Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

T A RC A. Hazai könyvtáraink állapota. (Az orsz. statisztikai hivatal által kiadott »Magyarország köz- és magán-könyvtáraic című műből.) (Vége.) Kimutatásunkban az összes könyvtárakra 1884-ben fordított összeg 451,195 forinttal, a magyar művek vásárlására fordított összeg pedig 101,020 frttal szerepel. Nem akarunk Összehasonlításokat tenni, hiszen elég volna utalnunk arra, hogy az egy british muzeum évi kiadása s a Newberry könyvtár tőkéjének kamatja felülmúlja az egész országra szóló s a magánosok kiadásait is felölelő összegeket; elég volna felhoznunk azt, hogy Texasban 1874-ben, midőn még félig vadon terület volt, maga az állam 273,861 dollárt költött könyvtárakra s ma az Egye-ült-Államok hatóságai évenkint mintegy 15 millió dollárt fordítanak könyvtárakra, bár sehol sem oly nagy a társadalmi tevékenység s áldozatkészség; nem akarunk összehasonlításokat tenni, készséggel elismerjük azt is, hogy kimutatásunk e tekintetben is hiányos s a való adatok bizonynyal jelentékenyen kedvezőbbek; mindamellett oly országban, melynek évi állami költségvetése a 300 milliót meghaladja s külkereskedelmi forgalma a másfél milliárdot megközelíti, ily fontos kulturális eszközre kiadott összeg aránylag csekély, nagyon csekély 1 Több más tényezőn kívül különösen nagy hátrányunk nekünk e tekintetben, hogy a művelt társadalom nagyobb s bizonyos tekintetben fogékonyabb felerésze, a nők, a könyvtárak legnagyobb részétől csaknem teljesen el vannak zárva. Anglia s az Egyesült-Államok nagy könyvtárainak olvasótermeiben napról-napra egymás mellett tanulmányoznak a férfiak és nők s számos élénk megfigyelő tehetséggel biró kulturhistorikus ismerte fel már a közkönyvtárak e nemi különbségeket nem tekintő kezelésének jelentékeny hatását az erkölcsök szelidü'ésére; nálunk a közvéleményben uralkodó középkorias előítélet, mely a középosztály művelt hölgyeit erkölcsi önállóságának megvédésére még mindig képtelennek lartja s társadalmi kiskorúságot kényszerít reájuk, nálunk ez az előítélet, többszörös kísérletek dacára, még azt sem engedte megvalósulni, hogy a nők számára külön kaszinók vagy a könyvtárakban s hirlapolvasó helyiségekben külön szobák legyenek s még messze van az az idő, midőn komolyan gondolkozhatunk arról, a mit az Egyesült-Államokban már sok helyen sikerrel s általános elismerés mellett valósítottak meg, hogy t. i. a könyvtárak tisztjei, különösen az úgynevezett amanuensisek, főkép nők legyenek s így a jelen létküzdelem folytán folyvást növekvő számmal szaporodó családtalati művelt nők számára új, teljesen hozzájuk illő keresetág biztosíttassék. Közoktatásügyünk s humanistikus törekvéseink egyaránt élő tanuságtételei, mennyire fellendül a közügy, a hol képesek vagyunk a női munkát s női tapintatot segédül megnyerni s mindamellett a lenyügző előítéletek nálunk még a kutatás s önművelődés lehetőségét is megnehezítik nekik. A könyvtárak számának szaporodásával s külső gyarapodásával mindamellett aránylag meg lehetünk elégedve. Az a tény, mit fentebb kimutattunk, hogy a magyarországi könyvtárak alapítása s gyarapítása a mult század óta fokozott arányokban halad előre, elég biztosíték a szebb jövőre, midőn ez az előretörő nemzet nem lesz már kénytelen többé a századok mulasztásait pótolni s anyagi és szellemi céljainak közvetlenebb előmozdítására nagyobb gondot s több költséget