Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

démiánk félve kerülgetett létkérdése ismét fölmerülne a fenntartó testületek tanácskozmányaiban. Már jeleztem meggyőződésemet, hogy a kecskeméti jogakadémiára egyházi és iskolai autonomiánk keretében, a protestáns szabad vizsgálódás és eszmeirány ápolása, fejlesztése céljából szükségünk van. Ugyanezért érdeke a magyar jogtudománynak és jogi közszellemnek is, hogy szabad irányú jogintézetünk fennmaradjon, virágozzék. A jogakadémiát tehát nem vélem föladhatónak. De így amiként áll, a constatált viszonyok között föntarthatlannak itélem és csak akkor begyőzöttnek létjogosultságát s életképességét a minden irányú jogintézetek hatalmas versenyében, ha tanrendszere a közélet mai viszonyaihoz alkalmazottai! új irányt volna képes jelezni és kifejteni. És nekem úgy tetszik, hogy ez a föltétel nem elérhetlen, sőt az adott körülmények közt jogi közéletünk fejlesztésére megragadandó alkalmul önként kínálkozik, A jogi elmélet, a történeti jogok és jogtörténetek, a magán-, büntető-, kereskedelmi stb. jogrendszerek tudományos művelésében mögötte marad akadémiánk a legtöbb hazai jogintézetnek — nem mondom, hogy a tanerők fogyatékossága miatt, mert jeles képzettségüket örömest elismerem: de mivel a tanuló (az igazán tanuló) ifjúság tömegesen a nagyobb tudományos és közéleti gócpontok felé árad viszszatartóztathatlanúl. Kecskemétnek sohasem lesz nagy jogász ifjúsága, Kecskemét sohasem lesz a jogi tudományok bő kútforrása. Nem így áll a dolog, ha jogakadémiánk azt nyújtja a társadalomnak, ami után csakugyan szomjúhozik egész közéletünk: ha megnyitja élő vizeit a közjog azon ereinek, melyekből a gyakorlati életpályára, a köztiszt viselöségre gyakorlati életrevaló irányzattal készülni óhajtó új nemzedék meríthet. Ha közigazgatási jogintézetté alakul. Sajátságos és bizonyára sajnos jelenség közéletünkben, hogy nem a társadalomból forrnak ki az institutiók, hanem a törvényhozás és kormányzás kölcsönöz eszméket és eszközöket a társadalomnak; nem a közéleti fejlődés után alakulnak a törvények, hanem ezek irányozzák a közéletet. Legkiválóbb társadalmi intézményünk, az iskola is messze mögötte sántikál az állami fejlődésnek. Cikkem tárgyához képest csak a jogi nevelést vévén például fel: nem visszás állapot-e, hogy a jogelmélet, történeti jogok és magánjogok tudományos művelése absorbeálja jogi facultásaink munkásságának legnagyobb részét ma is, mintha minden joghallgatóból ügyvédet akarnánk képezni, a közjogok nevezetesen a közigazgatási jog és a politikai s nemzetgazdasági tudományágak pedig aránytalan kis teret foglalnak el iskoláinkban, holott jogászaink nagyobb része a közigazgatási pályára készül, mely ma legalább tizszerannyi szakképzett munkaerőt igényel, mint néhány évtized előtt. Míg iskoláink a régi, szorosan vett jogi képzés szolgálatában fáradnak, a törvényhozás és kormányzás régóta siker nélkül sürgeti állami fejlésünk igényeihez képest a közigazgatási szakképzést. Iskoláink még nem értek a törvényhozásnak nyomába. Öt éve már, hogy megalkottatott a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény, négy éve elmúlt, hogy életbe is lépett. A ^szoros értelemben vett közigazgatási szakot illetőleg* bevallott kényszerűségből, minthogy más elméleti képzést nem nyújtanak iskoláink: }

addig is* míg a jogakadémiák jogtanulmány-rendszerükön a közélet követelményeinek megfelelőleg változtatnának, tehát csak megtűrt átmenetképen ^legalább a jogi négy évi tanfolyamnak * bevégzése és megfelelő államvizsgák letétele kívántatik a törvény által meg, — 1883. I. t.-c. 3. §. De mert belátta a törvényhozás, hogy a társadalom s az iskola kezdeményezésére még ez erős ujmutatás után sem számíthat a jogi facultások egy részének átalakításánál, elvállalta és kilátásba helyezte a kezdeményezést, kimondván ugyanazon §-ban, hogy >egy közigazgatási tanfolyamnak berendezése és azzal kapcsolatos vizsgálati rendszer iránt minél előbb külön törvény fog intézkedni/ A hivatkozott törvény 23. §-a még a kontemplált elméleti képzettség igazolásával sem éri be: az egyes minisztériumok központi hivatalainál a miniszteri titkárságtól a miniszteri tanácsosságig, továbbá a pénzügyigazgatók, adófelügyelők, posta- és távirdaigazgatóktól, a megyei törvényhatóságoknál, az alispáni, főjegyzői, szolgabirói, a fővárosban és törvényhatósági joggal felruházott városoknál a polgármesteri és rendőrkapitányi állások elnyerésére az elméleti képzettségen felül gyakorlati közigazgatétsi vizsgálatnak is alávetni rendeli az aspiránsokat. E vizsgálatot szabályrendelet fogja constituálni. íme a törvény, amely elitéli egyoldalú jogi képzésünket és oda utalja a társadalmat, az iskolafenntartókat, hogy közigazgatási képzettségre neveljék az új nemzedék közigazgatási pályára hajló részét. Természetszerűleg a társadalmat illeti meg e reformnak az iskolákban inaugurálásánál a kezdeményezés; az állam csak akkor intézkedik, ha a társadalom mozgalmát e téren hiában várná. Eddig hiában várta, de várt, protestáns jogakadémiáink szerencséjére. A társadalom hivatottságát az iskolák reformálására érdekünkben áll hangoztatni és gyakorolni, mert iskolai autó-