Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

vonországi reí, egyházak püspöke — az alkalmat, midőn O Felsége Szlavónia területén jár, hogy előtte a magam s a felvigyázatom alatti szlavóniai egyházak hódolatát bemutassam. Végre a m. kir. miniszterelnök úrhoz, kinek hatósága Horvát-Szlavonország területére is kiterjed, a Bánéhoz hasonló emlékiratot intéztem. E lépéseimnek eddig is lett annyi eredménye, hogy a horvát-szia von országos kormány körében folyamatban levő tárgyalásokról biztos értesülést nyerve, bizonyos vagyok a felől, hogy a mostani horvát-szlavon kormány iskoláink iránt jóindulattal viseltetik s a mennyire a most még érvényben álló 1874-ki iskolatörvény ránk nézve kedvező magyarázatokat enged, azokra tekintettel lesz; jövőre pedig azon még értékesebb tudomást nyertem, hogy az 1874-ki iskolai törvény revisiója már előkészítés alatt áll s e revisió a felekezeti (jelesen a protestáns és görögkeleti) iskolákra nézve kedvezőbbé s mindkétféle autonómiával számot vetve, szabadabbá teendi a helyzetet. Ennyivel — egyelőre — meg kell elégednünk. Az én szerény fellépésem sem Budán, sem Zágrábban nem maradt figyelembe vétel nélkül; iskoláink ügyében, most az 1874-ki isk. törvény alapján, de a várható revisiónál is, folynak a tárgyalások. Ügyünket azonban az fogja egészen rendes és törvényes kerékvágásba vinni — ha Egyetem. Konventünknek sikerülend az 1859-diki pátenst hatályon kívül s Zsinati Törvényeinket hatályba helyeztetni Horvát-Szlavonország területén is. Es most (többet nem mondhatván, de ennyivel tartozni vélvén) kérem a vitatkozó feleket: tegyék le fegyvereiket s nyújtsanak békejobbot egymásnak. Nagy dolgok ezek, nagy politikai horderejűek is s aprólékos feleselésekkel és rekriminációkkal nem fogjuk őket eligazíthatni. Budapest, 1887. márc. 23. Szász Károly. Az országos gyám- és nyugdíj-intézet tervezetéhez. 3. Nem tartom sem helyesnek, sem igazságosnak, hogy a belépési díjak és az évijárulékok kirovásánál a százalék szerinti kulcs alkalmaztassék, kiváltképen akkor, ha, mint Szél esperes úr tervezte, valamennyi pap és tanár hátrahagyott családja egyenlő segélyben részesíttetik. Nem tartom helyesnek azért, mert a kezelést nagyon megnehezíti a krajcárokkal való bajoskodás ; mert igen kevés, kivált a lelkészi fizetések között az olyan, melynek 1 vagy 2°/0

-a a forintok mellett krajcárokat ne tenne ki, már pedig ez úgy a nyilvántartásnál és a beszedésnél, mint kivált az elkönyvelésnél fölöttébb sok és oknélkiili munkát okozna, mind a befizető feleknek, mind a kezelő személyeknek. De nem tartom igazságosnak sem, mert ily kulcs alkalmazása mellett a jobb jövedelmű papok és tanárok, a szó igaz értelmében?

ki lennének zsákmányolva a kisebb jövedelműek javára, úgyannyira, hogy 5, 10, 15 sőt 20 szorosan is többet fizetnének a gyám- és nyugdíj-intézet céljaira, mint gyengébben javadalmazott hivataltársaik. Ennek igazoiására álljon itt a következő táblázatos kimutatás : A pap és tanár, kinsk fizetése befizetne belépési díj és évi járulékok fejében A pap és tanár, kinsk fizetése 5 1 xo I 15 2o | 30 40 5o A pap és tanár, kinsk fizetése é v a 1 a t t frt frtot frtot frtot frtot frtot frtot frtot 200 14 24 34 44 64 84 IO4 500 35 60 I IO IÓO 2IO 260 IOOO 70 I20 170 220 320 420 520 I5OO 105 l80 255 330 480 63O 78O 2000 140 240 34o 44O 64O 84O IO4O 3000 210 360 5 10 660 960 I2ŐO 1560 4OOO 280 48O 680 880 1280 1680 2080 Ugy hiszem ehhez nem kell kommentár. Hogy ugyanakkora gyámpénz kilátása mellett az egyik fizessen 14 s a másik 280 forintot, sőt 50 év lefolyása alatt az egyik 104S a másik 2080 frtot, oly kívánalom, melyet igazságosnak és méltányosnak a tervező esperes úr se tarthat. Pedig e kimutatás a valóság alapján áll. Amint vannak gyülekezeteink (bár kevés számmal), melyekben a papi fizetés 3000—4000 frt, épúgy léteznek olyanok is, melyekben még 200 frt sincs. Az erdélyi egyházkerület 188 i-ík évi közgyűlési jegyzőkönyvéhez hivatalos kimutatás van csatolva a papi fizetésekről. Ebből látom, hogy Erdélyben 25 oly papi állomás van, melynek évi jövedelme nem tesz ki 200 frtot és 81 van olyan, hol a fizetés 300 frton alól áll. Szomorú igazság ez, mely mindnyájunk lelkét megdöbbenheti, de figyelmen kívül mégsem hagyhatjuk, ha azt akarjuk, hogy az egyetemes gyám-és nyugdíj-intézet biztos alapokra állíttassák. De hát akkor minő kulcs szerint történjék a befizetés ? Megvallom, hogy én az első tervezetben alkalmazott kulcsot sem találtam helyesnek és igazságosnak, mely szerint a papok és tanárok 4, 6, 8 és 10 frt évi járulék fizetésére lettek volna kötelezve, a szerint, amint I. II. III. vagy IV. osztályú állomással bírnak. Nem pedig azért, mert a papi állomások, illetve gyülekezetek osztályozása minden kerületben, sőt Erdélyt kivéve, csaknem minden egyházmegyében más-más alapon ejtetett meg, minélfogva az osztályok egymástól lényegesen különböznek. Ugy hogy pl. a 800 frt jövedelmű papi állomás az erdélyi egyházkerületben I. osztályúnak vétetik, ellenben a dunamelléki kerületben az ugyanennyi fizetést adó gyülekezet a IV. osztályba tartozik. Tehát a 800 frt jövedelmmel biró lelkész, ha Erdélyben lakik 10 forint, ha pedig a Duna mellett műveli az Úr szőlőjét, csak 4 frt évi járulékot lett volna köteles fizetni. Mindazon által az osztályszerinti befizetési kulcs, egy kis módosítással célszerűbb és igazságosabb a °/0

szerintinél. Célszerűbb, mivel a befizetésnél és a kezelésnél a krajcárokkal nem kellene bajlódni és igazságosabb, mert a több fizetéssel biró és a gyengébben javadalmazott egyházi szolgák befizetései között nem lenne oly nagy az aránytalanság s mert ez esetben könnyen lehetne a gyám-