fordíthat. Kevésbbé biztató a jelen helyzet, ha a könyvtárak külső körülményeiről azok benső életére s gyakorlati jelentőségére fordítjuk figyelmünket. Nem egy helyen, de jóformán az összes közkönyvtárak csoportjaihoz írt bevezetésekben számos lényeges hiányt s hibát emeltünk ki. Nyilvános könyvtáraink nagy részében (valóságos lucus a non lucendo !) nincsenek olvasótermek, a legtöbb hatósági könyvtárt nem gyarapítja s nem gondozza rendszeresen senki, az egyházi sőt részben még a nagyobb iskolai könyvtárak is használatlanul hevernek, a kaszinói- s kölcsön-könyvtárak végre egészen tervszerűtlenül, legtöbb esetben a közművelődés, jó ízlés, sőt az erkölcs kárára is gyarapíttatnak. Most, midőn az összes könyvtárak felett tartunk e tekintetben szemlét, e nagyfontosságú hibákhoz és hiányokhoz még egyet, azok kútforrását, kell hozzá adnunk: a könyvtárkezelés nálunk csak traditionalis mesterség, mely ép ezért nem nyújt tekintélyt a könyvtárnokoknak, mint ilyeneknek, s nem erősíti a vágyat a könyvtárak kincseinek kiaknázására. Teljes lehetetlen s egy ily műben helytelen is volna minden egyes kérdésre kiterjeszkednünk, különben valódi bibliothekonomiát kellene közölnünk, de egy pár legfontosabb kérdésről a kimutatásainkban közlött adatok alapján lehetetlen hallgatnunk. Mindenek előtt fel kell említenünk a könyvtárnokok képesítését. Tudvalevő dolog, hogy nálunk ilyesmiről szó sincs. A legutóbbi időkig nagyobb közkönyvtárainknál e helyet érdemes tudósok, a magánkönyvtáraknál pedig a nevelők töltötték be, jelenleg már itt-ott tekintettel vannak arra is, hogy az illetők némi kis gyakorlatot szerezzenek a fővárosi nagy könyvtárakban, de arról, hogy miként főkép Angliában egészen rendszeresen történik, a könyvtártisztek rendszeres szóbeli, írásbeli vizsgákat tegyenek le, nálunk szó sincs. A művelt külföldön már általában vannak könyvtárnokok egyletei, sőt az »American library Association« 1886 juliusban Milwaukeeban tartott ülésén lépéseket tettek egy nemzetközi szövetkezet létesítésére, melynek különösen a katalogok szerkesztésére, a duplumok kicserélésére s más gyakorlati tárgyakra nézve igen nagy fontossága lenne. Az olasz egyetemeken s még más helyen is külön szemináriumok vagy tanfolyamok vannak könyvtárnokok számára, sőt még az e téren sem kiváló Spanyolországban a kormány évenként külön jutalmakat hirdet közöttük bibliographiai pályakérdésekre s már a florenci statisztikai kongresszus bibliographiai tanács alkotását látta szükségesnek. Az olasz kormány terjedelmes szabályrendeletben állapította meg az állami s más közkönyvtárak személyzetének viszonyait, nálunk alig egy pár tucatra megy azok száma, kik nem mellékmunka gyanánt, hanem hivatásszerűen foglalkoznak könyvtárakban s pedig mindenkor főkép ezek közül kell kikerülnie azoknak a férfiaknak, kik a könyvtári ügyekkel elméletileg is foglalkozzanak. A könyvtárnokok ily primitív szakképessége magától érthetővé teszi, hogy a legtöbb magyarországi könyvtárnok homályos sejtelemmel is alig bir feladatának fontosságáról. Jóformán csak főiskolai szakkönyvtáraink vezetői képesek a könyvtárakat tervszerűen s céljaiknak megfelelőleg gyarapítani s ők is inkább csak azért, mert itt a szaktudós s könyvtárnok feladata közel rokon Pedig a könyvtárak tervszerű gyarapítása, alig szükséges indokolnunk, a könyvtárnok legfontosabb feladata. Irodalmi segédeszközeink e tekintetben eléggé fejlettek.