Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-17 / 16. szám

Harmincadik évfolyam. 16. sz. Budapest, 1887. április 17. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-uíca 29, sz. I, em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes széLirxui példáirLyok:k:a.l mindig- szolgáiig a/Hirik:. A pápai hatalom. A hatvanas évek elején történt a mit mondani akarok. A hosszú tél után valahára tavaszodni kezdett. Lassan oldódtak ugyan a tél fagyos zárai, de mégis csak éreztük, hogy kifelé megyünk a zord időszakból. A remények legalább eléggé erősek voltak már arra, hogy higyjük, hogy megvirrad még valaha! S virradt nemcsak nálunk, de egyebütt is, különösen Európa déli részén, hol a citrom s narancs virul. Viktor Emánuel, Cavour, Garibaldi neve, a magyar légió s több efféle ekkor folyvást az ajkakon s a toll hegyén voltak. Rómában ugyan még a pápa volt az úr, de egykori hatalmas támaszai, közelben, távolban ekkor már megtörettek, a legátiók nagy része elveszett és bizton lehetett sejteni, hogy az egységes Olaszország utáni vágy teljesül, s hogy az egységes ország fővárosa Róma leend. Alta ruit Babylon! gondolám, s nem mindennapi öröm árasztá el keblemet. Tehát valahára ! A mit annyi kegyes lélek reménylett századokon át, a miért a politikai, de még inkább a vallási martyrok és confessorok százezrei a máglya lángjai között, vagy mély börtönük fenekéről oly igazán szívből imádkoztak, teljesülend s az Antikrisztus vára összedől, a vallási, politikai s társadalmi szabad eszmék legkonokabb ellensége, az emberiség józan haladásának az évezredes akadálya valahára megsemmisíttetik. Lux in tenebris. Világosság támadt a sötétségben. Im magok a katholikus népek s a katholikus sajtó szövetkeztek az emberiség átka ellen, felnyíltak s felnyílnak a szemek és a bálvány, mely a legsötétebb időkben emeltetett, s melynek a legfőbb ellensége a világosság, — össze fog omlani. Örültem, keblem édes reményektől volt elárasztva. Fiatal is voltam, idealista is, hogy ne örültem volna, egy egészen új világ tárult fel lelki szemeim előtt, új úgy politikai, mint vallási, társadalmi tekintetben. S ha a szív telve van akár örömmel, akár bánattal, jól esik, ha abból kicsordul valami, ha reményünket vagy bánatunkat másokkal is közelhetjük, megoszthatjuk. Alkalmas hely volt ekkoriban a szív rejtett érzelmeinek, a titkos gondolatoknak s vágyaknak egyebekkel közlésére a protestáns templomi szószék. Abba menteni fel én is, talán áldozó-csütörtöki ünnep alkalmával, és a midőn beszéltem az Ür menybemeneteléről, megaláztatása, szenvedése után bekövetkezett diadaláról, felmagasztaltatásáról, kicsaptam egy pillanatra a napi kérdések terére is. így fognak az igaz s nemes eszmék diadalt ülni — hirdetém — s az emberiségre áldást árasztani; így fog a gonoszság a lelki s a világ szerinti zsarnokság megszégyeníttetni s megsemmisíttetni. És az idő már közel van, im az emberiség lelki zsarnokának évezredes uralma felett már ütött az óra, az igazság diadalmaskodik, s már hallatszik a pápai trónus recsegése. Mikor az istenitiszteletnek vége volt, odajön hozzám egyik hallgatóm, egy hozzám érdemem felett jó indul ittál viseltető, előzékeny, szíves modorú, de COJ servativ érzületéről széles körben ismeretes septemvir és a nála ritkán hiányzó bókok után, elmondta beszédemre kritikáját. Mosolyogva, simán, jóakaratúlag, de azért eléggé érthetőleg tudtomra adta, hogy még fiatal ember vagyok, alias: tapasztalatlan, nem ismerem az életet, az embereket; elmondá, hogy ha közelebb olyasfélék történtek is, a minőkről fennebb szólottam, de azért az a pápaság nem fog azonnal megsemmisíttetni. Ha recseg is a szék, de még sok víz lefolyik addig a Dunán, míg az egészen összetörik. A világtörténelem nem oly ideális, mint a fiatal emberek szíve és agya. Vén pecsovics! gondolám magamban; te