Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

a szólásokon egyszer véghezvitt cselekedeteket kell érteni, melyek magok után visszavonhatlan következéseket hoztak. Van azonban az apokalipsisban néhány olyan vers, mely erre a mi elméletünkre zavarólag hat. Ott gyötrelmekről van szó, melyek örökké tartanak, vagy a melyeknek füstje felmegy örökkön örökké. De ez az örök füst, mely az ó-szövetségből kölcsönzött metafora, nem annak örökkévalóságát foglalja magába, amit az isteni igazság megemésztett; minthogy e prófétai képeknek helye azt engedi hinni, hogy azok egy földi katasztrófát jelképeznek ; végül a két utolsó hely nem is az emberekre tartozik, hanem azon titkos bűnösökre, a kiknek legtöbbje abba a rendszerbe tartozik, a hova a »nagy -parázna, az ördög, a fenevad, a liamis próféta.« E jelképes szavak tehát nem engedik meg azt, hogy a többi szentirástól különböző dogmára következtessünk abból. 5. A halál és synonimjai. Nem gondolok arra, hogy tagadjam a sírást és fogcsíkorgatást, mely az istentelenekre a kívül való sötétségben várakozik. De e jövő szenvedések nem képeznek végleges büntetést: azok azt megelőzik és arra valók, hogy azt elfordítsák. A bűn zsoldja a halál. Ime ezt állítják Jézusnak legelső bizonyságai, mindegyik a maga módja szerint, és a kifejezések, melyeket használnak, bizonyítják azt, hogy ők a halál szót természetes és absolut értelmében használják. Igaz, hogy Pál az újjá nem szülötteket úgy tekinti, mint halottakat. Ez azt teszi, hogy előtte a halál egy állapot ? Nem. A halál mindig az élettől való megfosztást jelenti. Ugy de az egyetlen emberi élet, mely Isten előtt számít, az egyetlen, amely által mi összeköttetésbe jöhetünk vele : a szellemi élet. Míg bennünk a psychicus életnél magasabb nincs, addig a földhöz tartozunk, ama fensőbb világ számára nem létezünk; mikor pedig a mi 7tvevf.ia-nk amaz isteni nvevga által van termékenyítve, általmegyünk a halálból az életre, feltámadunk és a Krisztussal ama mennyei helyekbe felmegyünk. A hivő »meghalt a bűnnek« vagy »meghalt a törvénynek*, olyan kifejezések, melyek jelölik azt, hogy a test, mint az életnek főmozgatója, a szellem által van helyettesítve.. Az »örök haláU még kevésbé képez állapotot. Az első halál a mostani lét elvesztése levén, a második halálnak a jövő lét elvesztésének kell lenni. így az új-szövetségi görögben a davanog soha se jelent egyenesen szerencsétlenséget. E szó mindig halált jelent, csakhogy most a fizikai én-re, majd a szellemi én-re alkalmaztatik. Adjuk hozzá, hogy majd megelőzőleg van használva, midőn a rombolás hatalma még csak most kezdte el munkáját, majd szigorú pontossággal, hogy egy büntetésnek teljes végrehajtását jelölje. így értve, a halál minden bajok közt a legnehezebb; mert az megfosztja a bűnöst mindazon javaktól, melyeket birt, mind azoktól, melyek neki ajánlva voltak. Sabatier, Menegoz és Bábut munkái után azt hiszem, hogy egy nyitott ajtót törnék be, ha még azt mutogatnám önök előtt, hogy Pál is az istentelenek megsemmisülését tanította. János szint oly határozottan. A szeretett tanítványra nézve az élet és halál oly kifejezések, melyek végleges sorsunk alternatíváját állítják fel; és míg a hitetlen elvesz, vagy a világgal együtt elmúlik, a hivő kiváltsága abban áll, hogy nem hal meg soha, hogy örök életet nyer és örökké fennmarad. A kárhozottak számára fenntartott kínok és gyötrelmekről a negyedik evangelium egy szót se szól, és az apokalypsis az, mely a minden kategóriájú pártütők büntetésének e jelentős nevet adja: »második halál.