Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

ról mint püspököt, Pápára püspöknek és prédikátornak hozták egyszersmind*, melyek közül, mint alább látni fogjuk, egyik sem felel meg a történeti igazságnak. Igyekezem hát érvelésemet a lehető rövidséggel előadni. Mint fentebb láttuk, Huszár Gál Kassáról 1560. december 27-én Debrecen felé menekült, itt volt 1561, és az 1562. év elején, mit bizonyít az a körülmény, hogy Méliusz Péter egyházi beszédeiből két kötetet 1561 ben, egyet 1562-ben kinyomatott saját nyomdáján. Az első kötet elöljáró beszédében : »Debrecent Istentől különösen megáldatott városnak és a mennyei tudományban, mind az egész Magyarországnak, mind Erdélynek világító lámpásának* nevezi. Hogy 1861-ben és még az 1562. év elején csakugyan Debrecenben volt, nyomdája működésén kívül az is bizonyítja, hogy az évi december 13-án ő is aláírta Gál pap névvel azon okmányt, a melyet, mint vallástételt adott magáról Köröspeterdi Arany Tamás a debreceni ekklézsia előtt, az ő eretnek tudományából való megtérése után.2

3

) Mindazáltal minden jel arra mutat, hogy ő Debrecenben nem viselt lelkészi hivatalt, mit az is eléggé bizonyíthat, hogy 1562. február 12-én kassai lelkipásztornak és száműzöttnek írta magát. Ha ez a feljegyzés nem maradt volna is reánk, mégis következtethetnénk feltett állításunkat. Nevezete- : sen, ha Huszár Gál debreceni rendes lelkipásztor, akkor seliogyan sem értjük meg azt, hogy miért kívánkozik épen ö abból a városból, a mely az erdélyi országrészhez tartozik és a hol a katholikus klérus senkit nem üldözhet, nem haborgathat; nem érthetjük, hogy miért mozdulna akkor onnan épen Ő, akit a főpapság már Magyaróváron üldözött, de azért nem hagyta el állomását, míg a kassaiak meg nem hívták és csak ez után távozott el onnét; Kassáról szintén szöknie kellett, ha élete kedves előtte. Miért menne hát a biztos helyről, mikor maga is jól tudja, hogy ő igen nagy szálka a kathol. főpapság szemében, aminthogy ez idáig meg is mozdított ellene minden követ, ha valahogyan kézre keríthetné. Miért menne hát a biztos helyről, a hol nyugodtan lehajthatí fejét ismét az üldözés elé, miért menne el a fényes debreceni lelkészi állomásról, melynek már ekkor négy lel- ! késze vala ? Hiszen még Magyar-Ovárról, a hol folytonosan üldözték, sem ment el addig, míg biztos helye nem volt. Ismétlem, ha ő debreceni rendes lelkipásztor, akkor bizonyára nem jön el egyik hatalmas üldözője Oláh Miklós esztergomi érsek közvetlen közelébe, Révkomáromba. Több mint valószínű tehát azon véleményünk, hogy ö Debrecenben mint nyomdatulajdonos működött csupán és mint ilyen, Méliusz Péter egyházi beszédeinek kinyomatásával vitte előre a reformáció ügyét ; és Köröspeterdi Arany Tamás vallástételén csak mint tudós szakértő volt jelen a többi debreceni polgárokkal; mert ha ez nem volna, miért irná magát 1562. február 14-én kassai lelkipásztornak és száműzöttnek. Bizonyára azért, mert reménylte, hogy Kassára még visszamehet; nem debreceni, hanem kassai papnak írja magát; a melyből állításunk önkényt következik, mert azt csak nem tehetjük fel róla, hogyha debreceni rendes lelkipásztor, miért írná magát kassainak és száműzöttnek ? Mivel ezzel nemcsak a valódi tényállással ellenkezőt írt volna magáról, hanem még nevetségessé is tette volna magát a »szabad városban.* Meddig volt Debrecenben ? adatok híján eldönteni nem lehet; de ez évi, vagyis 1562. év októberében már Révkomáromban találjuk. Azonban itt sem volt békés maradása. Oláh Miklós IS

