Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

és írásaira mutatva ama szomorú napokban tanítványainak hazaszeretetét és nemzeti szebb jövőnk reményét felébreszteni s lángra lobbantani. Igaza van a felolvasónak: a biblia a népek, az emberiség könyve, mely a világot bejárva s a legtisztább eszmeiséget hirdetve az életet nemessé s örökkévalóvá teszi! A harmadik estnek egy másik felolvasója Petri Elek theologiai tanár úr volt. Értekezése tárgyát az első keresztyének vallás-erkölcsi élete képezte. A szaktudós biztos lépteivel vezetett körül bennünket az őskeresztyénség csodás világában, meleg hangon emlékezve meg arról a néha-néha egészen a rajongásig fokozódó hitéletről, mely a keresztyénség alapvető korszakát jellemzi s miután Pál apostol kimagasló alakjáról egy igazán plastikus képet varázsolt lelkünk elé, érdekes vonásokban emlékezett meg az új vallásnak a családi életet átalakító, megnemesítő hatásáról. Negyedik felolvasásunkat Pulszhj Ágost egyetemi tanár úr tartotta. A jeles tudós hírneve diadalmasan megküzdött a zimankós időjárással. Nem is csalódott a tömegesen megjelent hallgatóság. Az a kép, melyet az értekező úr az angol középiskolai és egyetemi életről tárt fel előttünk, maradandó becsű mű, melyben gyönyörködni, j melyből okulni és épülni fog szakember és dilettáns egyaránt. Ez értekezés, mikor végig hallgattam: nemes élvezetet nyújtott; mikor újra meg újra átolvastam: elragadott. Ezt a művet csak az írhatta meg, a ki magyar létére angol iskolákban tanult, s az is csak akkor, ha oly éles megfigyelő tehetséggel és elmével bír, mint a felolvasó úr 1 Miután Nagy-Britannia földén már két felolvasó hordozott meg bennünket, előre nagy érdeklődést keltett az a hír, hogy az ötödik felolvasás a hazánkkal határos Balkán félszigetre fog kalauzolni bennünket, ama népek közé, melyeknek közel múltja annyi meglepő eseményt tárt fel előttünk, jövője pedig minket magyarokat is oly közelről érdekel. Az, a mi e félszigeten a politika terén történik, kisebb-nagyobb mérvben ismeretes előttünk, de meglehetősen tájékozatlanok vagyunk e föld népeinek vallás-erkölcsi, családi s társadalmi viszonyaira nézve. Ezért igazán nagy szívességet tett velünk György Endre képviselő úr, hogy végigvezetve bennünket a ' Balkán-félsziget legnagyobb részén, élénk, megkapó színekben felmutatta előttünk a román, j szerb, bolgár, montenegrói, albán és török népeknek a mieinktől messze elütő, de épen ezért rendkívül érdekes egyházi intézményeit, közerkölcsi és családi életmozzanatait. A mit mondott, legnagyobb részt személyes tapasztalatai nyomán mondta. Innen az a közvetlenség, mely egész előadásán végigvonult s a melylyel, valamint élénk s szabad előadásával is, a szó teljes értelmében lebilincselte fényes hallgatósága figyelmét. Hátra volna még a mai, a hatodik est tudós felolvasójáról, Kenessey Béla theologiai tanár úrról is megemlékeznünk. De hiszen a mit ő az ó-szövétség népének családi és társadaimi viszonyairól annyi szakismerettel s annyi nemes hévvel előadott, mindaz ott cseng még füleinkben, ott viszhangzik még sziveinkben. Különben, a tetszésnyilatkozatokra, melyekkel őt a hálás hallgatóság oly melegen üdvözölte, Kenessey úr sokszorosan érdemes, mert az ő agyában fogant meg s az ő szivében nyerte első gondos ápolását e nyilvános felolvasások eszméje! Hogy jeles felolvasókban nem szenvedtünk hiányt, fényesen igazolja a díszes névsor, melyre visszatekintettünk, s a kitűnő felolvasások, melyeket egy-két szóval méltatni kedves kötelességemnek tartottam. De a másik főtényező, a lelkes közönség is, elismerésre méltólag sorakozott az új munkatéren. Szép, díszes hallgatóság volt az, melyet e terem a fővárosi művelt magyar társadalom minden rendű és rangú osztályaiból öt hét óta hetenként egyszer összegyűlni látott! Minden csütörtök-est egy-egy ünnep volt, melyen rokon lelkek találkoztak egymással. Ott kinn az élet munkái, küzdelmei messze szétzilálnak bennünket egymástól, itt oly közel éreztük magunkat egymáshoz, hogy szinte hallani véltük egymás szívedobbanását. S most, hogy egyidőre legalább, megszüntetjük összejöveteleinket, szinte fáj e teremtől és egymástól megválnunk! Hogy van-e lesz e valami jó hatása e valláserkölcsi felolvasásoknak, azt még kérdenem is sértő lenne mind jeles felolvasóinkra, mind a mélyen tisztelt közönségre nézve. Egy-egy váratlanul, véletlenül odavetett röpke-szó is, sokszor egész sorát idézi fel a gondolatoknak: hogyne birna reánk varázs-hatással, hogyne költené fel bennünk a nemes érzelmek és eszmék egész világát az igazságok, a gondolatok, a szellemes reflexiók ama tömeges, ama rendszeres megjelenése, melynek e terem falai közt hat estén szemlélői voltunk ! ... Épültünk és lelkesültünk ! S a mi igazán örvendetes, egyetlen hamis, egyetlen clissonans hang, sem zavarta meg szellemi élvezetünket. A kik attól tartottak — peclig voltak ilyenek — hogy mi itt a felekezeti chauvinismusnak akarunk oltárt emelni, melyen feláldozzuk a felekezetek közt fenálló békét, azok, ha igazságosak akarnak lenni irántunk, be fogják vallani rólunk, hogy kellemesen csalódtak! ... Mi nem rombolni, mi építeni akartunk. Épí-