Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-08 / 19. szám

férje által hite miatt sokat üldözött nő mondása : »Testemet elvehetitek, de lelkemet nem, mert ez az Úr Krisztusé* ; továbbá egy haldokló férfiú mondása, ki a kath. gyóntatót visszautasította : »Én megtaláltam azt, kit a kathol. papok elrejtenek* ; egy más nyilatkozat: »Teljes életemben kerestem földi kincseket és nem ügyeltem a valódi kincsre; de most megtaláltam ezt s ettől nem válok meg,« mindezen nyilatkozatok jellemzik az őszinte megtérés előhaladását. — Sokan egyetértenek a misszióval, de nem mernek még nyíltan áttérni. így péld. egy állomás-főnök, ki Joreában ev. temetésen végig jelen volt, a beszéd végén kinyilatkoztatta: »Ez ama Krisztus, kiben én is hiszek.« Egy későbbi levelében Tron még más érdekes részletekről tesz jelentést. Egy természetes képzettségű ifjú tért át, ki akkor, mikor még csak látogatta az ev. istenitiszteleteket, még gyónni járt a kathol. paphoz. Olyankor többi közt legtöbbet beszélgettek egymással az úrvacsorai tanról. — »Padre, mondá az ifjú egy ily alkalommal, Krisztus mondá »igyatok ebből mindnyájan* ; miért iszik a római kath. egyházban a kehelyből egyedül a pap ? Felelet: Ez az egyháznak óvrendszabálya. Ha a kehely szájról szájra adatnék, akárhányan átallanák azt ajkaikkal megérinteni, miért is a római egyház bölcsesége jónak látta a kelyhet nem adni a népnek. Az ifjú : Avagy nem tudta-e Krisztus, hogy a kehely szájról szájra fog menni ? E szerint Krisztus nem bírt oly bölcsességgel és óvatossággal, mint a kath. egyház. Padre: Fiam, te már annyira fejlődtél, hogy mindezeket felfoghatod!! Hasztalan jársz már ezentúl gyónásra, sokkal több felfogásod van, mintsem hogy továbbá is róm. kath. keresztyén maradj. Te az evangélikusokhoz jársz és mivelhogy oda jársz, úgy cselekedjél, miként ott kívántatik. — Gyónás végett többé nem is találkoztak egymással. Luccában, irja C. úr, a plebánusnál voltam, kérdezve, mit kelljen tennem, hogy boldog lehessek. Róm. katholikus keresztyénnek kell lenned, feleié a pap. Én tovább is kérdezősködtem: Ábrahám r. katholikus keresztyén volt-e? Nem. Hát Dávid? Az sem. Hát Illyés? Az sem. Lettek-e boldogok? Igen. E szerint tehát nem szükséges római katholikusnak lennem s úgy látom, hogy ezeket a jövendő megváltóban való hit tette boldogokká, valamint minket tesz boldogokká a Krisztus áldozata. E kijelentésre megtagadta a pap a további értekezést. 2. Stewart Livornóban. E tudós úr életfeladatának ismeri, hogy Itáliában szolgálja az Urat. A florenci, waldenszi kollégium épületei és az olasz irás-magyarázat neki köszönik létüket Utolsó szemléjében leirja, az olasz iskolaügy állását. E szerint a római papok vezetése alatt álló ultramontán céljaik valósítására valók; a tanító-képezdék viszont teljesen vallás nélküli állapotra jutottak; a biblia és a vallásoktatás ez intézetekből kizárvák. Az eredmény felületes tudású mindenféle tananyagnak és neveléstől üres szív. Ki is tűnik az eredmény az ifjúság könnyűvérűségéből, veszekedő viselkedéséből, idősebb egyének iránti tiszteletlenségből és a szülők iránti engedetlenségéből annyira, hogy Olaszország jövője épen nem reményteljes. St. ez évben üli meg 50 éves jubileumát. 3. Beltrami tanár áttérése. Antonio Beltrami, mint kitűnő észtehetségű ifjú jutott a Collegio Romanoba, hol két év alatt annyira haladt, mint más három év alatt. Mint végzett növendék jutalmul kapta az arany érmet és a theologiai doktorságot. Tanárkodott eleinte a lombardiai Loverében, utóbb azonban a bresciai püspöki szemináriumban tanította a bölcsészetet és a vallástant. Épen ez utóbbi hivatalában érezte, hogy meggyőződése nem egyez az előadandó tanokkal, miért is lelkiismeretét követve, kilépett a római egyházból, jelenleg Rómában, a chiesa libera — szabad egyház — theologiai iskolájában működik. 