Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

gát, lankadatlan buzgalommal olvasgatott és jegyezgetett külfö'di és hazai Írókból: s megszületett az első kötetnek méltó folytatása, melyben a 16., 17. és 18-ik század egyháztörténelme adatik elő, vagyis az 1517 tői 1814-ig terjedő szakasz. A felölelt anyag két időszakra van osztva; az egyik tart 1517— 1648, a másik tart 1648—1814. Mindegyik időszakban tárgyaltatik a protestáns, a katholikus, a görög-keleti egyház kül- és beltörténete, felölelve az egész keresztyén egyházat, vagyis felmutatván minden nevezetesebb eseményeket, mozzanatokat, mindazon theologiai vagy bölcsészeti nevezetesebb irányokat, melyek akár az egyetemes keresztyén egyházban, akár egyik vagy másik ország protestáns vagy katholikus népei között felmerültek , de felmutatja azután más országok különleges egyháztörténelménél sokkal bővebben, részletesebben a magyar protestáns egyház történelmét, annak irodalmát, s kiválóbb vezérférfiait. S a főbb keresztyén felekezetek mellett nem kerüli el szerző figyelmét a kisebb secták, a túlzó, rajongó vallási pártok története sem. Mindegyikről nyújt annyi adatot, a mennyi azoknak a főbb vonásokban való megismerhetésére szüksé-ges. Úgy, hogy a ki ezen kötetet figyelemmel átlapozgatja, az kellő tájékozást nyerend úgy nemzetünknek mint minden más keresztyén népnek háromszáz évről szóló egyháztörténelméről; megismerkedik azon érdekes s magasztos küzdelmekkel, melyek közt a két irányú reformátió megszületett s magának létjogot biztosított, vagyis azon küzdelmekkel, melyek új irányt, fejlődést adtak az egyháznak, vallásnak, tudománynak, államnak, társadalomnak, a melyek egy egészen új kor kiindulási pontjaivá lőnek; megismerkedik azon szellemi harcokkal, melyek bent mindegyik vallásfelekezet kebelében folytak ; az ó- és új világ elvei, a régihez tapadó pápistaság s a folytonos haladást hirdető protestántismus szelleme a mint küzdenek egymással; megismerendi, hogy miként lesz időnkint hutelen a protestántismus is eredeti szelleméhez s miként törekszik, habár más alakban s más név alatt a pápistaság békóit magára Ölteni, de vizsont hogy a kathol. egyház körében is miként .nyilatkozik egyszer-másszor a valódi szabad evangeliomi szellem. Megismerkedik az olvasó e munkából azon elvekkel, melyeken a különböző keresztyén felekezetek istenitisztelete kifejlődött, de egyszersmind azon kormányzati alakokkal is, melyek az egyes protestáns tartomány egyházak körében előállottak. Fel van tüntetve azon hatás, melyet a különböző keresztyén felekezetek hitelvei az erkölcsi életre, a tudományra s a művészetre gyakorolnak. Szóval, tnint mondám, egy becsületes, kitartó munkásság gyümölcse áll előttünk e könyvben, mely kiterjeszkedik az egyháztörténelem mezejének minden legkisebb részére s legtávolabbi kiszogelléseire is. Es vezessen bennünket szerző bármelyik részére .a mezőnek, mindenütt tisztán érthetően tár fel előttünk mindent. Idegen nyelvű könyvek után dolgozott; önként értetőleg, de nem úgy, mint mai napság szokás, hogy az idegen nyelven írt munkák egyes szavai helyébe magyar szavakat tesznek a dictionariumok segítségével és akkor odanyomatják a munka elejére, hogy írta N. N. és maguk is elhiszik, másokkal is elakarják hitetni, hogy az magyar munka. Szerző a mit előnkbe ad, mindazt tisztán, érthetően adja, ő nem idegen szavakat fordít le, hanem a miket éveken át összegyüjtögetett egyháztörténelmi ismereteket, előbb önnön lelkében dolgozta fel, és csak azután állt elő velük. Gondolatait mindig tisztán S érthetően