Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

delmi forrásúi használja e körülményt, s egyrészről szűkmarkúlag jutalmazza az irói fáradozást, másrészről oly nagy számban nyomatja kiadványait, hogy éveken, sőt évtizedeken át ugyanaz a könyv lesz közhasználatban. Ezeken kivül elodázza az új művek megjelenését; erőszakolja könyveinek mindig újonnan való megvásárlását ; az egész egyházkerületben ugyanazt az egy kézikönyvet teszi közhasználatúvá, s mindezek által a fejlődés föltételeit : az összehasonlítást, a két vagy három könyvnek egy célra való engedélyezése által ébresztett versenyt, a szellemi szabadabb mozgást lehetetlenné teszi. Oly monopolium áll be, mely kínos béklyó gyanánt szorít. — Hogy kedvezményeket nyújtani a főiskola e téren nem igen akar, jelzi e könyv ára is, melynél sok fővárosi könyv olcsóbb. Ha rajtam állana, e tekintetben reformokat sürgetnék. Másik kérdés, melyet könyvismertetésem előtt föltenni helyén valónak tartok, a következő : meg van-e már határozva az a keret, melyben egy magyar olvasókönyv Írójának okvetetlenül mozognia kell ? El van-e már egyetemesen döntve és el van-e mindenki által fogadva, hogy az olvasókönyv önálló iskolai kézikönyv e, a középiskolákban vagy csak segédkönyvül tekintendő a magyar nyelv, történelem, föld- és természetrajz, népisme stb. támogatása céljából ? S ha netalán az a hallgatag megállapodás volna érvényben, hogy az olvasókönyv önálló kézikönyvül tekintendő : vájjon el van-e már döntve, hogy a lelki életnek minő tehetségeire hasson az? Mily részt követelhet abból az érzelem-, érzelem-és kedély-világ ? Kötelez-e valamely rendszer egy oly irót, a ki olvasókönyv szerkesztésére vállalkozott ? Hát az anyag forrásait illetőleg van-e bizonyos megállapodás, s az anyag elrendezésében áll-e fenn valamely utasítás ? Az előttem fekvő olvasókönyv eme kérdésekre nézve nem nyújt bizonyos támaszpontokat, sőt az »Előszó* ilyféle kifejezései, »a magam részéről*, »szerintem«, »arra törekedtem olvasmányaim kiválasztásánál, hogy azok úgy tartalmilag nemes irányúak legyenek, mint alakilag megüssék a mértéket* : azt az ingadozó és tetszőleges álláspontot jelzik, a mely eddigelé napirenden volt*. Éppen nem könnyű dolog tehát birálóra nézve eltalálni a helyes mértéket s akként mondani ki az ítéletet, a mint azt a tanítvány lelki élete és az iskola illető osztályának követelménye valóban igénylik. A bírálat épp oly egyéni lehet a felfogásban, aminő az egyes szerkesztőké. Molnár Lajos az olvasókönyvek célját következőleg írja körül: »azok a gyermek ismereteit gyarapítsák, értelmét fölvilágosítsák, szívét, lelkét, erkölcsi érzését nemesítsék, Ízlését finomítsák, nyelvkincsét gazdagítsák, kifejezési képességét erősítsék, irányozzák.* Nagyon helyes körvonalozás, a melyet még inkább tetszővé tesz szerző az a nyilatkozata, hogy mindezeket úgy véli elérhetőnek, ha: »Család, iskola, isten-, ember-és hazaszeretet képezik azon fonalat, melyre kiválasztott darabjai(m) fűzve vannak.