Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-05 / 23. szám

gyülekezet nélkül is olvasni, .... a protest. egyházban azonban határozottan a gyülekezet képezi az alapot, az istenitisztelet a maga egészében gyülekezet nélkül képzelhetetlen valami, s az egész protest. egyházszervezet eredetileg az egyházi tanrendszernek megfelelőleg a gyülekezeten alapúi.« »A prot. egyházon nem lehet az által segíteni, hogy a gyülekezet jogait csorbítjuk s a papságot erősítjük, valamint azáltal sem, hogy a papságon s az egyházi felsőségen belül elodázzuk a súlypontot, hanem rajta csakis a jobb javadalmazás, nem pedig a törvényhozói szervezetébe való erőszakos beavatkozás segíthet.« Valóban a »vas ember* ezen nyilatkozatai elég érett s jól megfontolt prot. nyilatkozatok, melyek messze felülmúlják a Hammerstein-féle javaslat szerzőinek egész gondolatkörét 1 Mindamellett van e javaslatnak jogosult alapja is, habár elvileg el kell azt Ítélnie a német protestantismusnak, mert az evangyéliomi egyház a rómaival szemben az államnak mostohagyermeke. Az ev. egyházat kormányozza az állam, gyakran röviden bánik el vele, míg a rómait mindig nagyobb jogokkal és szabadalmakkal ruházza fel; püspökeit fejedelmekként tiszteli, kik céljaiknak majdnem suverán megvalósításában állami segédeszközökkel ís élhetnek, míg az evangy. egyház Posen és Sziléziában a bureaukratikus elbánás miatt határozottan háttérbe szorúl. Ezen kétségtelen viszonyok kölcsönöznek a Hammerstein-féle javaslatnak jogosult mozzanatot, s az azt támogató pártnak erkölcsi erőt. Beyschlag, ki ezen agitatiónak nem barátja, kiemeli, hogy a német protestántismus az állami hatalom pillanatnyi tévedése miatt nem adhatja föl a reformátióból eredő kulturáltammal való természetes erkölcsi s történeti viszonyát, s nem szabad idegen hatalmi eszmények elérése után törekednie. Azonban ha a porosz állam továbbra is oly módon bánik el a két egyházzal, mint 1815, főleg pedig 1878 óta, akkor a prot. egyháznak alapjait, a melyeknek pedig védelmére van történetileg, lassankint aláássa, a mire a békepápával kötött legújabbi kiegyezés Luther Márton szülőföldén nagy kilátást nyújt. Mert igaza van Rabiger boroszlói tanárnak, midőn a berlini »Protest. Kirchenzeítung« jelen folyamának 1 8-ik számában közölt *Des Kampfes Ende« című jeles értekezésében azon teljesen alapos aggodalmának ád kifejezést: »Wir fürchten, dass der Friedensschluss nicht zum Fríeden, sondern zu noch grösseren Unfrieden führen wird.« A kormányt opportunitási indokok vitték e térre, a melyek azonban hihetőleg a német prot. egyház jogainak csorbításával fognak végződni. Dr. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. Önütötte rés a protestánsok iskoláinak az 1790/1-ik XXVI. t. cikk által biztosított jogain. (Folytatás és vége.) A pretestánsok összes egyházi és iskolai jogaínak legerősebb mentsvára, melyhez menekültünk eddig esetleg megtámadott jogaink védelme céljából az 1790/1. XXVI-ik sarkalatos t. cikk 10-ik §-a ezt mondja: »Az evangélikusok alapítványai, melyek egyházaik és az ő szolgáik és bárminevű iskoláik .... részére alapíttattak, vagy jövőben alapíttatnak. ... tőlök semmiképen el ne vétessenek .... a királyi főfelügyelet, hogy ezen alapítványok az alapítók célja szerint kezeltessenek és osztassanak ki, ezekre is kiterjesztetvén.