) A különben érdekes vallástétel eredeti szövegét lásd : Révész »Figyelmezói-jenek 1873. évf. 49. 50. 1. esztergomi érsek mihelyt tudomást vett itteni eredményes működőséről, mindjárt >kemény büntetés és felelősség terhe alatt hagyja meg a Komárom, Esztergom és Nyitravármegyei szolgabiráknak, uradalmi tisztjeinek és Komárom városa biráinak, hogy: »az eretnek prédikátort űzzék el a hatóságuk alá tartozó területe1<ről, vagy fogják el és börtönözzék be«,2

4

) a melynek, midőn semmi eredménye sem lett, királyi rendeletért esedezett Ferdinándnál; sőt még Károly főherceget is fölkérte, hogy Komáromból űzesse el, mely kérelemre ez azután 1563 január havában szigorú parancsot küldött a komáromi vár parancsnokához, hogy : »Huszár Gált azonnal elfogván, Esztergomba küldjék, vagy a komáromi vár kazamátáiba zárják el«.2

5

) De itt elkerülte mégis a börtönt. Nagy István, a csajkások kapitánya, Huszárnak mély tisztelője, oda működött, hogy még a parancs végrehajtása elől elmenekülhetett Komáromból. Innét 1565-ig nem tudunk róla semmit, csak következtetjük, hogy Komáromból Nagy-Szombatba menekült és itt mint reformált lelkipásztor működött. Ez évben ugyanis, tehát 1565 január 28-án Oláh Miklós esztergomi érsek s több más főpapok indítására Nagy-Szombatból királyi parancs által elűzetett.2

6

) Ezen parancsban a következők állíttatnak GaHusról. (Huszár Gál ?): i-ször. 1565-ben az állíttatik Gallusról, hogy gonosz tanaiért több helyről elkergették. Azt a fenntebbiekből már tudjuk, hogy Huszár Gálnak mily sok keserítést kellett zaklatott életpályáján tűrnie s e szerint a királyi parancs azon állítása, hogy Gallust több helyről elkergették Huszár Gálra mutatna s ez annyival valószínűbb, mert a hol volt, még idáig mindenütt üldöztetett; Magyar-Ováron épen úgy, mint Kassán és Révkomáromban. — 2 szor. Azt mondja továbbá a parancs, hogy Gallus 1565-ben Nagy-Szombatban papi hivatalt bitorolt. Ez az idő Huszár Gálnak Révkomáromból menekülése 1563 és komjáthi-i papsága 1570. évek közötti időközre esvén, elfogadhatónak mutatkozik tehát az, hogy az a Gallus, aki 1565-ben nagyszombati pap volt, Huszár Gál vala s ottani hivataloskodása közben ismerteté meg magát a vidéken annyira, hogy midőn Nagy-Szombatot szintén el kellett hagyni, Komjáthi vá'asztá őt meg papjának. — 3-szor. Végre azt rendeli a szóban forgó parancs, hogy azon kalmároknak nevei, kik Váradról és Erdély egyébb vidékeiről Nagy-Szombatba átköltözve, itt megtelepedni szándékoznak, haladéklalanul terjesztessenek föl! Nem fekszik-e itt közel a gondolat, hogy ezen kalmárokkal már Debrecenben léte alkalmával megismerkedett ? Tehát Huszár Gál Nagy-Szombatból királyi parancsra űzetett el 1565-ben Hova ment, merre járt a következő években? nem tudjuk, míg nem 1570-ben a Nyitravármegyei Komjáthi rendes lelkésze vala, a hol Bornemisza Péter egyh. beszédeinek első részét 1573-ban nyomatni kezdte, mely ezen munkából világosan látható. Ugyanitt adta ki énekes könyvét is 1574 ben, a melyből mostani énekes-könyvünkben is van két dicséret, a 71. és 72-ik, a melyeket maga Huszár Gál írt. Hihetően Komjáthin halt meg 1575 ben. a4

) Dunántúli Protest. Közlöny. 1886. 24-dik szám. Ónody Zs. jeles cikke. 25

) Ugyanott, ugyanaz. . í6

) Ez a kir. paráncs olvasható 1870-ben Hornyánszkynál megjelent ily című műben: »Geschichtlicbe Darstellung der sehr merkwürdigen Schicksale und Glaubenskampfe der evangel. Kirchengemeioden, sowohl Augsb, als Helv. Confession, in der königl. Freistadt Tirnau in Ungarn, vom Beginne der Reformation, bis auf unsere Zeit. Von Joh. Carl. Stdczer. 113. 1. 5. sz. Megjelent Révész »Figyelmező<-jében is. 1873.