Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-05 / 23. szám

kiadó társulatnak, mind pedig a Hornyánszky cégnek, mely a nyomdai munkát végezte. Kenessey Béla. BELFÖLD. Püspöki látogatás a külső-somogyi egyházmegyében. Nágocsról kiindulva, Jutom pusztánál kiértünk a tabi járásból s az igali járás területére tértünk. Mielőtt a járásbíróság székhelyére, teljesen a róm. kath vallású Igal mezővárosba érkezénk, a határszélen a járás tisztviselők : Melicskó járásbíró, Vajda Béla aljárásbíró, Svastits József főbíró, Bogyay Victor szolgabíró, Beksics Gyula ügyvéd, Gruber városi jegyző, László s.-jegyző, Kerkapoly István útbiztos, Smidt Károly sz.-bírói segéd, Németh György városi bíró négy uri fogaton, négy közönséges igali s négy kazsoki kocsin polgárok jöttek a főpásztor tiszteletére ; ezekkel hajtattunk Igalba, hol — Svastits főbíró úr szíves hívására — barátságszerető lakásához mentünk. Itt az ipartestület, a nagy számban egybegyűlt városi nép várta főpásztorunkat Kocsinkról leszállva S. főbíró úr lakása előtt megálltunk s Gruber úr a város jegyzője a város, s ipartestület nevében üdvözölte főpásztorunkat, kinek szívélyes válasza után a főbíró vendégszerető házába tértünk, hol kedves és bájos neje örömét és szerencséjét fejezte ki a magas vendég látogatása felett, s innen néhány percnyi pihenés után az egész kísérettel a még mindig ránk váró néptömeg harsány éljenzése közt elindultunk Kazsokon keresztül Büssübe. A büssüi határnál a körjegyző Begedi Kálmán, a község előjárói és népe élén csinos beszéddel fogadta főpásztorunkat, kinek meleg köszönete után taracklövések és harangszó kísérete közt értünk a községbe, hol a nemzeti lobogókkal és »Isten hozott!* felírásokkal ékesen elkészített diadalkapu alatt áthajtva, a lelkész lakhoz érkezénk a nemzeti lobogókkal díszített házsorok közt. A lelkész, Sörös István, lakása előtt fogadta a gyülekezet jelenlétében püspök urat s beszédében fölemlíté, hogy megjelenésével nemcsak az egyház lelki életére hozta meg boldogító áldását; de a hosszas tavaszi szárazság után, magával hozta a halmokra és völgyekre termékenyítő eső áldást hintő harmatát is. Ezen beszédre tett válaszában azon óhaját fejezte ki a szeretve tisztelt főpásztor : vajha az egyházban való megjelenése s működése oly termékenyítőleg hatna a hallgatóság lelkére, mint hat a csendes permetező eső az elalélt növényzetre. Ezen kölcsönös üdvözlés után a lelkészlakban otthon érezve magunkat, folyt a szívélyes társalgás, miközben a község földes urasága Gaál Gusztáv is megjelent tisztelegni a község és egyház magas vendégénél s rövid beszélgetés után távozott. Elköltve vacsoránkat, éjjeli szállásunkra költözénk. Másnap zsúfolásig telt templomban hallatta főpásztorunk kenetteljes ajkairól az igéket. Beszéde elején lelkesen buzdította a hiveket vallásosságra, erkölcsi tiszta életre; a végén megdorgálta a gyülekezetet a köztök elterjedt iszákosság, ruhába való bujálkodás veszedelmes bűneért, értésökre adva, hogy e két rosz szokás nemcsak egyes családokat, de egész társaságot sőt nemzetet is képes az elszegényedés örvénye szélére vinni. Intette az ifjúságot az éjjeli dorbézolások, utcai lármák és rendetlenkedésekért, a nőket intette különösen a ruhában való fényűzésért, a náluknál magasabb rangúak majmolásáért. Templom után az iskolás gyermekeket szigorúan kikérdezte tantárgyaikból, serkentette őket a szorgalmas iskolábajárásra és tanulásra. Majd