Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-31 / 31. szám
vaival: »Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem az, a mi azon la jő;« pedig az apostol megparancsolta azt is, hogy semmi tisztátalan beszéd lei ne jöjjön a ti szájatokon. Hallottam azt is, hogy ama megnevezhetetlen bűn, mely a családokat fenyegeti kiveszéssel, itt is kezd lábra kapni, pedig milyen szépen irja le a zsoltárok irója a családos ember boldogságát a 128. zsoltárban, midőn így énekel: a te feleséged mint a termo szőlő a te házaidban, a te fiaid mint az olajfának ágai a te asztalod körül, így áldatik meg a férfiú, ki féli az Urat, hogy meglátja fiainak fiait; a 127-ben pedig ezt mondja : az urnák örökségei a fiak és az asszony méhének gyümölcse jutalom; a zsidókhoz irott levélben így szól az apostol: tisztességes dolog mindenek fölött a házasság és a fertelmesség nélkül való ágyasház, a házasságrontókat ivedig megítéli az Isten. Hallottam azt is, hogy nem épen ritkák nálatok az atyafiak közötti perlekedések, ezekre nézve utasítlak benneteket a korinthusiakhoz intézett figyelmeztetésre, kiknek megmondatott, hogy ha törvénykezésük van egymással, a szentek előtt és nem a pogányok előtt törvénykezzenek, fűiért nem szenvedtek inkább bosszúságot, miért nem tűritek inkább a kárt? de inkább ti tesztek boszut és kárt, még pedig a ti atyátok fiainak. Figyelmeztetlek benneteket, hogy buzgóságotok és hitetek csak akkor lesz igaz, ha az ilyen cselekedeteket elhagyjátok, mert csak az a hit igaz, mely jó cselekedetekben nyilvánul. Kérlek e mellett benneteket, hogy beszédeitek, cselekedeteitek, érzéseitek legyenek tiszták, — így számíthattok arra, hogy Isten szorgalmatokat ezután is megáldja, benneteket megsegít, hogy ez megtörténjék, ezért óhajtok veletek imádkozni.« Kőröshegyen az apostoli köszöntés szavaiból kiindulva így beszélt : »Milyen szépen, édesen hangzik e köszöntés az emberi kebelnek, különösen nektek, kik e szép Balaton mellékén laktok, édesen hangozhatik különösen akkor, ha a szél szánt barázdát e homokos talajban s vihar korbácsolja a szép tónak máskor mosolygó tükrét. Mily édesen hangzik nektek e mondás, kik békében laktok e csendes faluban, hangzik az különösen Urunk eme szent házában, hol őseitek sok kíizde'emmel voltak kénytelen folytatni buzgólkodásuk gyakorolhatását, midőn a hatalom és uralkodó vallás nevében templomuk elvétetett, midőn leveles színben, lombsátorban imádták és pedig itt is szívből az egek urát. Imádták szívből nemcsupán lakostársaikkal, hanem messze vidékről e célból idemenekülőkkel is. Igen! e kőröshegyi gyülekezet az üldözések alatt gyűl- és menedékhelye volt a hitsorsosoknak is. Ez a buzgósága az ősöknek meg van ti bennetek is, mert tudom, hogy ez lelkesített titeket arra, hogy tűzvész á'ral elpusztított épületeiteket, az elhamvasztottaknál még szebbre, díszesebbre felépítsétek, hogy összetartás és áldozatkészség által 20 év alatt annyira rendbe jöjjetek, miszerint a roppant építkezési költségnek még utóbajaiból is kikeveredjetek. Ismerem tehát buzgóságotokat s örülök azon, hogy színről-színre látván titeket, a ti jó híreteknek megfelelő cselekedeteket látok. Hallottam és tudom azt is, hogy ti agg lelkipász' torotokat, kit a mennyei kegyelem szeme világától megfosztott ugyan, ele lelke épségének s világosságának megtartása által megőrizett a ti számatokra: tiszteletben tartjátok, tanácsára, mondására épen olyan örömmel s készséggel figyeltek, hallgattok, mint életének a ti javatokra szentelt legszebb napjaiban. Tudom azt Ís, hogy lakostársaitokkal békességben laktok, megfogadván a zsoltár írónak tanácsát: »íme mely igen jó és gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben való lakásuk.