Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-03-20 / 12. szám
a közelmúltban folyvást emelt állami terhek fedezetét (némely gyülekezetben 50—100 forintot) előteremtették egyházközségeink, elő fogják teremteni azon 10—20 frtot is, melylyel a papi és tanári gyám- és nyugdíj-intézet céljaira adózni köteleztetnek. És vájjon kinek könnyebb ez új teher viselése: az egyház hivatalnokainak-e, kik szűkös jövedelmeikből csak nyomorogva élhetnek, vagy pedig a gyülekezeteknek, melyek 50—100 —500, sőt 1000-et is meghaladó családból állván, fillérenként is összeadhatják a kívánt (10— 20 frt) évi járulékot ? Az iskolafenntartó testületek pedig, mint ilyenek még az országos közalapra sem hoznak áldozatot. A gondnokok, a tanárok igen, de maguk az iskolák pénztárai semmit. Még a theologiai akadémiák pénztárai sem. Hogy volna tehát a közalap segélye az iskolák terheként tekinthető ? De ha a közalap kilátásba helyezett segélyét a gyülekezetek és az iskolák terhe-, illetve hozzájárulásaként tekintjük is, bátran merem állítani, hogy e segély egyáltalában nincsen arányban azon teherrel, mely a nt. Szél úr javaslata szerint a lelkipásztorokra és a tanárokra háramlanék. Az ő tervezetének 3. §-a szerint ugyanis az országos közalap adna évenként — összes elkölthető jövedelmeiből 15 %-ot; ellenben a papok és tanárok egyszer mindenkorra évi fizetésök 2°/0 -át, azontúl pedig évi járulékképen fizetétésök i°/0 -át. Bár e tekintetben teljesen megbízható adataink mindezideig nincsenek, számítást tettem úgy hozzávetőleg, hogy mennyi lenne évenként a közalap segélye és mennyi a tagok évi járuléka ? és számításom eredménye az, hogy a közalap segélye, a mi évi járulékainknál jóval kevesebb lenne. Ugyanis: az országos közalap jövedelme volt, a konventi jegyzőkönyvekben foglalt számadások szerint, az 1883-iki első pénztári évben 75 ezer, 1884-ben 81 ezer, 1885-ben 103 ezer frt, tehát az első 3 éves cyclusban átlag 86 ezer frt. Ennek i5°/o-a tesz évenként 12,900 frtot. Valószínű, hogy a jelenlegi 3 éves cyclusban is a bevétel és a kilátásba helyezett segély körülbelül ugyanennyi fog lenni. A papi és tanári állások száma (amint ezt innen-onnan összeszedhettem) jelenleg circa 2100. Elosztva ezzel a közalapból nyerendő segély hozzávetőleges quantumát, kitűnik, hogy a közalap e jótékony intézet gyámolításához, a papi és tanári állomások száma szerint, egyenként csupán 6 írttal és 18 krral járulna. Ellenben a papok és tanárok fizetnének a 3. § b) pontja szerint belépési díj gyanánt egyszermindenkorra 2 o^-ot, azontúl pedig évi járulékképen i°/0 -ót hivatali fizetésök után. Mennyit fogna ez kitenni ? azt pontos adatok hiányában teljes bizonysággal nem tudhatjuk ugyan, de hozzávetőleges számítást itt is tehetünk. Erdélyben a papi és tanári fizetések átlaga, hivatalos felszámítás szerint circa 600 frt (csupán papoknál 545 frt), a dunamelléki egyházkerületben, hol a lelkészek átlagvéve legjobban vannak dotálva, úgy tudom, 1000—1IOO frt. Azt hiszem megközelítem az igazságot, midőn a papi és tanári fizetések átlagát — mind az öt kerületet véve — 800 frtra számítom. E szerint a 2100 lelkész és tanár fizetése együttvéve 1.680,000 forintot tesz ki. Befizetnének tehát az első évben egyszermindenkorra a belépési díj fejében — a 2 °/0 =» 33,600 frtot, azután pedig évi járulék címén a 1% évenként 16,800 frtot, vagyis egyenként átlag 16, illetve 8 frtot. Világosan kitűnik ebből, hogy az érdekelt egyházi hivatalnokok évenkénti befizetései a közalap segélyét egyenként 1 frt 82 krral, és így összesen 3900 frttal múlják felül. Ehhez számítva most már a belépési díj képen befizetendő 33,600 frtot, kétségtelen igazság gyanánt állapítható meg, hogy az anyaszentegyháznak a közalapból nyújtandó 15%-os segélye, a papok és a tanárok befizetéseihez képest aránytalanul csekély, úgy viszonyulván egymáshoz, mint 13 : 18. Holott a lelkészi és a tanári kar méltán megvárhatja az anyaszentegyháztól, hogy gyám-és nyugdíj-intézetének terhét nagyobb részben ő hordozza, ép úgy, mint teszi ezt az állam, mely összes hivatalnokainak gyám- és nyugdíj-intézetét akképen alkotta meg, hogy a teher oroszlán része az ő vállaira nehezül. Pl. egy reáliskolai tanártól, ki 1200 frt törzs-fizetéssel bír, az első évben levon a nyugdíjalapra egyszermindenkorra 300 frtot, azután semmit — és ad a tanárnak nyugdíjul 10 évi szolgálat után 400, 20 évi szolgálat után 800 és 30 évi után 1200 frtot, — özvegyének pedig, ha mindjárt az első évben hal is el a férj, 300 frt gyám-pénzt, mindaddig, amíg az özvegy újból férjhez nem megy, vagy meg nem hal. Látható ebből, hogy az állam a nyugdíj- és a gyámpénz legnagyobb részét, circa 8/1 0 -ét maga adja s csak a fennmaradó 2 /io részt szedi be hivatalnokaitól. Távol van tőlem azt kívánni, hogy anyaszentegyházunk ugyanekkora támogatást nyújtson papjainak és tanárainak, az egyetemes gyám- és nyugdíj-intézet megalkotása érdekében. Ekkora áldozatot hozni, összes erőinek megfeszítésével sem lenne képes. De azt joggal kívánhatom és kívánhatjuk mindnyájan, hogy a terheknek legalább is °/io részét ö hordozza, — És mert ennyi a közalapból nyújtható segélyből nem telik, adóztassa meg
