Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

mot, itt hagyom a ti lelkipásztortok őrizete alatt, és majd eljövök értté még személyesen s akkor fogom elvinni, ha látom, hogy s avaim nem hullottak nálatok kősziklára és ti, a javatokat célzó intéseimet követitek ! Addig pedig használjátok azt úrvacsorai pohárul és valamennyiszer isztok belőle, emlékezzetek meg róla, hogy Krisztus vére az emberiségért ontatott áldozatul; jusson eszetekbe, hogy az utolsó vacsora a szeretet vendégsége ; s hogy e poharat nektek, úrvacsorai használatra, az a ti főpásztor!ok hagyta itt, a ki titeket a keresztyén szeretetre a különbséget nem tevő krisztusi szeretetre intett mindenek iránt 1« Nem lehet leírni e hatást, melyet e szavak előidéztek, mert senki sem volt elkészülve ily feleletre; de a melyet — legalább a jelenvolt szép számú értelmiség — utólag mégis a legfrappansabb és legnagyobbszerű feledetnek volt kénytelen elismerni. A felső-nyéki hívek mintegy megháborodva és megigézve néztek össze, miként a jeruzsálemi zsidók Péter apostol hatalmas prédikációjára. Szent felhevülés és megtérés lesz-e nálok e megháborodás folytatása, mint ezeknél volt ? az Istennél van elvégezve. Bármi legyen is azonban az eredmény, Szász Károly püspök úr e nagyon igen nagy és szép munkát végzett, s mindeneknek véleménye szerint mintegy felülmulta önmagát 1 — Kálmán Gyula, ságvári lelkész. Némedibe május 14-kén reggel 8 órakor érkezett meg püspök úr, hol a h. lelkész Gödöllei József üdvözlő beszéde után nem sokára a testvér ág. hitvallású egyháznak lelkésze, Tamer János az egyházi elöljáróknak élén s majd azután a község jegyzője a községi elöljáróknak és helyi birtokos uraknak élén tisztelegtek a főpapnál, ki ekkor már harangoztatott s néhány perc múlva be is ment a zsúfolásig megtelt templomba. Az apostoli üdvözléssel kezdett — az egyháznak anyagi viszonyait és valláserkölcsi állapotát élénk színben előtüntető, szentírási idézetekben és az életből vett találó példákban gazdag — nagyhatású beszédben mindenekelőtt elismerőleg szólott püspök úr az egyháztagok őseinek hitbuzgóságáról, kik Isten dicsőségére a múltban oly igen sokat tettek és áldoztak. Ti, az utódok — úgymond — kövessétek a jó példát, s tegyetek meg minden lehetőt arra nézve, hogy egyházatok mielőbb anyaegyházzá lehessen külön lelkészi és külön tanítói állomással. Hiszen elég vagyonosok vagytok arra nézve, hogy ezt keresztülvihessétek, és lélekszámra nézve sokkal kisebb anyaegyházaink is vannak már. Tehát csak hitbuzgóság szükséges részetekről, hogy az egyház- és iskola-ügyek nálatok is mielőbb üdvös lendületet vehessenek. Ámde éppen ez hiányzik nálatok, az egy szükséges : a hit. Ebből magyarázható ki, hogy a híveknek legnagyobb része nem jár templomba s hogy rövid idő alatt már kétszer történhetett meg,miszerint az uri szent vacsorát, noha az ki volt hirdetve, nem lehetett a hívek között kiosztani, mert nem volt csak egy is, ki járulni ákart volna az Úr asztalához; ebből magyarázható ki továbbá az is, hogy már a ti egyházatok kebelében is tanyát üthetett a nazarenismus. Igaz ugyan, hogy eddig irnég csak az egyháztagoknak selejtese, alja, férgese vált ki közületek, hogy ezen éppen oly nevetséges, mint szégyenletes tévelygésnek zászlaja alá szegődjék, azt se tudva, miért teszi azt ; de nem szabad felednetek, hogy a ro^sz példa ragad, s mindig több követőkre találhat. Tehát legyetek éberek ! Hasion át benneteket a Krisztusban való hit, az igaz és munkás hit, mely bizonyára meg fogja teremni áldásthozó