Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-03-27 / 13. szám
és nyugdíj fokozatos növelése által a nagyobb befizetéssel terhelteknek némi recompensatiot nyújtani. Nézetem szerint arra, hogy a papi és tanári állomások mind az 5 kerületben ugyanazon elvek alapján, egyöntetüleg osztályoztassanak, alig lehet kilátás. Legalább a közel jövőben nem. Sőt valószínű, hogy az egyházmegyék ebbeli autonomikus jogaikról, még ezen szent cél érdekében sem fognának lemondani. Épen azért célra vezetőbb lenne, ha a főt. konvent az évi járulékok megállapításánál nem a hatósági osztályozást venné alapul, hanem maga állítana fel kategóriákat, illetve csoportokat a papok és tanárok fizetéseinek mennyisége szerint. Pl. ilyenformán: I. csoport, kiknek fizetése 500 frtnál kevesebb; II. » » » 500—1000 frt III. » » » 1000—1500 » IV. » » » 1500—2000 » V. » » » 2000—2500 » VI. » » » 2500 frtnál több. Ez esetben nem kellene krajcárokkal bajlódni, mert elhatározható lenne, hogy pl. az I. csoportbeliek belépési díja, pl. 20 frt, évi járuléka pedig 10 frt; a II. csoportbeliek ennek duplumát fizetik és így tovább ; úgy hogy a VI. csoportbeliek belépési díja 120, évi járuléka pedig 60 forintot teszen. Ekkor érvényesülne amaz igazságos elv, hogy »a kinek több adatolt, attól többet várunk« és elég lenne téve amaz erkö'csi követelménynek is, hogy az erősebb legyen segítségére gyöngébb társainak. De — természetesen — csak a méltányosság határáig, mert azontúl a socialismus, commismus és a n hilismus birodalmai következnek. Hogyan lehet 2, 3 sőt 6 szorosan nagyobb befizetés terheért recompensatiot nyújtani ? erre nézve a gyám-és nyugdíjak kiosztását illető §-oknál fogom elmondani nézeteimet. A gyám- és nyugdíj-intézetnek egyébb bevételi forrásait illetőleg nincs semmi kifogásom, sőt alkalmat veszek itt magamnak arra, hogy a kegyévnek kegyeleti átalánynyá változtatását örömmel üdvözöljem s értté Szél esperes úrnak teljes szívből gratuláljak. Szép és practicus gondolat, melynek megvalósítása, úgy a lelkész családokra, mint a gyülekezetek valláserkölcsi életére üdvös változásokat fog eredményezni. Nincs kifogásom az ellen sem, hogy a belépési dijak, a kegyeleti átalány stb. folyvást tőkésíitessenek s csak kamatai használtassanak fel, továbbá, hogy a kamatokból, évi járulékokból és a közalap segélyéből befolyó jövedelmeknek 25 °/0 -a a tőke-vagyonhoz csatoltassék s csak a fennmaradó 75 °/0 osztassék ki, a költségek levonása után, gyám- és nyugdíjul. De[hogy tisztában legyünk afelől,hogy özvegyeink és árváink mekkora gyámolítást várhatnak a Szél úr tervezete szerint alkotandott gyámintézettől, tegyünk egy kis hozzávetőleges számítást az elkölthető jövedelem 75°/0 -ának mennyisége iránt, annyival is inkább, hogy Ítéletet mondhassunk a várható gyámpénz és a befizetendő évjárulékok arányossága vagy aránytalansága fölött. Elkölthető jövedelmet képeznének : a) a közalapi segély (86 ezer írtnak 15%-a) circa 12.900 frt. b) tagok évi járulékai circa . . . 