Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-12 / 24. szám

zom ís, hogy e kivételes helyzetű gyülekezetek, nem olvasztattak be a tractusokba, most, a midőn az egyházmegyék túlnyomó nagy többsége pereatot mondott e privilegizált intézményre. A sok gondnokságról nincs miért bővebben szólanom. Régi igazság, mely ott is érvényesül, hogy »Ouod multi curant, nemo curat.« Legszembetűnőbb ez a tractualis köz- és tanácsüléseken, a hol az 5—6 gondnok közül igen gyakran egyetlenegy sem jelenik meg, mindenik a másiktól várván a nagyobb buzgóságot. De sokkal fontosabb ennél az állandó igazgatótanács intézménye, mely a korábbi permanens supremum consistorium utódja, illetve az egykori »fejedelmi tanács« legújabb sarjadéka. Tagjai : 5 világi és az 1 egyházi (püspök) íogondnok, a gener. nótárius és director, a titkár, pénztárnok és számvevő hivataluknál fogva, továbbá io;

tiszteletdíjjal javadalmazott igaz, tanácsos, kik 6 évre választatnak a kerületi gyűlés által. Az igazgató-tanácsosok egyike, mint elnökhelyettes, másika, mint tanügyi előadó is szerepel. Hatásköre kiterjed az egyházak és iskolák mindennemű ügyeire. Képviseli az egyházkerületet ki-, fel- és lefelé, egyik közgyűléstől a másikig. Kormányoz, ellenőriz és számon kér mindeneket az egész egyházkerületben. Kiosztja az államsegélyeket, javaslatot tesz a közalapból kért segélyekre nézve ; szabályrendeleteket és törvényjavaslatokat készít »a körülmények és az idő kivánalmai szerint« az egyházkerület számára. Felülbírálja a választási ügyeket, elrendeli a fegyelmi eljárást és a felfüggesztést, bíróságokat delegál stb. stb. Egyszóval: kezében összpontosul minden hatalom, kivéve azt az 5 — 6 napot, amíg a kerületi közgyűlés ülésez. Valóságos minisztérium, azzal a különbséggel, hogy a miniszterek egyénileg is felelősök, míg az igazgatótanács tagjai (pénztárnokot, titkárt és számvevőt kivéve) csak egyetemlegesen felelősek a kerületi gyűlésnek. Ha azt kérdezné valaki tőlem, hogy mi az igazgató-tanács röviden kifejezve? azt felelném, hogy maga az erdélyi egyházkerület miniatűr formaban. A kerület feje, szíve, keze egyszerre, szóval, »minden mindenekben.« Tőle indúl ki és hozzá tér vissza minden. Dominálja az egyházkerületet is, mert az ügyek teljes és alapos ismeretével, rajta kívül nem bírhat senki sem. Vétenénk az igazság elleti, ha ez intézmény előnyeit megtagadni akarnók. Az az egyöntetűség, mely az erdélyi egyházkerület Összes szerveinek működésében tapasztalható és az a sok, nagyfontosságú intézkedés, melyeknek az újabb időben tanúi valánk, azt bizonyítják, hogy az igazgató-tanácsnak ezen szokatlanul nagy, mondhatni korlátlan hatalma, nemcsak történelmi jogosultsággal bír, hanem hasznára volt úgy az erdélyi egyházkerületnek, mint az egész magyar reformált egyháznak. Az általam ismertetett törvénykönyv is ezen nagyhatalmú igazgató-tanács buzgó tevékenységének köszönhető. Egy baj van csupán s ez az, hogy ez a teljhatalmú főtanács minden autonom jogot és működést absorbeál. A gyülekezetek, az egyházmegyék és a tanodák mindennemű határozatai és intézkedései az ő jóváhagyágyásától vannak függővé téve, ami az alantas testületek körében közönyt, sőt nem ritkán elkeseredést és aversiót szül. A jogoknak ezen centralisatiója megöli az alsóbb fokozaton működő testületek mindennemű cselekvési buzgóságát s olyan helyzetet teremt, melyben a boldogulást minden gyülekezet és lelkész nem a saját munkája és áldozatkészsége után, hanem a központi hatalom támogatásától