Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-04-17 / 16. szám
irodalom ellen folytatott negativ irányú harcban, azt az archimedesi pontot, a honnan a köznép zömét is felemelhetik tengéieti közönyéből arra a fokra, midőn munkatársunk lesz a szebb jövő öntudatos kivivásában. Nincs, önérzetesen mondhatjuk, nincs helye többé nálunk a könyvészet terén sem a tespedésnek vagy épen a visszaesésnek. El fog jönni biztosan, mert el kell jönnie már közelben ama szebb jövőnek, midőn számban s kincsekben gazdag könyvtáraink nem lesznek többé nagyrészt használhatlan könyvtárházak, hanem azok, a mik valódi feladatukhoz képest, a nemzetnevelés nagyhatású eszközei, az iskolák működésének tetőzetei, a társadalmi tevékenység s irodalom eszméinek megszilárdítói. Letűnt nemzedékek eszméi s vágyai maradtak örökségként reánk a könyvgyűjteményekben, tündéri örökségként, mely — minden emberi tevékenység között legjobban közelítve meg a halhatatlanságot — tartósabb, mint a gúlák s más emberkéz alkotta remekek, beszédesebb, mint a népek millióit megszólaltató rosettei kő vagy a történet homályain túl vezető neandervölgyi lelet s boro-budori kőszobrok. Ma már mi magyarokul is megszerettük a mult kincseit, gyűjtjük s ismertetjük őket: csak idő kérdése lehet az, hogy e kincs másik, nem csekélyebb s kétségkivül még hasznosabb fénye, a könyvtárak jelent nevelő s lélekemelő hatása a buvárlatra, egykor nálunk is teljes ragyogásában mutatkozzék s e könyvtárak a mult megérett bölcsességének megőrzésén kívül az eleven, forrongó életnek is teljes mértékben táplálékot adjanak. Miért is kételkednénk a jövőben ? Európa nagy részében még sötétebb e tekintetben a helyzet. Olasz- s Spanyolország nagybecsű könytárai még inkább nevezhetők könyvraktáraknak, Németországban, a tudósok hazájában, alig állanak előbb, mint mi, a franciák s angolok magánosai főkép ritkaságokat s kuriosumokat keresnek most is a könyvpiacon s az Egyesült-Államokban, Chiliben, Svájcban s még egy pár más országban, hol e tekintetben sokkal fejlettebb viszonyok vannak, mint nálunk, a könyvtárak óriási hatalma a a modern műveltség terjesztésére s fejlesztésére szintén inkább csak sejtelem, de teljes pompájában még sehol sem mutatkozott. Statisztikai álláspontunk s feladatunk dacára nem tartottuk feleslegesnek ezen elméleti fejtegetéseket. A könyvtárak fe'adatának ismerete igazolja főkép, hogy a jelen statisztikai műnek teljesen jogos kiegészítő részét képezi a jelen fejezet is, melyben számokat s táblázatokat alig közölhetünk. Áttérve most már a részletekre, mindenekelőtt a könyvtárak alapítási korára vonatkozó adatokból vonhatunk le némi következtetéseket. Az adatok a közkönyvtáraknál meglehetős teljesek, a magánkönyvtáraknál is felénél több közlötte az alapítási évet, legalább megközelítőleg s így az alap, melyből kiindulunk, a nagy számok törvényéhez képest aránylag megbízható. A főbb eredményt a következő táblázat tünteti fel: Nagy számokban beszélve, régi (1831 előtt alapított) könyvtár kimutattatott mintegy 300, közel három millió darab könyvvel, új könyvtár majdnem másfél ezer, közel negyedfél millió könyvtartalommal; más szavakkal, könyvtáraink túlnyomólag nagy része ugyan modern eredetű, de e mellett azok a könyvtárak, melyek a régibb időkből fennmaradtak, már a régibb időktől fogva folytonos gyarapodásban részesülnek. Ha tekintetbe vesszük, hogy az alapítási kort ki nem mutatott 673 túlnyomólag magántulajdont képező könyvtár, 1 í ji millió könyvet meghaladó tartalmával nagyrészt szintén a modern könyvtárak közé sorozható s ha megemlékszünk arról, a mit a régi könyvtáraink zömét képező iskolai s egyházi könyvtárak ismertetése alkalmával az ily nemű régi konytárak szegénységéről felhoztunk; bátran elmondhatjuk, hogy a kimutatásunkban szereplő nyolcadfél millió könyv közül alig egy millióra tehető az 1830 előtt már rendes kezelés alatt állott könyvtárakban őrzött könyvek száma s ezek nagyobbrésze is a budapesti egyetemi s muzeumi könyvtárban, a marosvásárhelyi Teleky-féle gyűjteményben, végül néhány egyházi s főkép protestáns főiskolai könyvtárban őrzött kincsekre jutott.*) Ez az egy millió könyvszám emelkedett fel a *) A legrégibb (lóoo előtti) 12 magyar könyvtár a következő: A XlV-ik századból: a kassai domokosrend könyvtára. A XV-ik századból: a pozsonyi társas káptalan könyvtára. A XVI-ik századból: a debreceni ev. ref., a kolozsvári unitárius főiskola 'könyvtárai; a nagyszebeni (1546), rozsnyói (1567) ev. gymn., a sárospataki (1531), mezőtúri ([565) ev. ref. gymn. ; a csernekhegyi bazüianusok (1580), a gyöngyösi (1526), szécsényi (1565) s jászberényi franciskánusok könyvtárai. A családi könyvtárak között a Radvánszkyaké (Radvány) s Petényieké (Nagyszó'llős) viszi fel eredetét a XVII-dik századba, de valószínűleg még sokkal több ily családi könyvtárunk van, míg másrészt a fentebb elősorolt közkönyvtáraknál a könyvtár alapításának ideje egykét helyen a szerzet vagy tanintézet alapításával tévesztetett össze. Több nagy könyvtárnál végül, minők p. a pannonhalmi bencések s a nagyenyedi kollégium könyvtárai, csak azért kellett újabb alapítási évet tenni, mivel a régibb gyűjteményekből igen kevés maradt meg. Az első szervezett könyvtár különben, melynek külön könyvtárnokai s könyvtártisztjei voltak, bizonyosan Mátyás király nagy könyvtára volt? melynek szám Könyvtárak csoportja Kimutattatott összesen Az egész összeg százalékaiban 1711 előtti 17x1—1830-ig alapított Folyó könyvtár könyv könyvtár könyv könyvtár könyv könyvtár könyv 1 Nyilvános könyvtárak 42 1.183,581 179 15-67 I 275,000 11 650,764 : 2 76 180,924 3'2 4 2-39 — — I 1,879 3 Tanintézeti > . ' . . . 548 1.722,218 23-36 22-80 14 260,415 48 386,153 4 Egyházi hatóságűk könyvtárai . . 312 1.368,477 I3'3° I8'H 46 253,629 119 722,119 5 Egyletek és társulatok 328 396,617 *3'99 S'z 5 — — 3 23,809 6 Kölcsönkönyvtárak 76 419,967 3'2 4 556 — — 2 25,700 7 Magánkönyvtárak 9Ó4 ' 2.282,412 41-08 3022 2 9,600 5° 310,727 Összesen . 2,81(5 7.554,196 100 00 100 00 63 198,644 234 2.121,151 Arányszámokban , . — IOO'OO IOO'OO 2-69 10-57 9'97 28-08
