Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

. teni abban az irányban, azon a téren, melyet Szász Károly püspök úr szellemes megnyitó beszédében mély belátással jelölt ki előttünk. Nem megzavarni, de ápolni és edzeni akartuk azt a békét, mely hazánk hitfelekezetei közt fennáll s e célunkra, már azzal a testvéries egyetértéssel is odamutattunk, melylyel mi, mint a két nagy protestáns felekezet lelkészi és világi férfiai a jelen munkatéren sorakoztunk. Mi a felekezetek elvi harcát az illető szak férfiaknak és szakirodalomnak hagyva fenn, gondosan kerültük mindazt, a mi nagy elveknek és eszméknek e téren el nem dönthető küzdelmeit idézte volna fel. Felolvasásaink — ha nem csalódom — e terem falain kívül szélesebb körben is figyelmet ébresztettek. A napi sajtó nem egyszer rokonszenvesen emlékezett meg összejöveteleinkről. Az egyházi lapok bővebb kivonatokban vagy épen egész terjedelemben az olvasó közönségre nézve is hozzáférhetővé tették felolvasásainkat s ezzel együtt azt a szellemi élvezetet, mely nekünk itt kedves közvetlenségével kínálkozott. Szász Károly, Zsilinszky Mihály, Ballagi Mór s Pulszky Ágost uraknak egész terjedelemben megjelent felolvasásai hazaszerte hirdetik az itt elhangzott szavakat és eszméket. Vajha a többi felolvasások is mielőbb sajtó alá jutnának, hogy a mondott szó szép munkáját egész terjedelmében venné át és folytatná a nyomtatott szó !... Mélyen tisztelt közönség! Bocsánatot kérek, hogy a megválás pillanatát visszatekintésemmel és reflexióimmal egy kissé késleltetém. Ugy képzeltem, hogy midőn a jelen felolvasási cyclust bezárandók vagyunk, időszerű is, illő is működésünkről röviden beszámolni... Fogadja már a mélyen tisztelt közönség, fogadják minden rendű és rangú hallgatóink szíves buzgalmuk és türelmükért a felolvasó urak és a rendezőség legmelegebb háláját! . . . Fogadják a felolvasó urak a rendező bizottság — s nemde szabad lesz e szót kimondanom ? a hallgatóság, tehát mindnyájunk őszinte köszönetét s elismerő háláját! . . . Hálás köszönettel kell megemlékeznünk még a mélyen tisztelt evang. egyháztanács azon szíves előzékenységéről is, melylyel nekünk e dísztermet minden díj nélkül szabad rendelkezésünkre bocsátotta! . . . Végül tisztelettel jelzem, hogy a rendező bizottság, mely Szilassy Aladár úr elnöklete alatt Doleschall Sándor, Papp Károly, Fabiny Gyula, Zsilinszky Mihály, Szőts Farkas urakból és alulirtból áll, permanenssé nyilatkoztatta magát s a jövő őszszel újabb felolvasási cyclust rendez. Mélyen tisztelt közönség! A nagyhét nagy történeti emlékeivel már a közelből int felénk; a késlekedő tavasz maholnap a szép, a szabad természet kebelére int bennünket. Itt az ideje, hogy a midőn szentegyházaink kapui s a természet temploma oly hivogatólag tárulnak fel előttünk, e terem ajtai bezáródjanak mögöttünk. Hadd vegye át tőlünk a szót a templom s a természet. Ott is mindenütt Istennel találkozunk! Azért tisztelettel kérve, hogy szavaim befezése után méltóztassék még a ref. theologiai intézet ifjúsága által előadandó karéneket is bevárni, felolvasásaink első cyclusát bezárom. Isten legyen velünk a viszonttalálkozásig! Horváth Sándor. A kecskeméti jogakadémia, Már a lélekharangot is meghúzták fölötte. Aztán ismét új életre galvanizálták. De azóta is folyvást napi renden van a nehéz kérdés : to be or not be? Bizottságok, küldöttségek, gyűlések kutatják a modus vivendit, mert a három-egy főiskola e díszes termőágát az elsorvadás vészélyétől félti mindenki. És méltán. Mert amily erős a közmeggyőződés, hogy iskolai autonomiánk csorbát szenvedne a jogakadémia föladásával, époly gyönge az életképesség, mit e főiskolánk a fölös számú jogi facultások versenyharcában tanúsít. Aránytalan nagy áldozatok árán minő sikereket váltott meg a hármas fenntartó testület? leverő számadatokkal constatálják a főiskola évi értesítői. Lássuk az utolsó tanév adatait, olvassuk meg a sorvadó élet ütér-veréseit. 32 tagot számláló nagytekintélyű kormányzó testület s 9 vizsgáló-bizottsági kültagtól is támogatott 10 rendes- és 5 magántanárból álló nagy tanítókar által fenntartott és vezetett jogakadémiánk 4 tanfolyamának 1885/6-ban mindössze volt: az első féléven át 62, a második félévben 60 hallgatója! Az akadémiai könytár egész éven át mindössze 60 ízben vétetett igénybe, e szerint minden jogászra egy könyv betekintése esik 1 A 60 jogász közül rendesen látogatta az előadásokat s így láttamozott indexet nyert az első félévben 44, a másodikban 4:3! — Vizsgálatot pedig (alap-és államvizsgákat) 35 vizsgáló bizottsági tag előtt 26 joghallgató állott sikerrel ki! Ezek a néma számok hangosan kiáltanak pereat-ot . . . az intézetre-e? a tanrendszerre-e? ez élethalálkérdés vár megoldó feleletre. A hivatottak, avatottak mélyen hallgatnak, késnek a válaszadással. A hosszú, kínos csendet legyen szabad megzavarnom, életmentő árkánummal kérkedés nélkül, csupán a sajtó terén előkészítő megbeszélés megindítására, mielőtt jogaka-