presbyteri gyűlést tartott püspök úr, mindenről erős censura alá fogta az egyház tanácsát, figyelmeztette őket az egyházi adók pontos behajtására, hivataluk tisztességes viselésére, egyházuk iránti buzgóságra és áldozatkészségre. Ebéd és szívélyes búcsúvétel után Iíazsohra ment át a látogatás. A harangok ünnepélyes hangja kíséretében a lelkészi udvar kapujánál diszes boltív alatt bemenve az iskolás gyermekek és az egyháztagok nagy számban egybegyűlt szép rendben álló sora közt a lelkészlakhoz közel érve leszállottunk kocsinkról. Itt Füstös István lelkész, a felhangzó éljenzés után, a gyülekezet hódoló tiszteletét elmondva, szívből jött szavakban köszöntette az egyház óhajtva várt magas vendégét, mire ő méltósága szívélyes hangon válaszolt. A tömeg elhangzott harsány éljene után, díszesen öltözött leánysereg közeledett a főpásztorhoz s egy közülök : »a kazsoki leányok tisztelete jeléül*, három csinosan kötött mezei virágokból font, koszorút nyújtott át szeretett püspökünknek. Nem sokára átöltözvén, az Úr házába sieténk, hol a zsúfolásig tele volt kis templom gyülekezete előtt érdekesen rajzolta a főpásztor az egyház, keletkezését, két és fél százados fennállását, s hogy mostani temploma már az idő óta harmadik. Beszéde folyamán főként vallásos buzgóságra s Isten dicsősége iránti áldozatkészségre adott épületes tanítást a híveknek. Templom után következett az iskolai vizsga; kiváló gondja levén a látogatásnak az iskolákra, mint az egyház veteményes kertjére; de nemes célját itt el nem érheté, mert a főbb tantárgyak kikérdezése után abban kellett hagynia a vizsgát, a szűk alacsony teremben levő fojtó lég miatt. A gondos főpásztor megnézve az egész iskolaépületet, szigorúan lelkére kötötte a velünk levő egyháztanácsnak az iskola újból építését. A presbyterium hivatalos kikérdezése után buzdította őket a közalap lelkiismeretes behajtására, az egyházi épületek jő karban tartására s az egyházi tartozások pontos beszedése és hűséges kezelésére. Presbyteri gyűlés után a torzsalkodó, békétlenséget szító természetű tanítónak adott erkölcsi leckét, atyailag intve őt a békeszeretésre s a felsőbbek iránti engedelmességre. Ezek után az egész társaság Szillba vala menendő, hol Sárközy Béla szilli birtokos s egyházmegyei tanácsbiró úr vendégszerető háza várt bennünket; de ezen terv módosítva lett a kazsoki gyülekezet kérésére, kik a leirhatlan örömmel várt főpásztort saját asztaluknál óhajtották megvendégelni. KérésÖknek engedve, leültünk a korai nagy vacsora mellé, melyben velünk együtt részt vettek, Sárközy Béla, Svastits József főbiró, Vajda Béla aljárásbiró és több igali tisztviselő s a büssüi lelkész és jegyző. Itt Svastits főbiró toasztjában bucsut vett püspök úrtól s ő viszont a szívélyes főbírótól. A jó vacsora után a főpásztor kíséretének egy részével Sárközy úrhoz ment szállásra, kitől más nap reggel indult tovább a látogatás Bogyay Viktor szolgabíró kalauzolásával Lápafő felé. Ldpafő. Midőn Somogymegyéből kiértünk, Tolna határszélén Lápafőhöz közel, számos kocsi, nagy néptömeg zászlókkal, 18 lovas banderistával várta püspök urat. Oda érve a határszélhez, a tömeg közül kivált Szévald Mór, a dombovári járás főbírája, Kiss János aljárásbiró s egyházmegyénk tanácsbirája, Sperlak Dániel, Borsicky Dezső, Bajó Pál, Pintér Alajos tisztviselőkkel, kik mindnyájan főpásztorunk hintájához közeledtek és zajos éljen kiáltás után Szévald főbiró a megye s járás nevében