Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-05-08 / 19. szám
azok a szeretetházak, szegényházak, lelencházak, árvaházak, közkórházak ... és hányféle ilyen ház, hányféle jótékonycélú egyletek, melyekről úgy az épen napjainkban ékes beszéddel dicsőitett középkor, mint az egyébként vallásos és kegyes elődök — de sőt apáink is vajmi keveset tudtanak! . . . mi mindez, hanem ha betöltése a ker. vallás ama sarkalatos törvényének: „szeresd felebarátodat!u ; mi mindez, hanem ha méltó igazolása ama jézusi Ítéletnek: „Nem az kedves Isten rlött, a ki csak kiáltja: Uram, Uram, hanem a ki cselekszi a mennyei atyának akaratát/" Igen, de még mindez nem elég! Az emberszeretet aranyéremének ez csak egyik lapja — s talán épen a könnyebben olvasható és könynyebben betölthető. Nem tudom én, nem szebb s nem nehezebb-e az érem másik lapja, melyen írva van: Szeresd ellenségedet is! Jól tegyetek azokkal is, akik titeket háborgatnak. A ki téged megdob kövei, dobd vissza kenyérrel !L Í Maholnap kétezred éve, hogy a ker. államok és társadalmak előtt ez a törvény is ki lőn hirdetve, de annak igaz betöltését bizony korunk kezdette megl Ma kezdjük megérteni és megvalósítani, mit a keresztyénség alapítója oly széí mondott: „Nem jöttem én, hogy a gyönge nádí szálat eltörjem; nem jöttem, hogy a gyarló elesett embert eltapossam: hanem, hogy meggyógyítván, felemeljem," ma kezdjük megérteni és végrehajtani ama meglepő, de egyszersmind felemelő Ítéletet, melyet Jézus a lábaihoz borult bűnbánó asszonynak — az őt megköveztetni akaró bírákkal és I a bosszúvágyó sokasággal szemben ekként mondott: „Kelj fel, eregyj el, és többé ne vétkezzél/" En — t. egyleti közgyűlés! — ennek az evangyéliomnak vagyok hirdetője! S midőn látom, hogy a ^Rabsegélyező-egylet* is ennek az evangyéliomnak betöltését célozza, midőn itt, a földi igazságszolgáltatás csarnokában látom, hogy a szigorú és igazságos bíró egyik kezében a büntető törvény erejével öldökli a bűnt, másik kezével pedig kenyeret nyújt a megbünhödöttnek; midőn látom, hogy a sötét börtön ajtajának belsején írva van: „itt a bűnnek bűnhődnie kell", annak külsején pedig olvasom: „menj el, és többé ne vétkezzél"; midőn látom, hogy az elesetteket maguk az igazságszolgáltatás hivatottai segítik felemelni, megjobbítani, önmaguknak, családaiknak és a társadalomnak mint megannyi „új embert" visszaadni; s midőn én ezen humánus célok elérésére törekvő s Rabsegélyező-egylet* munkásai közé szóllíttatom :*ugyan illő és szabad volna-e vonakodnom, nem volnék-e én > képmutató hitvány szolga*, ha engem innen netalán az tartana vissza, vagy épen azzal mentegetődzném, hogy hiszen „nem való vagyok én ide, mert pap vagyok/" Ellenkezőleg! Épen mint pap, nagyon idevalónak érzem és vallom magamat, s jól esik hinnem, hogy az elmondottakban nem helytelenül jeleztem azon indokokat, melyek Önöket is vezényelték abban, hogy ezen humánus célú egylet elnökévé épen mint lelkészt választottak meg engemet. Azért hát végül engedjék meg nekem még azt is, hogy midőn itt a reámruházott elnöki tisztet elfogadom, három rövid kijelentésemre hívjam fel becses figyelmüket. Nem egyéb ez, mint köszönet, Ígéret és kérelem. Köszönöm a nemes munkával járó megtiszteltetést ; Ígérem, hogy kötelmemnek jóakarattal igyekszem eleget tenni; de különösen Kérem, hogy egyletünk magasztos feladatainak munkálására minél számosb munkatársak megnyerésére Önök is mindnyájan s mindenha készkedjenek. így aztán legvégül Hiszem is, hogy ha az embereknek munkára és áldozatra kész jóakarata kiséri egyletünket: sem az óhajtott cél, sem Istennek áldása nem marad el! Lankó Károly, kecskeméti evang. lelkész. Viszhang az „Érdekes anyakönyvezés"! eset ire. A szíves olvasó észre fogja venni, hogy a »Prot. egyh. és iskolai lap« f. 1887. évi 15-ik számában megjelent, tátgyánál fogva nagyon érdekes cikkre akarok reflektálni. Szerzője cikkét azzal végzi : azt hiszem, hogy ezen adatok, hasonló bonyolult esetek előfordulása alkalmával, bárkinek is elegendő útmutatással szolgálhatnak. Magam is azt hiszem, csakhogy hasonló bonyolult esetek, midőn t. i. az ügybe a felekezetközi jogviszony is belejátszik, a különben is talán ritka, bonyolult esetek között a legislegritkábbak közé fognak tartozni. Mi tevők legyünk azonban, ha saját egyházunkon, saját egyházközségünkön belül fordúl elő hasonló bonyolult eset ? Arról van t. i. szó, hogy utólagos házasság által törvényesített gyermeknek törvényesítése a kereszteltek anyakönyvébe jegyeztessék be, hibás bejegyzés az anyakönyvben, mikép igazíttassák ki, s az anyakönyvi kivonat ily esetekben aztán minő rovatok szerint adassék ki ? Különbséget teszek az anyakönyv kiigazítása közt, s a között, midőn az anyakönyvbe utólagosan bejegyzés történik. Anyakönyvi kiigazításnak helye csak akkor lehet, midőn egy anyakönyvi adat már bejegyeztetésekor tévesen, hibásan, a tényállásnak meg nem felelően jegyeztetett be, utóbb azonban a valódi tényállás kiderül, s az anyakönyvi bejegyzés ehhez képest kijavítandó. Utólagos bejegyzés esete fordulhat elő, midőn az anyakönyvi adatok eredetileg ugyan nem voltak tévesek, de ! egy utóbb bekövetkezett esemény, cselekvény á'tal oly