4. Mentone. A február 23. és márc. II. földrengéstől látogatott San-Remoról írja Robertson a »Voice from Italy« című angol lapban : »Mi szeretjük az olvar sókat. Ezen országrész lakói emberségtudók és jószivűek, jóra fogékonyak és hálásak, sőt áldozatra is készek. Ismerünk ott vagy tizenkét fiatal embert, kik minden díj nélkül áldozzák fel estéiket szegény fiúk Önkéntes oktatására. Néhány jómódú férfiú tetemes Összegeket ad az ingyen oskoláztatásra. Ez pedig annál figyelemreméltóbb, mert tudjuk, hogy ezek nem protestánsok, hanem — legalább név szerint — tagjai a római egyháznak, s kik ezt, dacára a papok ellenkezésének önkéntesen művelik. Kérdezték tőlünk: tanácsos-e a régi San-Remo utcai tömkelegébe hatolni ? Feleljük : sokkal nagyobb biztonsággal, mint Glasgow ir negyedeibe vagy Edinburg Cowgate utcáiba. Megtámadtatásról alig hallani; részegek pedig alig találtatnak itt. Főhibáik, hogy nem őszinték és nem becsületesek. Rendszerint úgy beszélnek, ahogy a kérdező vagy velők társalgó szereti. A becsület hiánya gyakran betörésben és lopásban nyilatkozik. Kereskedésben azt, ki nem rendes vevőjük, lelki furdalás nélkül irgalmatlanul meghúzzák. A római egyházat éri a vád, hogy gyóntató rendszerük előmozdítja a bűntényeket. Ki rosszat tett, kigyónja azt s bírság vagy feddés után nyer oldozatot. A gonosztevő ilyenkor vígan elmegy a gyóntató széktől s el van határozva a bűntettnek esetleges ismétlésére. Egy angol úr elbeszélte előttünk, hogy falujának papja átadott neki egy pénzösszeget annak nevében, ki a pénzt ezen úrtól ellopta volt, de a tolvaj nevét nem akarta megmondani. Az úr azonban egyik gyanús munkásától hirtelen kérdezte : Nem többet loptál-e éntőlem, mint száz frankot, melyet a plebátius a te nevedben átadott ? mire feleié a munkás, hogy 200 frankot adott át a plebánusnak. A római katholikusok tudatlansága nagy. A papoknak nincs bibüájok, sőt még a hatóságaik által autorizált olasz fordításokat sem szabad püspöki engedély nélkül bírniok. Az istenitíszteletnél feltűnik az új-testamentumí könyvekben való járatlanságuk. Visszatetszett nekünk az is, hogy egy kormányhivatalnok neje az úrvacsoráról folytatott beszélgetés közben ily nyilatkozatra vetemedett: Oh, én ezt mind tudom, ez a kánai menyegzőben történt kenyér-szaporításra való emlékeztetés. A befolyásosabb és belátásosabb férfiak felette lazán függnek össze a római egyházzal. Gyakran hallható ilyen okoskodás: hogyan lehessen oly egyhazat tisztelnem, mely pénzemért megengedi, hogy bármelyik isteni és emberi törvényt áthághassak? Bizonyos az is, hogy ki a római egyházból kilép, jelenben is még üldözés tárgya. Nemrég kellett egy 14 éves fiú számára, ki az ev. istenitiszteletekre járt s kit e miatt szülei házukból száműztek, otthont keresnünk. 5, Quattrini utazása Szardiniában. Quattrini lelkész Livornóból tette meg mult évben harmadik missziói útját Szardiniába. Legelőször ment Portotorresbe, hol őt egy kolporteur fogadta és egy magánházba vezette, melyben 30 egyén gyűlt össze a missziói lelkész hallgatására. Quattrini kimutatta, hogy nem a pápaság, hanem az evangyeliom alapján kell állniok, hogy Isten igéje szerint kell hitünknek és életünknek igazodnia, hogy Krisztusban. kell bűnbocsánatot és üdvöt keresnünk.