őrizkedjetek, így fognak rendbe jőni ügyeitek s legutoljára Istennek segedelmét kéri konyörgésében e cél elérésére. Endréden tartott beszédében ezek voltak a főbb gondolatok-. »Örömmel jelentem meg közöttetek, kiket jó híretekből már ezelőtt ismerni véltelek és most arról győződöm meg ti közöttetek, hogy a hir valót mondott, a buzgóság szép jeleit látom a gyülekezetben, különösen e díszes egyházban. Tudom azt, hogy e szent helyet szeretitek, mert buzgón látogatjátok, az iskolát kedvelitek s abba gyermekeiteket örömmel feljáratjátok, vadházasságnak, erkölcsi bajoknak példái nincsenek ti közöttetek. Mind ez szép buzgóságnak jele ; de értesülve vagyok arról is, hogy e buzgóság mellett uralkodnak közöttetek olyan bűnök, melyeket elhallgatnom nem szabad, minő p. o. a káromkodás elharapózása, a melyre vonatkozólag figyelmeztetlek benneteket az Üdvözítő sza-