Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-05 / 23. szám

és iskoláinknak 1790/1. XXVI. t. cikkben biztosított jogain; oly rés, melyen át minden igazságtalan jograblás bizton törhet be ; oly praecedens, melynek alapján egyházunk és iskoláink jogai bármely oldalról megtámadtathatnak. Mert ugyan minő meggyőződéssel kelünk mi harcra esetleg megtámadható iskoláink vagyona és érdekei mellett, ha azok elkobzására és megsértésére magunk tesszük meg az első lépést? És várhatjuk-e, hogy iskoláink részére a jelen nemzedék alapítványokat tegyen, ha látja, hogy az ősök alapítványaival ekként sáfárkodunk ? Mindenkor őszinte elismeréssel viseltettem az egyházkerület bölcsessége iránt, tisztelettel hajoltam meg annak végzései előtt. E feltétlen tiszteletemet nem volt képes megingatni mostani törvényellenes végzése sem; annyival kevésbé, mert a legmélyebben meg vagyok győződve, hogy az ügyet kellőleg nem ismerve, hozta ama végzését. *) Kecskemét, 1887. május hó. Katona Mihály, volt n.-szalontai gymnasiumi, jelenieg kecskeméti ref. fogym. tanár. TARCA. „Zakariás levelei" Zakariásnak, »a pápa titkos iró-deákjának« levelei tárgyában Noszlopy Tivadar és Révész Mihály uraknak a következő felvilágosítással szolgálhatok : A kérdéses röpirat 1786-ban jelent meg és pedig magyar és német nyelven. A magyar kiadás Szeitz Leo állítása szerint, Nagy-Győrben nyomatott, »jóllehet azt a bécsi censura meg nem engedte, kivált mivel már akkor a német kiadás is meg volt tiltva, a magyar pedig a németnél is vastagabb és mocskosabba (Máriafi-Szeitz : Igaz magyar. III. Rész 44. lap.). Hogy ki volt a röpirat szerzője, e felett kár vitatkozni. Minden bibliographus tudja, hogy Szacsvay Sándor, a »Magyar Kurír* szerkesztője írta azt. A többi közt Szeitz is említi, hogy az »Izé purgátoriumba való utazása« című, 1787-ben megjelent hasonszellemű pamphlettel eeyütt Szacsvay volt a szerzője. (U. o. II. R. 40. lap. III. R. 44. lap.). Ami Zakariás leveleinek belső értékét illeti, erre nézve nem vagyunk egy véleményen Révész úrral. Mert igaz ugyan, hogy az említett pamphlet, irályának folyékonysága és magyarsága által a mult század legkitűnőbb termékei közé sorozható; de modora jóizlésű emberre nézve visszataszító. A gúny, melyet fegyverül használ, sértő ; sérti a vallásos érzületet; a tréfa, melylyel előadását fűszerezni akarja, durva, a tisztesség határain messze túllép. Méltán írta róla Szeitz, a goromba egri szervita, hogy az »Izé« könyvével együvé köttette »és kivül ezt a titulust tétette rá : Két Disznósdi.* (U. o. III. R. 45. lap.). Az igaz, hogy ha az egri barát, »Igaz Magyar *jából egy-két lapot szintén hozzájuk köttetett volna : akkor bátran megváltoztathatta volna az ekként összeállított collectió címét »Három Disznósdira.* Noszlopy Tivadar úr és a »Magyar Prot. Egyli. és Isk. Figyelő® szerkesztőjének az irodalom-történetben való Ezen soroknak átvételére azon hazai, fővárosi, vidéki napi és egyébb lapokat, különösen a tanügyi folyóiratokat is, melyeknek a több példányban leiratással járó időveszteség miatt azokat be nem küldhettem, szíves tisztelettel kéri A szerző. járatlanságukról tesz tanúbizonyságot az a körülmény, hogy egy egészen közönséges (mert nemcsak minden közkönyvtárban, de számos magánkönyvtárban is föllelhető) röpiratot kéziratból ismertetnek. Az pedig, hogy a mű nagyonis könnyen felismerhető tendentiáját félreértették, ítélő tehetségökre vet árnyékot. Noszlopy úr ugyanis azt írja, hogy Zakariás »elitéli a laikusok közül mindazokat, kik a felvilágosultságnak s ami ezzel karöltve jár, a szabadságnak buzgó apostolai voltak.« Holott a pápa iró-deákjának minden állítását megfordítva kell érteni. Szörnyűködve tárgyalja a József-féle felvilágosodás vészes következményeit, de azzal a világos célzattal, hogy ép az ellenkezőről győzze meg olvasóit, mint amire kapacitálni látszik őket. Olyan, mint a sanda mészáros : nem oda vág, ahova néz. Aki e felől meg nem győződik, ha csak egy lapot is elolvasott Zakariás leveleiből: az nem tudja, mi a gúny és a komoly beszéd közti különbség s így természetesen eltéveszti hivatását, midőn tollat vesz a kezébe, hogy kritikát írjon. Ballagi Géza. KÖNYVISMERTETÉS. A hit oltára. Imakönyv evangélikus keresztyének számára.' Irta Gyurátz Ferenc evang. lelkész. Budapest. A Luther-társaság kiadánya. 1887. 15 ív 8°. Ara vászonba kötve 1 frt, félvászonban 80 kr. A Luther-társaságnak első kiadványát vettük Pápa kitűnő lelkészének »Hit oltára® című imakönyvében, melyet szerző kegyelete elhúnyt szülőinek, Gyurátz János és Mesterházy Terézia emlékének szentelt, azoknak, kiknek körében szívta be legelőször a vallásosság életadó levegőjét s a kiktől nyerte az első impulsust az imádkozásra. Az imakönyv majdnem 120, különböző alkalomra szolgáló imát tartalmaz a következő beosztással: »elmélkedés az imádságról« ; hétköznapi és vasárnapi imák«; »iinnepi imák* ; »a töredelem órái*; »alkalmi és különböző életviszonyokra vonatkozó imák* ; »időszaki és különböző csapásokra vonatkozó imák* ; végül a »függelékben« hat ima az Isten iránt való szeretetért, a felebaráti szeretetért, az alázatosságért, a szenvedések elviselésére való erőért, a keresztségben Istennel kötött szövetségért s a mint a kötetet egy az imádságról való elmélkedés nyitja meg, úgy megfelelőleg egy a mulandóságról szóló meditatió zárja azt be. A gazdag tartalom felöleli a keresztyén ember vallási és erkölcsi életének összes előfordulható mozzanatait; nemcsak, hanem egész physikai és társadalmi élet viszonyainak minden lehető eseteit. Igy hát az imák legnagyobb része alkalmi s alig néhány az, mely általánosságban mozog. Mindenik ima elé igen jól megválasztott bibliai locusok vannak téve, a melyek mintegy mindjárt megadják az imának tartalmát s hathatósan közremunkálnak a hangulat felébresztésére és emelésére. A címek és a bibliai helyek változatossága azonban nem mentette meg szerzőt attól, hogy némi egyhangúság ne legyen imáiban, ne ismétlődjenek igen gyakran ugyanazon gondolatok s kifejezések. Az élet eseményei természetesen rendkívül változatosak, sőt kimeríthetetlenek s nem fordulhat elő vallásos ember életében oly történet, a mikor nem esnék jól neki imádkozni, Istennel társalogni. Szívének érzéseit lelkének gondolatait, vágyait előtte kiönteni. Istenhez való viszonyunk azonban az események tarka változatosságában is mindég csak egy és ugyanaz, mert hiszen l jó és balsorsban, egészségben és betegségben, boldog-