Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

Ezen beszédet főpásztorunk egy olyan gyülekezet kebelében tartotta, a melynek még 33 évvel ezelőtt nem volt tanítója. A lelkész tanította az iskolás gyermekeket. A lélekszám 260—70. 1854-ben vásárolt egy házat és féltelket 3000 frton. Ezen a házhelyen épített egy díszes iskolát és tanítói lakot. 1884-ben fejezte be remek templomát, melyet a hires tolnai építőmester Geiger 18 ezer frtért épített fel. Harangokat ezer és néhány száz forinton vásárolt. És még most is van kétezer forint tőkéje, melyen papházát szándékozik renoválni. S így ez a kisded gyülekezet 30 év alatt pusztán két keze munkájával szerzett egyházának 25 ezer frtot. Midőn tudósításomat bezárom, nem mulaszthatom el, hogy azon általános lelkesedésről, melylyel a főpásztor minden gyülekezetben fogadtatott, meg ne emlékezzem. Én még soha se láttam népünket igy exáltálva. Többnyire fehérbe öltözött koszorús leányok sorfala közt ment a püspöki kiséret — a templomba. A templomok sok helyen annyira megtellettek néppel, hogy szinte fullasztó volt a levegő. A bonnyai elöljárók, kedves főbírójuk által azon kéréssel járultak püspök úr elé : engedné meg nekik, hogy az elbúcsuzáskor kezet csókolhassanak, mit a püspök úr, nagy fájdalmukra, nem engedett meg. Minden háznép, a hol püspök úr megszállt, vetélkedett egymással, hogy hódolatát és tiszteletét fő papja iránt kimutathassa. Talán mondanom is felesleges hogy a papnék mindenütt a legízletesebb étkekkel kívántak kedveskedni. A kik a mai korban úgy írják le az embereket, mint a kiknek kebeléből kihalt a vallásosság, mint a kik semmi eszményiért lelkesedni nem tudnak, mint a kik egyedül az anyagiasságnak élnek : azokat, kik a világot ilyen homályos szemüvegen át nézik, szeretném meghívni a külső-somogyi egyházmegye területére, hadd lennének tanúi annak a lelkesedésnek, a melylyel református népünk főpásztorát fogadja. Hiában tiltakozott a főpásztor hozzánk bocsátott levelében, a sallangos, a parádés fogadtatás ellen; a merre járt a kitörő lelkesedés jelenségei újultak meg minden gyülekezetben. O itt hagyta nálunk kedves emlékét, vajha ő is mirólunk szeretettel emlékeznék meg. Bálványos. Cserna István. Szász Károly úr püspöki körútjaban magasan kiemelkedik a többi szép napok sorából május 13-ika, Felső-Nyék napja. Az itt elhangzott, s a gyülekezet sajátos viszonyaihoz alkalmazott hatalmas főpapi beszéd, és az annak végeztével lejátszódott — s alább részletesen leírandó — meglepő jelenet, örökre emlékezetessé s feledhetetlenné teszik e napot azok előtt, kik ez ünnepélynek részint porig sújtott, részint égig emelt tanúi valának. Méltó, hogy e nap külön lapot nyerjen az e nemű tudósítások krónikájában. Nagy-Szokolyból az esperesi vendégszerető lakhelyről, hol egy fél napi idő pihenésre volt szentelve, május 13-ikán reggel Felső-Nyék felé indult püspök úr tekintélyes kíséretével, melyhez a közbeneső Tót-Keszi községig, a szomszédes mezőföldi egyházmegyéből nagytiszt. Móricz János kenesei s Bátki Károly fülei lelkész urak Szalay Ferenc esperesünk kedves rokonai s vendégei is csatlakoztanak. A mint Felső-Nyék határába be'éptünk, a határszélnél egy községi küldöttség tisztelgett a főpásztor előtt, Király János körjegyzővel élén, ki lendületes üdvözlő beszédét ez idézettel zárta be: »Oh kedves vendég nálunk szállj, Bűnünktől ne iszonyodjál 1« mire püspök úr röviden, de szívélyes és szép szavakban válaszolt. A festői szépségű nyéki völgy ölén haladva még néhány percig, elérte a menet a diadalívekkel ékesített s ünnepi díszbe öltözött F.