g) ümölcseit a közel jövőben már. Ha elszokott a híveknek legnagyobb része az Isten házától: ti elöljárók járjatok elő jó példával, s ne legyen csak egy vasárnap is, melyen titeket bármiféle ok vagy körülmény elvonjon ettől a szent helytől, hol az örök életnek beszédével táplálhatjátok lelkeiteket. Ti jó módúak, tehetősebb gazdák 1 Hozzátok meg ti mindenekelőtt a feleslegből, mivel Isten benneteket megáldott, az egyháznak és iskolának javára az áldozatot, hogy külön tanítót tarthatván, gyermekeitek a hasznos ismeretekben s tudományokban mindig nagyobb és nagyobb előmenetelt tehessenek stb. stb. Mely intő és buzdító beszédet püspök úr a hívek által nagy áhítattal hallgatott buzgó imával befejezvén, az istenitisztelet véget ért. Következett az iskolalátogatás, a hol ha a vizsgálat nem éppen mindenben talált megelégedést, ezt a kettős hivatalt viselő helyettes lelkész sok oldalú elfoglaltsága természetes következményének tartva — ismételten és erélyesen sürgette az iskolalátogatás után tartott presbyterialis gyűlésen is a külön tanitói állomás szervezésének szükségességét. Vajha a templomban s itt a presbyterialis gyűlésen hallott főpásztori jó tanácsokat ne felednék el a megkeményedett szívű elöljárók 1 Nagy-Székelybe d. u. érkezett a látogatás, hol e napon minden munka szünetelt, benn a községben éppen úgy mint künn a földeken; és az ünnepi ruhába öltözött egyháztagoknak hosszú és tömör sorai között bevonuló főpásztor és kísérete nem egyszer adtak kifejezést a kellemes meglepetésnek, melyet éreztek az ezernyi éljenző néptömegnek, és a festőien díszített itt és ott, különösen pedig a templomoknak környékén felállított diadalívek látásán. A látogatás először a magyarajkú egyházban ment végbe, hol a lelkész Mányoki Tamás fogadó beszédére, ki örömét fejezte ki a felett, hogy az ő kfeded egyháza részesül először is főpásztori szerencséjében, püspök úr mindenekelőtt kijelentette, hogy nem azon okból jött először e kisded magyarajkú egyház látogatására, mintha ő különbséget tenne magyar- és németajkú, kicsiny vagy nagyobb és népesebb egyházak között — mert hiszen az atyának a gondjára bizott gyermekek között különbséget tennie nem szabad — hanem azért sietett ezen erőben és számban megfogyatkozott egyházba, mert tudja azt, hogy a kicsinyeknek a gyengéknek általában véve nagyobb szükségök van a támogatásra, a gondozásra, a szeretetre, mint a nagyobbaknak, az erősebbeknek. Majd azután vigasztalta a vallás szavaival az egyháztagokat, s végre meghatottan nyújtotta kezét az egyház lelkészének, kire mint mondá az ifjúkor éveiben együtt töltött időből még mindig oly jól emlékezik, kit azonban oly sok évek lefolyása után csak most lát ismét először, a midőn már mindketten megőszült fővel üdvözölhetik egymást. A templomban tartott beszédben, melyet a krisztusi szellemen kívül bizonyos költői ihletség lengett át, felemlítve püspök úr a szomorú tényt, hogy 70 évvel ez előtt történt főpásztori látogatás alkalmával kétszáznál több volt a lélekszám az egyházban, ma már csak hetvennégyen vannak az egyháztagok — elismerőleg szólott az egyház valláserkölcsi állapotáról, — s buzdította a híveket, hogy ennek utánna is legyenek erősek a hitben, a reményben meg ne fogyatkozzanak, az egyházuk iránti szeretetben és áldozatkészségben meg ne restüljenek. S ha szinte még jobban megfogyatkoznának is idővel erőben és számban : tartsák fenn egyházuk önállóságát, legalább addig, míg az ugyanezen községben létező, de szintén ev. ref. vallású nagy és népes németajkú