« A középiskolák és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. XXX. t cikk, mely a protestánsoknak iskoláikra vonatkozólag a fentebbi törvényben biztosított jogait több helyen pl. a 48., 50, 41. §-okban elismeri és hangsúlyozza, úgy ezen protestáns, mint általában bárminemű iskolák jogai és alapítványaira vonatkozólag az 52. §-ban a következőleg nyilatkozik: »Ila az iskolai vagyonról és alapítványokról szóló időkénti kimutatásokból az tűnnék ki, hogy a jövedelmek nem rendeltetési céljokra fordíttatnak, vagy valamely alapítvány hiányosan kezeltetik, vagy épen veszélyben forog ; a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illető tanintézetet fenntartó hatóságot utasítja, hogy az alapítvány biztosításáról gondoskodjék; ha pedig a felhasználás nem az alapítvány céljaira történik, a szükséges törvényes intézkedéseket tegye meg.* E törvényekben bízva, lehetetlenségnek tartottam, hogy ama törvénybe ütköző terv keresztül vitethessék. Azonban reményem hiú volt. Mert nemcsak a nagyszalontai ref. egyháztanács és városi képviselő-testületben, hanem az egyházmegye közgyűlésén is szó nélkül ment keresztül: nem találkozott egyetlen ember sem, ki ama jogtalanság és törvénytelenség ellen szót emeljen. De épen e körülmény a legerősebb aggodalmat keltette bennem, s hiszem, a nagy-szalontai 6 osztályú gymnasium több igazi barátjában is arra nézve, hogy a veszélyes szándék az egyház főhatósága, a tiszántúli egyházkerületen, esetleg — a várost, mint másik szerződő felet illetőleg :

— a magas közoktatásügyi minisztériumnál is keresztül erőszakoltatik. Ez aggodalom indított arra, hogy ama gymnasiumi alapok természetét »Egy kis felvilágosítás a nagy-szalontai gymnusium alapok ügyében« című röpiratban kifejtsem. Bár a röpiratot a nagy-szalontai egyház, Nagy-Szalonta város, a nagy szalontai egyházmegye és a tiszántúli ref. egyházkerület minden befolyásos vezérférfiaínak megküldöttem, ama jogfosztó terv az egyházkerület folyó hó 9-ík és többi napjain tartott közgyűlésén — fájdalom — mégis helyben hagyatott. Azon egy vi gasztalásom van az ügyben, hogy az: »soron kívül* s úgy is csak 8 szóval 6 ellenében ment keresztül. Bizony ez gyenge vigasztalás egy virágzó s nemcsak kulturális, hanem magyar nemzeti tekintetben is fontos gymnasium haláláért. Még gyengébb és a két* ségbeeséssel határos fájdalommal egyértékű vigasztalás akkor, ha meggondolom, mily kiszámíthatatlan horderejű s talán — adja az ég, hogy ez soha be ne következzék — veszélyes elvi kérdéssé nőheti ki magát az ügy. Mert én szeretem egyházamat, azért s annak iskolái igaz érdekeiért kész vagyok küzdeni utolsó leheletemig. Es épen azért, mert így érzek és gondolkozom, én — mint az egyházkerület egyik legbefolyásosabb vezérfér fiához az ügy tárgyálását közvetlenül megelőzőleg irám — az egyházkerület — most már ténynyé vált — végzésében egy rendkívül fontos elvet látok megtámadva, azon elvet t. i. hogy a ref. iskolák a saját alapíványailc és azok származékaira vonatkozólag kizárólagos tulajdonosok s azokat —- az alapítványokat és származékaikat — a felügyeleti joggal felruházott testületek, legyenek bár azok saját egyházaink, rendeltetési céljoktól el nem vonhatják, sem saját céljaikra nem fordíthatják. A jelzett alapok ellen tervezett szándékban — fájdalom ma már végzésben — oly jogtalan cselekményt látok, melynek az egyházkerület által történt helybenhagyása veszélyes tátongó rés protestáns egyházunknak