Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-08 / 19. szám

Harmincadik évfolyam. 19. sz. Budapest, 1887, május 8. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. SBSF" Teljes széLiriui példányokkal rn.in.cLig: 3zolg0LltLa.iu.rik:. Elnöki megnyitóbeszéd. (Elmondva a kecskeméti »Rabsegélyző-egylet« alakuló közgyűlésén május i-én.*) T. egyleti közgyűlés! Egyletünk alapszabályaiban az van mondva, hogy v

az egyleti tisztviselők hivatalukat megtiszteltetésből viselikÉn megilletődve fogadom s köszönöm a megtisztelő bizalmat, melylyel csekélységemet ezen nemes, humánus célú egylet élére állítani méltóztattak. Megilletődve fogadom, mert ha megtekintem egyletünknek már csak eddigi s itt is jelenlevő tagjait, s ha Önökkel szemben elfogulatlanul mérlegelem magamat, lehetetlen csodálkozással nem kérdeznem: miért, hogy ennyi érdemült jelesek és hivatottak mellett épen engem szemeltek ki és emeltek a ^ Kecskeméti rabsegélyzőegylet* elnökévé?! Midőn ezen önmagam elé vetett kérdésre a helyes választ keresem, gondolom, nem tévedek, ha azt hiszem, —- és ezt jól esik hinnem — miszerint Önök nem annyira engem, mint inkább bennem az evangyeliomnak bár gyenge, de hivatalos szolgáját, épen a felebaráti szeretetnek, az emberi könyörületnek és isteni irgalomnak hirdetőjét, — a papot választották ide! Ha igen: akkor nemcsak nem vonakodom az itteni teendők elvállalásától, de sőt kötelezve érzem magamat, hogy mint megbízott sáfár az itten reámbizottakban is hívnek talcdtassam. Mert ne ítéljenek meg Uraim, ha — mint bárhol — úgy itten sem tartózkodom kijelenteni, miszerint én, bármely munkatérre szóllíttassam, első sorban mindenütt pap vagyok és az maradni is akarok! Csendes munkásságomnak fő rugója mindenha az volt és leend, hogy midőn mint lelkész akár egyhá*) A »Rabsegélyző egyesületek* mint a modern philantrophia legi'ijabb alkotásai nagyon fontos valláserkölcsi hivatással bírnak a mai társadalmi életben. LauJcó úr e beszéde mind tartalmi gazdagságáuál, mind evangeliumi színezeténél fogva nagyon figyelemreméltó. Szerk. zamnak, akár városomnak, vagy bármely jó ügynek, még ha a raboknak szolgálok is: fogadalmam szerint mindenütt és mindenben embertársaimnak javát kell munkálnom! De mégis — ha unalmukra nem leszek — engedjék meg néhány szóval jeleznem azt is: miért hiszem én, hogy mint lelkész, épen itt, ezen eddig szokatlan helyen, a földi igazságszolgáltatás csarnokában is méltán foglalhatok helyet? Adandó válaszommal egyszersmind némi világot óhajtok vetni egyletünk céljára s nemes feladatára is, "tfe-v^ főként arra, hogy mily értékűnek és jelentőségűnek tekinthető korunk téirsadalmi életének ezen egyik legújabb s talán épen ezért még sokak előtt viszszásnak is tetsző mozzanata, miszerint íme, midőn a személy- és vagyonbiztonscig megtámadóit szigorúan üldözi, bünteti s bebörtönözi: ugyanakkor a rabok és expiált bűnösök javára „ Habsegélyező - egylet" -eket alakít ?! T. közgyűlési Napjainkban mindenfelé halljuk, sőt magunk is el-elkiáltjuk a panaszt, hogy jelen nemzedékünk vallástalan, egyháziatlan, vagy legalább is indifferens a vallás embernemesítő hivatása iránt! Mindez így lehet! De mint minden jelenségnek, bizonynyal e sajnos valónak is meg vannak természetes okai, melyeket fürkészni nem ide tartozik. Azonban az viszont sem itt, sem másutt kétségbe nem vonható, miszerint épen ezen vallástalansággal vádolt kor méltán a keresztyén humanismus*korának nevezhető, mert a keresztyénségnek ama legmagasztosb princípiumai, melyek hajdan a ker. államokat és társadalmakat megalkották : a közéletben soha sem érvényesültek oly nagy mérvben és oly áldásosán, mint épen korunkban! Tagadhatatlan az, hogy a ker. vallásnak fönséges követelményei ma már nemcsak az egyházak — felekezetek — zárfalain belől, nem csupán a templomok szószékein hirdettetnek: hanem künn a közéletben valósulnak meg. Avagy