Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

Reá is elmondhatjuk egyik jeles történészünk szavait : »a mi hőseink jeltelen sírokban nyugosznak, alakjaik talán végképen elenyésztek, mint a felhő, mely villámait, záporát kiontván, maga semmivé lesz, de hatását s emlékét a megáztatott föld s a megtisztított lég hirdeti.* — Nagy-Szombat s Komjáthi ma már tiszta katholikus és legnagyobb részben tót is. Mintha csak róluk mondaná a költő: »nincs már ott nép, mely pályát izzadni s izzadás közt hősi bért aratni, ősz atyáknak nyomdokin tanult. Nincsen ott már hon szerelme, sem magasra vívó szív, sem elme « Az elsőben vannak a mi legnagyobb ellenségeink, a jezsuiták, a másodikban pedig a magyar szó oly ritka, mint a fehér holló; amint ezt magam tapasztaltam 1880-ban, szupplikáns koromban. Tehát a jó Rákosi Mártonnak csakugyan igaza van, aki t. i. Huszár Gált nem említi a túl a dunai egyházkerület püspökei között, mert ő csakugyan soha sem volt pápai pap, sem kerületünknek püspöke. És csudálatos ! Tóth Ferenc, Lampe—Ember Pál után ugyancsak síkra száll mellette, ha más bizonyságot nem tud is felhozni állítása igazolásául, mint csupán azt, hogy Pápán nyomdát állított fel. Ámde a fenntiekből bizonyos, hogy itt is Páriz Pápai Ferencnek lesz igaza, még pedig Tóth Ferenc azon érvelése alapján, hogy Páriz Ferenc, mint pápai születésű : »sokat tudhatott olyast a maga szülötte földje dolgairól, a melyek ma már megírva sehol nem találtatnak «.2

T

) Huszár Gál — mint láttuk — a hol egy kissé huzamosabb ideig működött, avagy tartózkodott: mindjárt megszólaltatta nyomdáját is. — Óváron 1558-ban, Debrecenben 1561 és 1562-ben, Komjáthin 1573-ban és 1574-ben; vájjon mi lehet az oka, hogy Pápán semmit sem adott ki nyomdáján? Egyszerűen az, hogy nem is volt ott soha. Hogyan is mondja Páriz Pápai Ferenc az ő »Erdélyi Fénix«-ében, ki állította fel a pápai nyomdát? (A hazai nyomdákról írván): »Magyarország ebben szenved még nagy csorbát, Pozsony orvoslá meg elsőben e hibát; Török Bálint rászerzé Pápa városát, Megmutatá ő nagyságos úri voltát.* Még egy valószínűség van hátra, mondhatja az olvasó, Huszár Gál pápai papsága mellett. Hova ment Nagy-Szombatból 1565-ben? Bizonyosan innét kellett Pápára kerülnie; hisz Tóth Ferenc is azt írja, hogy 1568-ban hozatott Pápára? Ezt vitatni lehet, de ne felejtsük, hogy csupán csak két esztendőről van szó, mert 1570-ben már Komjáthin van, 1573 és 1574-ben itt könyveket ad ki; és így Tóth Ferenc azon számítása, hogy ő 1577-ig pápai pap és püspök volt, sehogy sem jő ki. Tehát csakugyan a jó Rákosi Mártonnak van igaza. A messze múltnak legalább szolgáltassanak igazságot a késő unokák, a történetírás itélő széke előtt I Végül a mit legelőször kellett volna tennem, e helyen is legőszintébb köszönetemet kell nyilvánítanom Paikoss Endre barátomnak, a ki a Huszár Gálra vonatkozó adatokat a legnagyobb készséggel szíveskedett a kassai levéltárból kiirni és rendelkezésemre bocsátani. E rés/ben hát, ha dolgozatomnak valami értéke van, úgy az egyedül csak az ő érdeme. Sopron, 1886. november hó. Thúri Etele, fegyházi ref. lelkész. ,7

