Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

19. §. A választmányi tagoknak jogukban áll egy­háztörténelmi okmányokról és műtárgyakról Jelolvasásokat tartani, ilyenekről akár írásban, akár élőszóval jelentést tenni, egyházirodalmi nevezetességeket bemutatni, másoktól írt értekezéseket felolvasni, a társaság iigyeit illető indít­ványokat tenni. Kötelességük — különösen a Budapesten lakóknak — a havi ülésekre rendesen eljárni, s a társa­ság ügyeinek Ítéletében az 'üléseken kívül is munkás részt venni. A 20. § így módosulna: »Határozat hozatalra az elnökkel együtt legalább tíz tag jelenléte szükséges.« Eny­nyinek a megjelenésére tán biztosan lehelne számítani? A közgyűlés tárgyai közé mindenek előtt felveen­dőnek tartanám az elnöki megnyitó- és zárbeszédeket, továbbá egyes szakértekezéseket, felolvasásokat, esetleg könyv- és levéltári búvárlatokat illetőleg ezekről való jelentéseket, a melyek által élénk részvétet lehetne ger­jeszteni, különösen a vidéki közgyűlések alkalmával a nagy közönségben. Sőt még az is kívánatos lenne, hogy a közgyűlés legalább minden második évben vidéken tar­tassék. Igazolja ezt a > Magyar Történelmi és Természet­tudományi Társulat* példája is. A társaság kiadványainak címét tán jó volna az alapszabályokban is világosan körülírni, és a tervezett háromféle kiadványnak mindegyikét külön-külön az alap­szabály szövegbe iktatni ? Nem azért mondom ezt, mintha nem lenne elegendő a tervezetben megállapított cím, hanem csupán azért, hogy semminemű félremagyaráza­tokra ne adjon az alkalmat. Lennének tehát a 24. §. A társaság kiadványai háromfélék : 1. >Egyházi Szemle, Prot. Tudományos havi folyó­irat€, melyben theologiai és tanügyi cikkek s általában a prot. egyházi élettel összefüggő tárgyakról szóló ér­tekezések : bel- és külföldi szai munkák ismertetései s bírálatai fognak megjelenni. Ezen folyóirat egyszersmind a társaság hivatalos értesítője is, mely annak ügyeiről értesítéseket ad; hivonatilag közli az ülések tárgyait, a pénztári kimutatást; folyton jigyelemmel kiséri az egyház­történelem terén felmerülő jelenségeket, s szívesen fogad minden e tárgyakra vonatkozó közleményt, mely a társa­ság körülményeihez mért tiszteletdíjban részesül. 2. Egyháztörténelmi Emlékek. Oklevelek és kiadat­lan forrás gyűjtemények közlönye. 3. Kidolgozott egyháztörténelmi monográfiák. Az most már a kérdés, hogy mennyit ad ki éven­ként a társulat ? mivel nem csak én, hanem velem együtt sokan szeretnék ezt tudni, tájékozás végett. Én azt hi­szem a háromféle folyóirat legalább 75—80 íven fog megjelenni, mivel még így is három ív jut a havi folyóirat) a, vagyis összesen 36, és csak 20—20, a tulaj­donképeni egyháztörténelmi közleményekre. Épen azért tán célravezetőbb lenne csupán két folyóiratot indítani meg, és az egyháztörténelmi monográfiákat időhöz nem kötve adni ki, mindannyiszor, a mikor a választmány egy-egy ily müvet a kiadásra elfogadott. De ez a jövő titka, s sze­retem magam azzal a reménynyel kecsegtetni, hogy a mily közös erővel kezet fogva együtt látom a felhívás alatt azoknak neveit, akiktől csak szépet, nemeset és nagy dolgokat szoktunk hallani, tanulni, ismétlem, úgy előre látom, hogy nagyjaink bölcsessége, áldozatkész­sége meg fogja találni abban az időben is a modus vi­vendit és mindent elkövet arra nézve, hogy a magyar­országi protestáns egyházak ezen első közös büszkesége