-Nyéket, és tarackdurrogások közt vonult be a papi lak udvarára, hol már ekkor az egész falu apraja-nagyja — tán csak a nazarénusokat véve ki — egybegyűlve volt, s égett a vágytól megláthatni a főpásztor orcáját s hallani szavát. Itt ifjabb Varjas Gábor lelkész várta presbyteriuma élén s fehérbe öltözött koszorús hajadonoktól környezve és üdvözölte néhány szívélyes szóval a kedves vendéget, ki adott válaszában, köszönetet mondva a szíves fogadtatásért, kiemelte, hogy nem először lépi ma át e papi ház küszöbét, mert a k.-somogyi egyházmegye összes egyházai közül egyedül e f.-nyéki egyház az, melyben már egy ízben megfordult, egykori agg lelkipásztora néh. Pap Sámuel idejében. Meghíván a gyülekezetet az Isten házába, a Krisztus nevében hozzájok intézendő beszéde meghallgatásra, folytonos éljenzések közt lépett be püspök úr az egyszerű papilak nyájas belsejébe, hol a lelkész kedves neje és díszes hölgytársaság által iidvözöltetett. Ezután fogadta püspök úr a különböző testületek és egyesek tisztelgését. Főtiszt. Fölkér J. paári esperesplébános, Csaplár L. f.-nyéki plébánus, Mészöly Gyula ennyingi járásbiró, Mihálfi György ennyingí takarékpénztári elnök (r. kath.), Tóth Lajos gazdatiszt, Lamm Gyula izr. vallású nagybérlő, Király Nándor v.-hídvégi s Király János f.-nyéki jegyző urak, egymás után siettek a nagy kö tőt és főpapot üdvözölni, s vele személyesen is megismerkedni. E közben megtörténvén az átöltözködés és a háromszori harangozás, már 9 órakor templomba ment, fehér ruhás szüzek ékes sorfala — mint egy angyali táborkar — között a fehér hajú főpap, a nyájas arcú atya, kiről most tudjuk igazán : »mily nagy a nagyokban, mily bölcs a kicsinyekben, s gondja el nem fárad ennyi sok ezerekbenl« S mi, kik viszonyainknál fogva megfosztattunk a szerencsétől, folytonosan körében lehetni az egyházlátogató főpásztornak, megvalljuk, némileg aggódó kíváncsisággal vártuk a szót ajkairól, és ez az aggódás a szeretet aggódása vala, ha vájjon terhes utazásának 19-ik napján, itt e már 32-ik egyházban, a végzett fáradságos és erőfeszítő munka után miként fog szólani ? Nem veri-e le magasan szárnyaló lelkét, nem csendesíti-e meg harsogó szavát a testi kimerülés és elbágyadás ? 1 De nem csak a mikéntet, hanem azt is nagy feszültséggel várta a nagyszámban felgyülekezett intelligentia, hogy váljon mit fog szólani e néphez, j mely egy vallási ragálylyal: a nazarenizmussal, és egy társadalmi fekélylyel: az antisemitismussal van, az elégnél már jobban saturálva vándor apostolai által ? Mit fog szólani az igazi apostol az álapostolok tanaira, rajongó doktrínáira? És a várakozó kíváncsiság nem csak mindkét részről megnyugtatva s kielégítve, de messze-messze túlszárnyalva lőn a hatalmas ékesszólás mindeneket foglyúl vivő nagy ereje által. Sajnálom, hogy e gyönyörű beszédet, melynek minden szava tiszta színarany s egy igaz gyöngy vala, gyarló emlékezetem után csak vázlatosan, s eredeti szépségeit vissza nem adhatva, ismertethetem e lapok t. olvasói előtt. Kiindulva a nagy költő époszának ama szép bevezető soraiból : ^Hullatja leve'ét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája. Én ez avart jártam, tűnődve megálltam, Egy régi levélen ezt írva találtam« : megemlékezett püspök úr a felső-nyéki egyház régi múltjáról,