fejezi ki, eltudva természetesen egyes kivételeket, hisz ily nagy munkában elkerülhetlen, hogy egy-két idegenes kifejezés, germanismus vagy eíféle elő ne forduljon, p. o. Kálvin »aggodalmasan tisztán tartott hosszú fekete öltönye* emlékeztet bennünket az »ángstlich« szóra. De az ilyesfélék nagy ritkaságok s mai napság már az ilyeket észre se igen veszi fülünk. Gondolatai kifejezésével — mint mondám — nincs sok baja szerzőnek, a mit ő mondani akar, azt meg mondja magyarán, érthetőn. Többet vesződik azzal, hogy mely gondolatait fejezze ki. Vagy is más szóval, ő sokat olvasott mindegyik thémáról különböző, egymástól eltérő vagy épen ellenkező irányú szerzőktől; mindegyiktől maradtak meg nála gondolatok, jegyzetek, s most mikor ő azon thémáról beszélni akar, az a sok gondolat mind eléje tolul, megzavarják a rendet, megakadályozzák azt, hogy szerző határozott álláspontot foglaljon, vagy hogy azon ne ingadozzék. Talán felhozhatok egy olvasóink által leginkább ismert példát. Kálvin megítélésénél maguk a reformált egyház tudósai is messze eltérnek egymástól, hiszen még a mi kis magyar protest. egyházi irodalmunkban is erős lándzsák törettek e tárgy felett (Révész I. és Szilágyi). — Vannak, kik őt égig magasztalják, de vannak, kik majd nem a pápistákkal pendülnek egy húron Genf reformátora megítélésében. Szerzőnk ismer nagyon sokat úgy a pro, mint a contra megjelent iratokból, egyik percben a vádolók erős érvei jőnek tolla hegyére, majd nem úgy érezzük, hogy ő is a Kálvin-ellenes párthoz tartozik, míg a másik percben feltűnnek lelke előtt Kálvin hőkeblű barátai s annak örök érdemei, s letörli róla a szenynyet, mit reá akartak kenni. Vagy más példát hozva fel: szerző a kevésbé fontos thémákról is sokat olvasott, hát Lutherről hogy ne olvasott volna. Mikor azután róla ír, ír az elismerésnek és méltánylásnak azon a hangján, a melyen ily világtörténelmi s korszakalkotó férfiúról egy elfogulatlan iró a mint írhat, és a mint írnak az ő nagy tisztelői. Igen, de olvasott oly munkákat is, a melyek erősen kálvini irányúak, s Genf reformátorát messze fölé helyezik a wittenbergi hősnek. így azután, mikor a két reformátort szembeállítja, következőleg szól: »Epen ezen egyetemes irány és az egyház függetlenségének megvédése emeli Kálvint a világ reformátorai közé; míg Luther csak nemzeti reformátor maradt. Ugyanis míg Luther reformátiója a németség határát nem lépte túl, vagy ha átlépte is, jelentékeny hódítást nem tett; addig a kálvinismus Európa minden jelentékenyebb népénél (a német kivételével) állandó hazát lelt.« (118. lap). Én nagyon örvendek rajta, ha legalább mi kálvinisták hű tisztelői maradunk Kálvinnak, őt még úgy sem méltatta eléggé a világ, talán még ezután, a világ politikai és társadalmi újabb átalakulása után fog az a kor bekövetkezni, a mikor Kálvin, s munkájának hatása teljes nagyságában feltűnni s méltányoltatni fog; de a Kálvin iránti legmélyebb tiszteletem mellett sem merném Luthertől a világreformátori szerepet elvitatni. No de az ilyen bajokon könnyen segíthet az olvasó, annál is inkább, mert szerző megnevezi azon forrásokat is mindenütt, a melyekből merített, s meríthetnek mások is; és a forrásoknak, segédmunkáknak ezen elősorolása megint előnye ezen műnek, megkönnyíti a kutatást s az ifjút kivált mintegy kezénél fogva vezeti a bővebb tanulmányozásra. Egyik legbecsesebb része azonban ezen munkának a magyarországi prot. egyház történelmével foglalkozó rész. Közel 200 lap van szentelve e célra, tehát oly terjedelemben tárgyaltatik itt a magyar protest. egyház