minélelőbb életre keljen és virágzó legyen. Amit adjon, engedjen megérni az Isten! Soprony. . Thiiri Etele, fegyházi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A tanítás kötelezettsége és szabadsága. (Folytatás és vége.) Ha e jogot nem érvényesítjük, nem győződhetünk meg a felől, ha vájjon azok a magyar családok, melyek a házi nevelés-oktatást tartják gyermekeikre nézve cé­losabbnak, nem esnek-e abba az egyoldalúságba, hogy eljárásaikat csupán csak a míveltség zsinórmértékéhez szabják, ellenben a közoktatásügyi törvényekben lerakott nemzeti szellem követelményeit nem veszik figyelembe. Ha az iskolai felügyelet a házi nevelés hatásával szemben teljesen tétlen, s arra egyátalán nem hat közre: az esetben amaz elszigeteltség, mely mai napság iskola és család között — fájdalom — oly mereven fennáll, még ezentúl sem fog módosulni. S ennek hátrányait nemcsak akkor érezzük, ha a gyermek iskolába nem jár, hanem akkor is, ha tanítványunk. Melyikünk nem tapasztalta, habár csak a népisko­lai oktatás keretében tevékenykedünk is, hogy a család az iskola követelményeit vajmi ritkán tartja magára nézve föltétlenül kötelezőnek és azokat lehetőleg támo­gatandóknak. A család majdnem napról-napra vét az iskola szabályzatai ellen. Vét pedig az által, hogy a magok hibáját avagy gyermekeik mulasztásait nem isme­rik el, hanem mindannyiszor, a hányszor valamely össze­ütközés keletkezik, az iskola ellen kelnek ki. A szülők gyermekeik mentegetőzéseit többnyire vakon elhiszik, sőt minden lehető alkalommal tartózkodás nélkül, ócsá­rolják az iskolai életet a vásottságra hajlandó gyermekek előtt. Az iskola és tanító ellen mélyen lesújtó Ítéleteket hangoztatnak ; nem egy tantárgyat haszontalannak vélemé­nyeznek, s a rendkívüli tantárgyak tanárait ötödik kerék­nek tekintik az iskolai-élet szervezetében. Módot keresnek, ha a gyermek hanyag, hogy feljebbjutását kieszközöl­jék, a mulasztások igazolására bármily hamis okot meg­erősítenek, sőt azt igen gyakran a leleményes édes anyai szív találja ki szeretett gyermeke hanyagságának és restségének mentegetésére. A különben előítéletes és büszke családfők is nem ritkán lótnak-futnak, hogy a tandíj elengedését kijárják, sőt összeköttetéseikeit az is­kolai jutalmak megszerzésére is fölhasználják, noha ha­mis szemhunyorítással minden percben hangoztatják, hogy »ők arra nem szorultak rá« s mindnyájan érzik, hogy illető gyermekük azt nem érdemli. Ezek a tények egyátalán nem fokozhatják az is­koláztatatás tekintélyét és erkölcsi hatását. Más oldalról pedig sok szerényérzésű szülőt s előkelő családot el­riasztanak a nyilvános iskoláztatástól s tesznek részvét­lenné a nyilvános intézetekkel szemben. Ezek az állapotok azonban lassan-lassan mind ked­vezően módosulnának, ha az évenkint tartandó vizsgá­lattételek alkalmul szolgálnának a legmagasabbrangú szü­lékre nézve is meggyőződni a felől, hogy az iskolázás követelményeit a magán oktatásnál nem szabad kicsiny­leni, sőt elmellőzni; hanem annak örök tekintélyül kell szolgálni minden körülmény között. Eme eszméltetés, e meggyőződéshez tényezőül szolgálna az évenkint teendő vizsgálatokra való szigorú felügye'et, valamint az is, ha az iskolai értesítők a magán vizsgálatokat és azok eredményeit nyilvánosságra hoznák. Sőt még többet is megtehetne az iskola, még pedig rendszeresen és nem esetlegesen, a családok ér-

Next

/
Thumbnails
Contents