« Meg van tehát bennetek sok ilyen szép tulajdon, méltán csudálkozom azért, hogy igen tulajdonok mellett azon hibák uralkodhatnak közöttetek, habár nem épen nagy mértékben, melyek Magyarországnak egyéb részeiben is felütötték fejüket, a minők: az adósságbakeveredés, a fényűzés kezdődése a fiatalabbaknál. Ezek mind oly bajok, melyek nagy veszélyt rejtenek magukban. A fényűzés, a nem állásunkhoz mért öltözködés, mely határozottan ellenkezik a Timotheushoz intézett levélben olvasható e nembeli utasítással, mely így hangzik: »az asszonyok tisztességes öltözettel, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat', nem hajuknak fodorgatásával vagy aranynyal vagy drágakövekkel vagy drága öltözetekkel, valamint nem egyeztethető össze Pétér apostolnak a nők magaviseletét tárgyazó eme kivánatával sem: »az asszonyoknak ékességük ne legyen külső, mely vagyon hajoknak feltekerésekben, aranynak viselésében, vagy szép palástoknak öltözetében, hanem a szívben elrejtezett embernek, a szelíd és csendes léleknek rothadatlanságában, mely az Isten előtt becsületes.« A fényűzés mondom, mert ez van emlegetve a most felhozott apostoli intésekben, elédtb szokás, később megszokás, azután kikerülhetetlen szükség és végre oly áldozás a test feldíszítésére, mely pazarlást, anyagi romlást von maga után. És hogy a fényűzés már a gondolkodás mélyébe kezdi bevenni magát, világos onnan is, hogy némelyek szegényesebb ruháikat hozzák fel mentségül a templom nem látogatása bűnének szépítésére, mintha az Úr a szép ruhát és nem a szívet kivánná magának áldozatul. Az adósságnak az olcsó kölcsönnek könnyelmű felvevését elébb teher, majd anyagi bukás követi; az adósságot felvenni könnyű; de megfizetni nagyon nehéz. Ezek a bajok fenyegetnek titeket atyámfiai, de még csak a kezdetén vagytok a veszedelemnek, működjetek oda, hogy el ne harapózzanak. Vigyázzatok e kis bajra, hogy nagyra ne nőhessen.« Ezután intéseket ad, miként őrizzék meg az ősök buzgóságát, hallgassanak az elöljárók intésére, megdicsérte őket jó tulajdonságaikért, óhaját fejezte ki a buzgóságnak nemcsak megmaradása, de fokozódásáért s végül könyörgött a gyülekezetek lelki és testi jóléte előmozdítására. (Folyt, köv.) RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök éíete és munkái. (Folytatás.) Hazájába visszajővén, a helvét hitvallásúak igehirdetője lett, írja róla Ilorányi,1 8 ) de hogy hol kezdte működését, még határozottan nem tudjuk. 1564-ben Zólyomból Bécsbe idézik, de még 1567-ben is ott van, a mely kitűnik »Isten városarol az menyorszagrol való enec^-é bői, melynek vers fejéből ezt olvassuk: »Balassi Janosnak es Gulyoc Annanac predikatora Bornemisza Peter Christus nevevei inti ez világot az üdvösseges eletre « O maga az »Ördögi kísértetekről« írt művében Husztot, Ungvárt. Nagyszombatot, Apajt (ide mint nagyszombati pap járt ki), Galgócot, Németujvárt és Pozsonyt említi tartózkodási helyeiül. Kétségtelen tehát, hogy mielőtt Semptére került volna, előbb ezekben terjesztette az evangyéliom világosságát. 756'4-ben — mint Bod 18 ) Alexius Horányi: ^Memória Hungarorum et Provincialium Scriptis Editis notorum.< Wiennae 1775. Pars I. pag, 321.
