Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

történelme, a minőben eddigelé magyar nyelven kevesek által. És itt azután valóban nagyon jó szolgálatot tett szerző a számos eredeti és segédforrás felsorolásával, mert hiszen az egyetemes egyháztörténelemre nézve talál az olvasó elég kalauzt az idegen nyelven írt egyháztörténelmi munkákban is; de hazai prot. történelmünket kezdő ember ha tanulmányozni óhajtja, azt sem tudja, hol kezdje el. Ezen munkában már alkalmas kalauzt — habár csak az eddigelé járt szűk ösvényen vezérlő kalauzt — is lel az olvasó a magyar protestáns egyház történelméhez, de egyszersmind megtalálja egyegy rakáson azon munkák címeit, melyek bővebb tájékozást nyújtanak. Valóban szerző jó szolgálatot tett volna, ha nagy terjedelmű munkájából a magyar egyházra vonatkozó részt külön füzetben is kiadta volna. Nem mulaszthatjuk ez alkalommal is — mint már az I. kötet ismertetésénél is tevők — dicsérettel fel nem említeni, hogy a sárospataki főiskola ifjúsága tetemesen megkönnyítette, az általa nyújtott előfizetési díjakkal ezen mű megjelenését. Lesz még -— szerző ígérete szerint — egy befejező része is ezen becses munkának, egy Ill-ik kötet (mintegy 30 ív), mely a XlX-dik század ismertetését, tehát a legérdekesebb részt tartalmazandja, s melyre 3 forintjával előfizetés hirdettetik. Adja Isten, hogy szellemi kincsesházunk mielőbb gazdagodjék ezen igért kötettel is, protestáns közönségünk érdekeltsége pedig fokoztassék az ily lelkiismeretes gondossággal írt munkák által az egyháztörténelem érdekes és felettébb tanulságos regiója iránt. Farhas József. BELFÖLD. Püspöki látogatás a külső-somogyi egyházmegyében. Látrány után május 6 án d. u. Túr következett, a hol a kölcsönös üdvözlések elhangzása után, tüstént a templomba sereglettünk. A főpásztor lelkes és lelkesítő beszéde, melyben kitartásra és buzgóságra intett, nagy hatást tett az egyszerű hallgatókra. Iskolában és presbyteriumban is végezvén mindeneket, és tanácsolván a tanácstalanoknak — késő estve lett. Nem szűnünk bámulni ama bőségét a lelki adományoknak, a melyekkel püspök atyánk alkalmazza intéseit, tanácsait az anyaszentegyházban 1 Tömérdeket tanult, forgatván az Írásokat ide indulása előtt; de még több az, amit tud. . . A biblia ismerő, a költő, a bölcs és buzgó pásztor mikép ölelkezik beszédeiben ! Az tudhatja csak, aki 5—6 föllépését élvezhette. — Szerencse reánk, hogy fáradhat, hogy betölthet minket buzgósággal ; de szerencse ő reá is az, hogy adatott neki annyi testi és lelki erő mindezeknek elvégezéséhez. Hála érte a kegyelem Istenének 1 Mocsolddon, Somogymegye harmadik járásának területére lépett a főpásztor május 7-én. A megye derék tisztikara, úgyszólván kézről-kézre adta egymásnak püspökünket. Őszödön, Látrányon és Túrban ott voltak a kíséretben a lengyeltóti járás fő- és al-szolgabirája. Mocsoládon várt a kíséretre az igali főbíró és a határnál szívélyesen üdvözölte a püspököt. Mocsoládra érvén a főpásztor, a lelkész által nagyon melegen üdvözöltetett és tíz órakor a templomba ment, hol beszédjében a vasárnap megszentelésére és szorgalmasabb templomba járásra intette a hallgatókat. Délután 3 óra után Bon nyár a indult a főpásztori kiséret. Meglehetős zápor ért úton bennünket, a melynek a nép együtt örvendett a főpásztori látogatással. A bonnyai nép nyelve német; de a legnagyobb része ért már