Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-26 / 26. szám

az Ef.: VI: 12 — 13 felett nyomon járó, nemes, józan világnézettel s erkölcsi felfogással van írva. Révai/ Lajos sepsi-szentgyörgyi pap tanévet megnyitó beszéde (Hos.: 4: 6. felelt) teljesen az életből van véve, egészséges, modern társadalmi nézetekkel. Közvetlenségében meg vannak úgy az egyéni, irói, mint a gyülekezeti sajátos vonatkozások. Csak az ellen tehetnék némi kifogást, hogy igen messziről kiindulva vezet rá főtételére s hibásan fogja fel Izrael történetét, midőn így szól: »Izrael uralkodói, hogy elvonhassák alattvalóikat a jeruzsálemi templomtól, Juda befolyásától, szándékosan tépték ki a nép lelkéből az ősi hitet és erkölcsiséget, bálványimádásra tanították.* Nem kellett azokat tanítni! Sőt a jeruzsálemi templomhoz valósággal kényszeríteni kellett a népet. A templomot nem szerették sem a zsidók maguk, sem prófétáik a fogság előtt. A Jeroboám által Észak-Izraelben felállított aranyborjú tisztelet csak az ősi, régi cultusnak nemzetivé való tétele volt. Különben ezt bizonyítgatni nem itt a helye. A szerkesztőtől Szász Gerőtől van a legtöbb beszéd, és pedig két prédikáció, egy esketési, egy keresztelés! agenda, egy halotti ima s mit legelői kellett volna említnem, mert valóságos remeke e nemű irodalmunknak, a Nagy Péter püspök felett tartott emlékbeszéde. Ez utóbbi beszédét kivéve, a többit csinált virághoz hasonlíthatnám, mely finom anyagból a természetesnek kiván hű utánzata lenni, csakhogy annak balzsamos lehellete hiányzik belőle. Bizonyos keresett választékosság van bennök. Bele fárad az ember a sok képbe, hasonlatba, melyek összefolynak előtte, kápráznak, mintha csak tarka, rikító színű üvegdarabocskákat látna a nap sugaraiban egy kaleidoskopban rázatni. Nincs igazi nyugvó pont sem a képzelet, sem a gondolatok számára, az érzések pedig ide-oda korbácsoltatva hullámoznak. A gondolatmenet legtöbbször rhapsodistikus. Mintha csak a vizi növények ág-bogai, össze-vissza fonódott szálai közül kellene a gyöngyöt kikeresni, ép olyan munka a sok szóvirág közül itt egy-egy vallásosan építő gondolatot találni. Elismerem, hogy az aesthetikai gyönyör hathat a vallásosság ébresztésére is, de a képzelő erő elragadtatása mégis nem mindég s nem szükségképen vallásos érzés is. Szereti az egy pár szóból álló rövid textusokat. Az ilyenek meglepők is, figyelemgerjesztők is; de valóságos spnrgeoni vagy oosterzeei művészet kell hozzá, hogy e néhány szóra fel lehessen építni egy egész beszédet s még nálok is bizony nem egy gondolat erőszakoltatik be a textusba s nem annak gondolatai fejtetnek ki. Pedig hát a prédikáció nem egyéb, mint a textus gondolatainak előbb analyzise önmagunk előtt s azután synthesise hallgatóságunk számára. Gyönyörű, megragadó gondolatai vannak, melyek csak láng elmében születhetnek (131., 183., 184. lapok); de aztán mond ily szertelenül nagyokat: »a boldog embernek nem jó egyedül lenni a földön ; mert egyedül nem élvezhetné a földi paradicsomot s ki lenne zárva az örök életnek reményéből.* (? 1) Vagy a 186. és 187-ik lapokon »Atyámfiai« stb. és »Pedig ellenségek tengere® stb. kikezdések. Annál inkább meghajolva s teljes tisztelettel állok meg a Nagy Péter felett tartott emlékbeszéd előtt. A választékos költői, emelkedett stylus teljes fényében ragyog s mint drágakövekkel terhelt hajó méltóságosan halad gazdag gondolataival el a szívek tengerén, mély barázdát hagyva maga után. Valósággal arany tollal van irva. A szerénység megalázódása a nagy ember előtt, ennek határozott, találó jellemzése, közben korának s azon eszmék világának