* Ugyanezt a hitet találom Péter két levelében, a hol csupán a ipxooa szónak (romlás, pusztulás) gyakori használatát emelem ki. így a három fő apostol tökéletesen megegyezik abban, hogy a természeti embert úgy tekintse, mint veszendőt, mint egy tökéletes halálnak feláldozottat és hogy a Krisztus szelleme által való újjászületést a halhatatlanság elengedhetetlen föltételévé tegyék. Bajos lenne föltenni azt, hogy ez a három nagy apostol nem tudta, rosszul értette, vagy kijavította mesterét egy ily főben járó kérdésben. Szerencsére ilyen elhajlás nem való, igyekeztem ezt önök előtt megmutatni, de e tárgyban még egy oly komoly és részrehajlatlan tanulmányra is támaszkodhatom, mint M. D. H. Meyeré. Szerinte Jézusnak képei és kifejezései az első evangéliumban előre éreztetni engedik azt, hogy az elveszettek szenvedései lelkük és testüknek szörnyű és teljes elpusztulásában végződnek. A gonoszság cselekedői a jövő világ büntetései által megemésztetnek. Elvesznek fájdalmaik között reménytelenül. Az egész új-szövetség szerint a személyes teremtménynek megvan ez a szörnyű tehetsége, hogy önmagát elveszítse, hogy visszatérjen a semmibe az által, hogy bezárja lelkét az életnek szelleme előtt. (Vége köv.) Baksay László. KÖNYVISMERTETÉS. Magyar olvasókönyv a középiskolák I-ső osztálya számára. Az ev. reform, egyetemes konvent munkálata alapján készült s a tiszáninneni evang. ref. egyházkerület által életbeléptetett tanterv értelmében szerkesztette Molnár Lajos, gymnasiumi tanár. Kiadja a »Sárospataki irodalmi kör*, a főiskola költségén. 1. kötet. Ára fűzve 90 kr, fűzetlen 83 krajcár. Sárospatak. Nyomatott Steinfeld B., a ref. főiskola betűivel. 1887. Midőn e magyar olvasókönyvben egy igen hasznavehető iskolai kézikönyvet szemlélek magam előtt, engedje meg a mélyen tisztelt szerkesztőség, hogy egy pár idevágó kérdéssel megelőzzem ismertetésemet! A »Sárospataki irodalmi kör«-nek" ismerem múltját, tehát csak tisztelettel és méltánylattal szólhatok törekvéseiről és működéséről. Mindazáltal önzetlen érdeklődésem nem tartja szükségtelennek s még kevésbbé sértőnek fölvetnem azt a kérdést : ha vájjon eléggé tágkörű-e e kör működése s nem kiván-e módosítást eljárása ? E nagy tiszteletet érdemlő körnek célja ugyanis mindig az volt, hogy a tiszáninneni ref. egyházkerület iskoláit megfelelő kézikönyvekkel ellássa. Buzgólkodjék és buzdítson az alkalmasabb, a tökéletesebb iskolai könyvek írásában, nehogy véletlenre bizassék ez egész nagy fontosságú ügy, s a folytonosság és ellenőrzés hiányában hol igen is nagy legyen e tekintetben a termelés, hol megakadjon avagy visszaesés álljon be. E bizottság valódi céljainak s kifogástalan szellemben való tevékenykedésének megvalósítását illetve azonban, gátló körülménynek tartom azt, hogy a szellemi érdek az iskola anyagi érdekeivel össze van fűzve. Az Iíodalmi kör által jóvá hagyott művek ugyanis a »főiskola költségén« jelennek meg. Ez a módozat könnyen nagy akadályára lehet a szabad versenynek. Lehet oly iskolai gondnok, ki jöve-