Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-05 / 23. szám

köszöntötte meleg szavakkal a magas vendéget, mire I püspök úr szeretettel válaszolt. Szép rendben haladtunk, elől a 18 lovas, püspök úr hintaja mellett kétfelől ünnepi öltözetben gyalog a lápafői leányok, utánunk a tisztelgők fogatai cifra zászlókkal s a kocsiknál menő nagyszámú nép : így értünk Lápafőre, hol a nép harangszóval s sziinni nem akaró éljenzéssel fogadta püspök urat. Bajó Sándor lelkész a templomajtóban várta az ünnepeltet s virágos szavakban üdvözölte a főpásztort, ki egyszerű, de szívélyes szavakban köszönetet mondva, templomba harangoztatott. A felvirágozott templomban, mely dacára a közel Szillban tartott vásárnak, meglehetősen megtelt áhítatos hallgatókkal, a gyülekezet éneke után püspök úr rövid imát s azután beszédet mondott. Szentírási helyekkel ékített gyönyörű beszédében kiemelte a gyülekezet szorgalmát, jóra készségét ; de ugyancsak kárhoztatta bennök az istenitisztelet elhanyagolását, a templomkerülést; serkentette őket mindenekfelett az Isten országa és annak igazsága keresésére, mert csak ezek után adatnak meg a testi jók nekünk. Beszédét remek imával zárta be, melynek minden hangja az imádkozó szív szent érzelme, melynek minden szava Istenhez emelé a könyörgő lelkét. Ezután következett az iskolavizsgálás. A tanerő hiánya miatt az eredmény nagyon csekély, a rendes tanító csak pár hete foglalta el hivatalát. Presbyteri gyűlésben az egyház gazdászatára, legcsekélyebb ügyeire is kiterjeszté magas figyelmét és kérdéseit aszerint intézé az egyháztanácshoz. Az egyház kül- és belügyeinél, hol a legpraktikusabb falusi lelkész is elfelejt vagy kihagy valamit, mi tán lényegtelennek látszik, ő ott is ott van átható figyelmével, finom tapintatával, bámulatos gondosságával. Különösen figyelmes arra, hogy az egyház privát vagyonát házilag kezeli-e vagy bérbeadja ? hogy mindenekből tapasztalást szerezhessen magának az egyház buzgóságáról, munkaszeretetéről és egyházához való ragaszkodásáról. Ily szellemben tartotta Lápafőn is a hivatalos vizsgálatot. Rövid beszélgetés s toasztokkal fűszerezett ebéd után a távol fekvő Tengődre indulánk, hová délután öt órára érkezénk meg. Diszes készülettel várták a magas vendéget. Bocsor Lajos lelkész szép csínnal épült új lakása előtt fogadta nagy közönséggel a főpásztort, rövid kerek beszéddel. »Mint a fiú, ki atyját vizsgára várja,« habár nincs is készen, de nem fél, mert tudja, hogy atyai szeretete elfedezi készülése hiányát, úgy a főpásztor is szeretettel elnézendi fogyatkozásaikat. Püspök úr a valódi atyai szeretet hangján válaszolt a lelkész beszédére, köszöntve az egybesereglett sokaságot. A csinos lelkészlakban nemcsak a lelkész úr nyájas neje örült a magas vendégnek; de a szép számban ide sereglett úri rokonság is, kik látogatásukat éppen e nevezetes időre határozták : Szekeres Mihály úr a pápai egyházmegye esperese s a család többi rokonai, Gerenday Endre áporkai, Badicz György szerdahelyi lelkészek. A kedélyes beszélgetés közt költött jó vacsora után kipihenve a nap s utazás fáradalmait, másnap reggel istenitiszteletre mentünk. A lelkészlakból kilépve, 20 fehérbe öltözött koszorús leány kört képezve a presbyteriummal s velünk együtt kisérte a templomba a főpásztort. A tengődi buzgó gyülekezet ódon templomát ez alkalomra szépen kitisztítafta kívül és belül, különösen szemünkbe tünt a felvirágozott templom belsejének díszítése, a kathedra, papszék és úrasztala ékes szőnyegezése, mit a gyülekezet nő tagjainak vallásos buzgósága