várja és követeli. Epen úgy, mint a politikai életben, ahol egyesek és testületek kortes jutalmakra és viszont szolgálatokra számítanak, egyebeket pedig, ha vitális érdekek forognak is szóban és az állam jövendőbeli existentiája van is a kockán —• igen könnyen áruba bocsátanak. De nem jól mondtam, hogy csak egy baj van a centralistikus rendszer fenntartásában. Van egy második is. Az t. i., hogy a biirokratismus ezen concentrált hatalom következtében az elviselhetetlenségig megnovekedett. A gyülekezetek papjai, a tanodák igazgatói és az egyházmegyék esperesei maholnap nem lesznek egyebek, mint Írnokok és akarat nélküli gépek, melyek az igazgató-tanács által tetszés szerint igazíttatnak az általa kívánt munkák végezésére. A papok nem a templomban, a collegiumok igazgatói nem az iskolában és az esperesek nem az egyházmegyében kifejtett működésök folytán kívánnak kötelességeiknek eleget tenni és előmenetelüket eszközölni, hanem a hatalom kezelőinek tett •»jó szolgálatok« által, melyeknek igen gyakran az egyéni szabadság és a vezérietök alatt álló testületek jogai j esnek áldozatul. Az egyházmegyei tanács az egyházmegye elöljárósága. Intézi az egyházmegye mindennemű ügyeit egyik közgyűléstől a másikig. Tagjai : az esperes, a gondno-I kok, a tract. jegyző, a director és az egyházmegyei tanügyi előadó. Legfőbb teendője az egyházközségek építkezési és számadási ügyeinek másodfokú elbírálása. A director mindkét fokozaton kettős feladatot teljesít. Beszedi és illető helyre szo'gáltatja a közpénzeket és a válóperek díjait, másfelől pedig a köz- és a házassági törvényszékeken mint közvádló, illetve ügyész szerepel. Magyar neve »közügy-igazgató«. Csak a lelkészek közül választható. A »•püspöki szék* áll a püspök elnöklete alatt ülésező gen. nótáriusból, gen. directorból, és az egyházmegyék espereseiből. Feladata, hogy megvizsgálja és véglegesen ellássa a közpénzekről, kiváltképen pedig a kerület özvegyárvai pénzalapjairól készített számadásokat, továbbá megállapítja a papi özvegyek és árvák segélyezésére szolgáló évi osztalékot; végül elhatározza, hogy a Bolza és Dézsi-féle alapok kamatai mely iskolák segélyezésére fordíttassanak. Nézetem szerint ezen feladatok teljesítését minden sérelem és kár nélkül a ker. közgyűlésre lehetett volna bízni s így a püspöki szék feleslegessé vált volna. A kollégiumok és az egyházmegyék egyenrangúsága abban áll, hogy a kollégiumok nem állanak a tractus directiója alatt, gondnokai és tanárai a ker. közgyűlésnek hivatalból tagjai, továbbá hogy a kerület által véleményadásra épúgy felhivatnak, mint az egyházmegyék. A tanárok preshytersége oly intézmény, melyet a mi kerületeinkben is meg kellene honosítani. Erdélyben minden reform, vallású rendes tanár, működjék akár a felekezeti tanodákban, akár állami vagy községi közép-és felső iskolákban, az azon helyen levő gyülekezet presbyteriumának hivatalánál fogva tagja. Ebben a felekezetnek két előnye van. Az egyik az, hogy néhány intelligens, anyaszentegyházunk kiváltképen pedig az iskolák ügyeiben jártas és tekintélyes férfit nyer bennök minden olyan gyülekezet presbyteriuma, melyben középiskola van, a másik pedig az, hogy a nem felekezeti iskolák tanárai ezen presbyterség által szorosabbra füzetnek anyaszentegyházunk érdekeihez. Főként alföldi nagyobb gyülekezeteinknek válnék hasznára, ha nagyobbára földmíves gazdákból álló presbyteriumaik néhány értelmes és a város tornyán túl is látó tanárban ex- és intensiv gyarapodást nyernének.