) Tóth Ferenc; »Tul a dun«i püspökök élete.* 25. lap. KÜLFÖLD. Dr. Hodge A. A. hírneves angol (amerikai) theol. tanár és hittaniró Princetonban a mult év végén hirtelen elhunyt. A »Quarterly Register,« ez ismert folyóirata a ref. egyházak szövetségének, folyó évi januári számában külön és első cikket szentel a hírneves tanár és egyházi iró emlékének. Főbb adataira szorítkozva, Hodge a hasonnevű és nagyhírű amerikai theologusnak volt fia és 1823 ban Princeton-ban, az észak amerikai presbyteri egyházak e fő-főhelyén született s iskoláit is ugyanott végezte. Nyilvános pályáját a külmisszió szolgálatában kezdte meg s három évet töltött Allahabad ban (Indiában) mint a presbyterianus misszió lelkes papja. Innen 1850-ben hazájába visszatérve, egész 1864-ig gyakorló lelkész volt Amerika több nevezetes presbyteri gyülekezetében. Ekkor Allegheny város theologiai szemináriumában tanárrá választatván, 1869-ig itt, azóta Princetonban, az amerikai presbyterianusok legnagyobb és leghíresebb papnevelő intézetében működött, nagy elismeréssel és rendkívüli szeretettel környezve. »Az Úr házának szerelme emészté meg,* a mennyiben adventkor a princetoni College kápolnájában lelkesen prédikált, meghűtötte magát s pár nap alatt meghalt. — Mint tanár — mondja forrásunk — méltó folytatója volt nagynevű atyja művének. Jeles exegeta és kitűnő dogmatikus egy személyben, ki értette a módját, hogy lehet szívét lebilincselni és értelmét inspirálni a tanítványoknak. A theologiát nem tekinté csak elméleti tudásnak, hanem az élet és gyakorlat oly tudományának, mely szívet táplál és elmét nemesít. A Hodge névnek Amerikában és Princetonban félszázados tiszteletét hitével és tudományával nagyban emelte. — Leghíresebb munkája a »Theologia alapvonalai (Outlines of Theology), melyet világos és szabatos meghatározásai, éles megkülönböztetései és elő nyös tömörsége, az angol dogmatikai irodalom legolvasottabb könyvévé tettek. Iránya határozottan orthodox, de az orthodoxia azon fajtájából, melyet az ő és a Schaff könnyed és világos előadásában a más theol. irány híve is élvezettel olvas. Ez különben csak kivonat Hodge híres nagy munkájából. A többi munkái szintén hittani természetűek és ugyanily irói és theol. jellemmel birnak. Hodge-nak az időszaki sajtóban is nagy neve volt s mint a »Presbyterian Reviews egyik volt szerkesztőjét s mind végig szorgalmas munkatársát, jelentékeny rész illeti a tekintélyes folyóirat megalapításának és felvirágoztatásának dicsőségéből. Mint ember, nemes szív, fennkölt szellem jellemezték, kin az ismert mondás igazán beteljesült : Pectus est quod theologum facit. Jellemét egyik kartársa e szavakba foglalta a halotti beszédben: > Hodge keresztyén, bölcsész, theologus, szónok, költő és gyermek* volt egy személyben. Amsterdámi egyházi viszály vége. Helyesebben: kezdetét kellett volna irnom, mert a törvényes úton folytatott per vége, úgy látszik egy nagyobb viszálkodásnak lesz a kezdete. Kuyper és társainak hivataluktól való felfüggesztése, melyről annak idején értesíttetett az olvasó közönség, minden fórum által így legutóbb a zsinat által is (december i-én) megerősíttetett. így az ügy törvényes úton véget ért ; a zsinatról följebb appellálni nem lehet. A hivataluktól elmozdítottak számára két út maradt; vagy belenyugodni sorsukba, vagy kilépni az egyházból. Kuyper és társai ez utóbbit választották. A >Herant« (Kuyper lapja) hivatkozik e lépésnél a reformációra, mint a mely hasonló indokokból jött