készíttetett; de nemcsak e díszítés, hanem az aranyozott drága ezüst kelyhek is mind áldozatának teremtményei. A nagy templom egészen megtelt ájtatos közönséggel, s midőn az orgona kísérete mellett zengő ének elhangzott: püspök úr az úrasztala mellett kezdé el a nép erkölcsi életéhez mért könnyeket fakasztó nagyszerű beszédét. Valóban még így kikelve nem is láttam őt; de nem is ostromolt még sehol is bűnt, mint a minőt itt talált. Dörgő, de mégis kellemesen csengő hangjával kelt ki a népben tenyésző nevezhetlen gonosz ellen, minden szavát egy-egy lelket rázó szentírási helylyel erősítette, úgy hogy a nép szívében és lelkében megrendülve a velők megoszlásáig ható tanításon, igen sok szem hullatta a bűnbánat forró könnyeit. Majd nagyszerű beszédét ima követte, melyben kérte a Mindenhatót, hogy e bűnt irtsa ki e különben vallásához hű gyülekezetből. Nagyon hiszem, hogy beszéde foganatos leend az emberi szívekben s imája meghallgatva Istennél. A templom után iskolába mentünk, hol a tanítás eredménye dicséretesnek találtatott. Most kezdődött a hivatalos vizsgálat, melyből még bővebben megismerte főpásztorunk ez egyház szellemi és anyagi helyzetét. A bölcs lelkész okos vezetése, mellett minden rendben találtatott, különös dicséretreméltók pompás egyházi épületeikért. Áz ízletes ebéd után a kiséret Iregh felé velte útját, én pedig érzékeny búcsúvétel után hazafelé indultam : örömmel eltelve e néhány nap éleményei fölött, bámulattal és tisztelettel főpásztorunk személye iránt, kit az Isten sokáig éltessen! — Nágocs, május 20. — Orbán Antal, lelkész. Az ireghi határ szélénél a hullámos két fele részén, egy magas'aton, honnét a kies fekvésű Tolna és Somogy nagy része, sőt a pécsi hegykor is meglátható, már messziről hosszú kocsisor jelzé, hogy a ritka vendég várva várt vendég is leend. Az előre jött nagyszámú tisztelgők nevében a f.-ireghi jegyző üdvözölte s éltette püspök urat, mint az egyháznak, a hazának s a tudományoknak nagy fiát; mire püspök úr röviden válaszolt, megköszönve a szíves fogadást. Ezután újra megindult a menet, mintegy 20 lovas és 30 kocsi, s l

/« órai út után bevonult harangzúgás s éljenzés között a lelkészlak udvarára, melyet a népes község lakossága ünnepies színbe öltözve, felekezeti különbség nélkül megtöltött. Fehér ruhába öltözött leányok által képezett körben fogadta s üdvözölte a főpásztort az egyház elöljáróságával a gyülekezet segédlelkésze Nagy János, az agg, s szélhűdés miatt ágyban fekvő lelkész, Mocsi Antal helyett; melegen tolmácsolva a gyülekezet érzelmeit, szeretetét, tiszteletét főpásztora iránt, mire püspök úr szívrehatólag szólva a gyülekezet agg lelkészének betegségéről, köszönetét fejezé ki a szívélyes fogadtatásért és rögtön a beteg lelkész meglátogatására sietett Szilády Áron úrral együtt, s a beteg agg pásztor elérzékenyülve, szólásra nem tudván nyitni ajkait, könnyekben fejezte ki hála érzelmeit. Csakhamar ezek után beléptünk az 1863. évben épült ritka szépségű, merész boltíves, gót stylű tágas templomba, melynek minden helyét felekezet különbség nélkül töltötte meg a község nagyszámú lakossága. A mult évben készült kitűnő orgona, ügyesen kezelve, a gyönyörű s hangos templomban, valóban kellemes hatást gyakorolt a lélekre; előre hangolá a hallgatóságot, hogy a főpásztor szavai előtt nyitva legyenek a szívek, s gyökeret verjenek a kebelben. Vajha úgy lenne! Püspök úr az Úr asztala mellé állva, egy óra hosszan beszélt, megemlékezvén a mult időkről, midőn 200 évvel ezelőtt Újkéri Gergely — somogyi esperes és ireghi prédikátor,