feltüntetése, melyek Nagy Péter ! ifjúságában s későbbi életében uralkodó eszmék valának, a buzdítás, mely a híveknek szól: mind-mind együtt és külön-külön megragadóan szépek. Nagy Péternek csakugyan méltó emléket állított. Igaz ugyan, hogy a velencei kristály tükörnek egy-egy kis darabja is velencei tükör, de még sem akarom apró kiszakított gondolattöredékeit mutatni be e beszédnek — nem tudnám melyik darabját mutassam be. — Az esketési beszéd az »Enyém« című régebbi prédikáció reminiscentiája, a keresztelési agenda s a halotti ima igen jó alkalmi művek. Szinte szerettem volna letenni a könyvet is, mikor olvastam s most a tollat e kedves benyomás hatása alatt ; de hát még több beszéd is van, mikről szintén számolnom kell. Jancsó Lajos m.-újvári pap prédikációja egy igen nehéz themával küzködik I. Ján.: 2: 15 —17. felett s nem bír leszállani az alapigék vizének mélységébe, csak a felszínen marad, mikor azt mondja, hogy »ne ragaszkodjunk szerfelett e világhoz.* Ilyen megalkuvást a jánosi theologia nem ismer; mert vagy szereti valaki e világot, akár csak a legkisebb mértékben is, akkor nem lélekből született s e világ fejedelmének: az ördög atyának gyermeke, vagy szereti Istent s akkor lényege szerint gyűlöli a világot. Tertium non datur 1 Hangulatteljes, emelkedett, választékos irályú, telve van buzgósággal, eszményiséggel s vallásos melegséggel Molnár Albertnek »Az élet* című prédikációja s ugyanígy jellemezhetném a még e kötetben levő két halotti beszédét is. Muló értékű s maradandóbb tartalom nélküli Gulyás Benő »Maradj velünk*-je. Bevezetése sokat igérő. Erdős József »Krisztus Üdvözítőm, Megtartóm* című beszéde egy buzgó hitvallástétel Krisztus istensége mellett, igen alaposan, a biblia nagy ismeretével írva. Kevés gyakorlati bizonyítással, több apodiktikus állítással. Vásárhelyi Boldizsár prédikációjának bevezetése igen szép, tárgyalása textusa nyomán marad s csak azt nem helyeselhetem, mit annyi prédikátorral együtt ő is tesz, hogy mindég nagy, rendkívüli példákat hoz fel, melyekre Önkénytelenül azt mondja a hallgató: »nem rólam van szó.* Az élet maga is apró minutákból áll, a csábítás, kísértés is kicsiny, parányi dolgokból, a bűn is piciny balgaságokból, apró mulasztásokból, morzsányi vétkekből áll s ép e kicsinységekre kell irányozni a közönség figyelmét s ezektől óvni, melyek a mindennapi életben örökké körüldongják, kisérik saját magában s a külvilágban minden pillanatban. Itt is pl. mit ért a hallgatóság igen nagy része a tudós habozó kételyeiből? stb. (179. 1.) Ritka embernél s annál is igen ritkán fordulnak elő az ilyen convulsiói a léleknek. Maradjunk csak a kicsinyeknél. Fábián Dániel sz.-csehi ref. pap pünkosti beszéde : »A keresztyén vallás az emberiség anyanyelve* címmel egészen a Szoboszlay Papp István »Pünköst ünnepére« Csel. : II.: 4., 7., 8. versei alapján írt beszédének gondolatmentében van írva. Mindjárt maga a bevezetés már emlékeztet e beszédre. Mindkettő főtétele egy és ugyanaz, csak az irály nem oly ódonszerű Fábiánnál. »A keresztyén vallás az egész emberi nemnek egyetemes anyanyelve« így állítja fel föltételét Szoboszlay (»Közönséges és ünnepi egyházi beszédek* II. kötet 127. lap.). »A keresztyén vallás az emberiség anyanyelve* mondja Fábián (161. 1.). Csakhogy míg Szoboszlay classikus rövidséggel vezet rá tárgyára, addig Fábián D. hosszú, a dolog lényegéhez kevésbbé tartozó bevezetést ír. A felosztásban ís megegyeznek. íme Szoboszlay felosztása : I. Lélekszükség az emberre nézve tudni: hol vette légyen magát, mikép jött légyen létre e világ? II. Lélekszükség az emberre nézve tudni azt is : hová