Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-10 / 28. szám

Harmincadik évfolyam. 28. sz. Budapest, 1887. julius 10. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. si. 1, em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú péld.á.xxyok:k:al ra.ind.ig: szolgátHiaturLlc. ELOFIZETESI FELHÍVÁS a PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1887. évi második félévi folyamára. ff Előfizetési clij : Egész évre 9 forint félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-utca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Szőts Farkas főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Egyházkerületi közgyűlés után. Mióta a népiskolák fenntartói között az állam is megjelent, e legújabb factor hatása alatt a népnevelés ügye rohamos fejlődésnek indult. Egy futó tekintet meggyőzhet róla. Az alkotmányos korszak kezdetén hazánkban 12 ezer népiskola volt, ma e szám 16,500-ra emelkedett; akkor 17 ezer néptanítónk volt, ma 24 ezer népnevelő működik ; akkor alig járt a tankötelesek 60%-a iskolába, ma már 80% látogatja tényleg az iskolát; akkor néhány kezdetlegesen felszerelt praeparandiából kerültek ki tanítóink, ma már állam és egyházak jól szervezett intézetekben képezik tanítóikat. Az állami rendezés jótékony befolyását üdvösen érezi az egész népoktatás, de talán legszembetűnőbb módon a tanítóképzés ügye. Mindenki tudja, hogy a praeparandiáknak a kor követelményei szerint való szervezése, a három s majd négy éves tanfolyamok behozatala, a céltudatosabb s módszeresebb előkészítés azon időből keletkezik, mikor az állam az 1868-iki s ezt követő törvényekkel a népoktatás ügyét szabályozta. Kétségtelen tény, hogy ez intézkedések a tanítói képzettség színvonalát nagyon emelték, miben a hirtelen fölszaporodott tanító-egyletek, a gyorsan meghonosult tanítói gyűlések, az egymásután keletkezett tanügyi szaklapok és folyóiratok is hathatósan közreműködtek. A tanítói képzettség emelkedése lassanként a tanítók tekintélyét és közbecsülését is örvendetesen fokozta: a tanügy felvirágoztatásának társadalmi divatjában a tanító a társadalom kegyeltjévé és elkényeztetett gyermekévé lőn, minek őszinte szívvel örül minden tanügy-barát. De ez örvendetes föllendülés áldásos folyama számos salakot is vetett felszinre, melyek itt-ott már terméketlen iszapot borítanak a népnevelés virágzásnak 'aduit mezejére. A tanügy népszerűségének divatja s a gyorsan szaporított iskolák növekvő szükséglete számos avatatlan munkást, sok nem oda való embert csődített a magasztalt pályára, melynek ezek ma már csak terhére vannak. E gyülevész, e ki nem forrott, e be nem vált elem képezi országosan, s azt hiszem, az egyes vallásfelekezeteknél is a tanítói kar azon részét, mely nemcsak hogy hivatása színvonalán