* Ámde az első lépéssel, a midőn olvasmányait tárgyalni kezdi, tova ugrik a gyermek lelki életétől, az eddigi ismeretkörtől, mivelhogy a könyv I-ső szakasza »Leírások, elbeszélések, elmélkedések*-kel foglalkozik, a II. tanító-mesékkel és közmondásokkal, a III* népmesékkel és mondákkal, a IV. görög mondákkal s történeti elbeszélésekkel, az V. Hun-magyar mondákkal, a VI. jellemvonásokkal és a VII. költeményekkel. A fogalomkörök tehát semmit sem különböznek a régi (céltévesztett) megszokottól. Holott itt nem mű-nemek és fajok ismertetésére van szükség, hanem arra, hogy a tanuló lelkét egész mindenségében hatalmunkba kerítsük, hogy azzal azután belátásunk szerint cselekedjünk. De ez teljes lehetetlen, ha egy másik nagy munkát is végezni akarunk, azt, t. i. hogy a költői írásfajokat szemléltessük. Képzeljük csak, hova csaponghat egy-egy tanár előadása, midőn ő kedvelt tárgyának fejtegetésébe belemelegszik! — Előtérbe nyomulnak a műbecs, a nyelvezeti, szóval, az alaki célok, s a lélek nevelői munkája ismét háttérbe szorúl. A jelenlegi beosztás szerint nem lehet másképpen. Avagy kisértse meg bárki e műfajok szerint összesorozott részek foglalatját egészszé sorakoztatni, s meg fog győződni, hogy előtte egy tarka-barka kép, egy chaosz áll, olyan, mintha : »Lónyakat a festesz ha ragasztana emberi főhöz, S többszínű tollakkal vonná be az innen-amonnan Vett tagokat s hal lenne alant rút barna alakkal A fenn szép deli nő.« Erezte ezt szerző ugyancsak, de bizonyára ártani vélt jeles műve elterjedésének, ha : Isten, csr.lád, haza, természet, emberiség címek alatt sorakoztatja olvasmányait. Pedig, ha ezt teszi, megveti alapját egy fejlődésképes olvasókönyvnek. E beosztás ugyanis magában foglalja az ember viszonyait a legrégibb kortól mai napig és örökre. S mivelhogy ez olvasókönyvet több kötet fogja követni, föl egész a VlII-ikig : oly alapról kellett volna gondoskodni, mely kimeríthetlen s örökre tökéletesbíthető. Mert minél természetesebben megismertetem az ifjú emberre1

az emberiség nagyszerű törekvéseit ama viszonyok keretébén, melyet fentebb jeleztem volt, annál inkább elértem célomat az olvasókönyvek által. Azokat a célokat, melyeket Molnár is helyesen írt körül. Egyszersmind előkészítettem az anyagot, azaz tanítványaim lelki életét a szellemi nyilatkozatok megértéséhez és becsben tartásához. Mert nem szabad felejteni, hogy a gymnázium ezt tűzte ki legfőbb céljául. Ugyanazért bele kellene vonni ama jelzett körökbe a klasszikusok ilyféle viszonyait is. S ezáltal míg egyrészről végeztem a lélek mívelését művelődéstörténelmi alapon, másrészről fölkeltettem az érdeklődést azon irók iránt, a kikkel gymn. pályájukon foglalkozniok kell. A remekírók lefordított művei oly sok anyagot nyújtanak e tekintetben, hogy szinte meglepő az a közöny, melyet azok iránt a gymn. nyelvtanárok tanúsítanak. Igaz, hogy Molnár Lajos könyvében is van néhány görög monda és jellemvonás, de mi az ahhoz képest, a miként azt kiaknázni és egészszé alkotni kellene! S minő nagybecsű iskolai könyvet alkothatna az, kit az ily anyagok felhasználásától az iskola céljai el nem zárnak, sőt inkább azt fokozatos használattal ajánlatossá teszik. Kérdés azonban, helyeselhető-e ez okoskodás ? Szükséges-e, hogy egyik kötet olvasókönyv folytatólagosan fejleszsze ama határozott irányban az embert, a mely jelezve volt ? Ha helyeselhető és szükséges, az, esetben okvetlenül más irányt kell követni a gym. olvasókönyvek szerkesztésében, mint az eddigelé történt. Molnár Lajos 9 ív terjedelmű magyar olvasókönyve az említett elvek keretébe nem illeszthető be. De, mint mondám, kérdés, ha helyeselhetők-e ez elvek ? A régi módozat zsinórmértéke szerint e könyv kiváló, sok tekintetben kitűnő. Több olvasmányáról merem állítani, hogy a szépnek sok érzését s a szívnek sok nemes élvezetét magában foglalja, szóval a lélekben