16.800 » c) a belépési díjakból származó 33.600 frt tőkének 4°/0 kamatja 1.344 » összesen 30.044 frt. Ezen 30 ezer forint évi jövedelemből tőkésíitetnék 25°/o vagyis 7500 frt; kezelési költség címén felemésztetnék circa 2500 frt. Maradna tehát nyugdíjazásra és özvegy-árvai segélyre mintegy 20,000 frt; mely összeg a kegyeleti átalányból befolyó jövedelmek és a tőkésített 7500 frt kamatjaival a következő években, annuati n circa 500—1000 frt növekedést nyerne. Tegyük fel most már, hogy e 20, 21 ezer frtnak egyharmadát az elaggott és hivataluk folytatására képtelenné vált lelkészek nyugdíjazására kellend fordítani; marad akkor az Özvegyek és árvák gyámolítására évenként 12—13 eze r frt- Sőt amennyiben az évi járulékok, belépési díjak és kegyeleti átalányok pontos befizetése, még a legszigorúbb eszközök alkalmazása mellett sem remélhető, bátran merem állítani, hogy az özvegyek és árvák segélyezésére fordítható évi összeg az 5 első évben 10 ezer frtnál nagyobb nem leend. Quid est hoc, ad tantam sitim? 2100 család özvegyei és árvái hogyan élnek meg a 10 ezer frtnak szétosztott filléreiből? Kenyér helyett c-ak morzsa jutna nekik belőle, segély helyett csak alamizsna lenne osztályrészük. És érdemes e ilyen jutalékra való kilátás mellett 20, 30, 50 frt belépési díjat s aztán minden évben 10, 15, 25 frt évi járulékot fizetni? Nem jobb lenne-e az egész gyámintézeti tervvel felhagyni s a közalap segélyét a rászorult papi és tanári családok között évrőlévre kiosztani ? Mert lássuk c-ak mennyi jutna egy-egy özvegynek és árvának azon 10 ezer frtból ? Erdélyben 550 papi állomás mellett van jelenleg a kerületi gyámintézet által segélyezett 130 lelkész-Özvegy és van mintegy ugyanannyi árva, kik együtt 186 osztalékban részesültek. Az osztalékok száma tett ennélfogva az 1886-ik évben 186-ot. Ezt alapul véve a magyar reformált egyházban élő papi és tanári özvegyek száma (2100 állomás mellett) 4X130 = 520-ra, az osztalékoké (az árvákéval együtt) 4X 186 = 744-re tehető E'os tva a 10 ezer forintot 744 részre, kitűnik, hogy egy-egy osztalék 13 frtot és 44 kit mondd : Tizenhárom, forintot és negyvennégy lcrt tenne 0. é. Sőt ha még ezt is parcialjuk, úgy mint Szél úr tervezi, l f4 , 2 /4 , : í /4 és 4 /4 osztalékot szánván egy özvegynek férje szolgálatban töltött idejének tartama szerint: akkor kitűnik, hogy egy-egy papi özvegy segélypénze esetleg csak 5—10 frtot teend. De nem akarok igazságtalan lenni s Szél esperes úr kiosztási tervezetét nevetséges monstrummá torzítani, mert annak is meg van a maga értelme, bár a kivitelben helytelennek és igazságtalannak fog bizonyulni. Vegyük csak a 10—13. §-okat rendre. 4. A szolgálatban töltött idő' tekintetbe vételének elvét csak a nyugdíjazásnál tartom kelyesnek, ellenben a gyámdíjak kiosztásánál határozottan mellőzendőnek vélem, mivelhogy fölöttébb igazságtalan s nem egyébb lenne, mint az ifjabb papok és tanárok kizsákmányolása az öregebbek által. A példa világosít. X 60 éves ember, szolgál mint pap már 35 év óta. Befizet az első évben, teszem föl 1000 frt fizetése után 20, illetve a járulékkal együtt 30 frtot s aztán 1890-ben meghal A szabályzat szerint özvegye kap egy egész osztalékot s 4 kiskorú árvája i Ji és így összesen még egy egész osztalékot. Számítva egy osztalékra pl. 40 frtot, X hátrahagyott családja részesülne évenként 80 frt segélyben. Ellenben Y csak 30 éves ember és egy fél év óta szolgál, mint rendes pap vagy tanár. Az 1889-ik évben befizet épúgy mint X collegája, 1000 frt fizetése után 30 frtot s aztán a következő 4 évben 10 — 10 vagyis 40 frtot és így összesen 70 forintot. Azonban az 1893-ik évben elhal, özvegyet és