magyarul. Az üdvözlő beszéd Mocsolád anyaegyház lelkésze által magyarul tartatván, püspök úr is magyarul felelt. De megígérte, hogy templomban e gyii'ekezet nyelvén szólal. Es szólott következőleg: Kedves gyermekeim ! A jó pásztornak az a kötelessége, hogy nyáját fölkeresse. Én is fölkerestelek titeket, de minthogy a ti anyanyelvetek nem az, a mi az enyim: szólok hozzátok a magatok anyanyelvén. Szólok pedig ennélfogva röviden ; mert inkább akarok a nagy apostol szerint szólani hozzátok 5 szót értelmesen, mint stb. Örömmel hallom felőletek, hogy ti itt 3 felekezet éltek egymással, szép békességben és azzal is bizonyítjátok, hogy Krisztus tanítványai vagytok, hogy egymást szeretitek. Kedves gyermekeim 1 ámbár ti nyelv szerint németek vagytok, de gyermekei ennek a magyar hazának, mely minden polgárát egyenlően részesíti minden polgári jogokban ; tinektek egyébb kötelességek között az is kötelességtek, hogy hazátok nyelvét megtanuljátok. A magyarnák van egy példabeszéde: néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Hogy hát ez a ti édes anyátok megérthessen, titeket: tanuljátok meg a nyelvét. Nagy örömmel halíot| tam felőletek, hogy ti erős szeretettel ragaszkodtok vaklástokhoz, melyet atyáitoktól örököltetek, tanuja ennek e szép kis templom, mely egyedül két kezetek szorgalmának gyümölcse. Imádkozom az én mennyei atyámhoz, hogy ebben az erényben tartson meg titeket. Azért, hogy kicsinyek vagytok, kétségbe ne essetek. Az édes anya kicsiny gyermekeit erősebb szeretettel szokta szeretni, mint a nagyobbakat. Jézus is azt mondta: hagyjátok én hozzám jőni a kicsinyeket — ilyeneké az Istennek országa! Hogy Isten titeket is szeret, tanúsítja az, hogy szent igyekezetetekben megsegélt. Munkásságtokat tartsátok meg. Ez teszi függetlenné az embert, az egyházat minden időkre. Gyermekeiteket ilyen szellemben neveljétek, ez ősi erényekhez csatoljátok még gyermekeiteknek magyarrá nevelését is. Igaz, hogy az Isten minden népnek Istene, görögnek, zsidónak egyaránt; de ne feledjétek, hogy e hazában minden nép egyenlő. . . Megérdemli tehát e haza, hogy ezért tanuljunk, éljünk, haljunk. Legyetek jó protestánsok és jó hazafiak 1 Jertek imádkozni. Május 8-án Ndgocsra ért a püspöki látogatás, hol örömmel emelte ki a főpásztor a gyülekezet hitbuzgalmát és dicséretes egyháziasságát. íme itt áll — mondá többek között — buzgóságtok örök emlékéül ez a gyönyörű templom, mely szintúgy hívja a szívet az imádságra, melynek minden kövén rajta csillámlik a ti verejtéketek; mert mint a méhek virágról-virágra repülnek, és sok százezer virág himporából építik fel csoda alkotású lépőket, sok százezer virág kelyhéből hordják össze édes kincsöket, a mézet: úgy ti is, szegény földmíves emberek, senkitől nem segélve, egyedül saját szorgalmatokból építettétek fel ezt a gyönyörű alkotmányt: templomotokat. Azt is örömmel hallottam felőletek, hogy ti azon terhek alatt, melyek a templomépítésből hárultak reátok, meg nem lankadtatok, sőt mint a pálma, megterhelve gyorsabban és erőteljesebben növekedik, ti is a buzgóságban meg nem lankadva, még más nemes célt is tűztetek magatok ele. Maradjatok meg kedves gyermekeim, ezután is ezen ősi erények mellett; annyival is inkább, mert ti nemcsak más hitű, de más nyelvű népektől is vagytok körülvéve, kik többségben levén, veletek szemben gyakran éreztetik, hogy ők a hatalmasabbak. •' - • - < •