Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

sikert mutat fel, mint Óváron, a honnét szintén menekülnie kellett, a katholikusok ármánykodásai és üldözései miatt. O úgy látszik még nagyobb erélylyel és buzgalommal akarja üldözni a veszedelmes tudomány hirdetőjét, mint dunántúli társai. Azonban a kassaiak erősen ragaszkodnak hozzá. Ily nagy áron vonakodnak kezeseket adni, mivel ők semmi módon nem akarják Huszár Gált körükből elbocsátani, ugyanazért ujabban is kérik szabad lábra helyezését, még pedig oly formán, hogy továbbra is hitszónokuk lehessen. De Veránc nem engedett ; sőt mivel a városi tanács küldöttsége által adatni kötelezett kezes nem érkezett meg: visszatért előbbi tervéhez és Huszár Egerbe szállítását ujabban követelte. 1560. november 30-án kelt levelében, egész szenvedélylyel eltelve panaszolja a királynak, hogy a nép pártfogása miatt a fogoly leszállítása végett kiadott parancsának semmi sikere nem lett s kéri őt, hogy parancsolná meg Huszár Gál Egerbe szállítását.1

5

) De ezt még nem tartá elegendőnek. December i-sőjén még püspöki tekintélyét is megkísérlé latba vetni, midőn pásztori levelében a kassai közönséghez fordul és megtiltja nekik az eretnek pap tartását, tanításai hallgatását »mivel ő katholikus püspök létére nem engedheti meg sem azt, hogy eretnek tanítsa őket, sem azt, hogy számukra eretnek szolgáltassa ki a szentségeket; hanem hogy az igazság szava és a buzgó kegyességnek útja ő náluk tiszta legyen : annak okáért kéri őket a Jézus Krisztusnak ereje által és azon ekklézsia által, mely a Krisztusban van, hogy továbbra is ő hozzá ragaszkodjanak, ki mindig a Jézus Krisztus tudományának és a szent léleknek tanítója, védnöke és őrzője vala s mint ilyen nem engedheti, hogy egy világitól, még hozzá eretnektől hallgassák az Istennek beszédét.«1

6

) Ezen kíviil december 8-án magához Huszárhoz is írt, kérvén őt, hogy engedje magát Egerbe szállíttatni, hol majdan atyai bánásmódban részesülend; kérelmének teljesítésére még a katonákat és polgárokat is igyekezett megnyerni. Mindezekből világos, hogy Veránc egyedüli célja volt Huszár Gált mielőbb Egerbe vinni, hogy Kassán ne hirdethesse »az evangyéliommal ellenkező és így eretnek tudományt,« a hol ő majd örökre elhallgattatta volna. Úgy tetszik, mintha az egész róm. kath. klérus mozgósította volna magát arra, hogy Huszár Gál örökre elnémuljon és megsemmisüljön. Az a folytonos, mintegy tervszerű üldözés, melyet szigorú következetességgel, egymásután éreztettek vele, mindenesetre azt engedi következtetni. Mert hogy Kassán még jobban üldözik, mint Magyar-Óváron, az tény, melyből az előadott következtetés magától foly. Azonban dacára Veránc atyai hangon írt levelének, még ezen kísérletének sem lett meg a kivánt eredménye, mert a kassai nép ekkor már nem ismerte őt atyáskodó püspökének : ekkor már nem volt alázatos, engedelmes gyermeke, ép azért semmi hatással sem volt reá a * főpásztori levél.* (Folyt, köv.) Thúri Etele, fegyházi ref. lelkész. ls

) Verancsics : Összes munkái. V1IÍ. kötet, 137. 1, lfl

) Veranc levele a kassaiakhoz. Városi levéltár, Nr. 2224. KÜLFÖLD. A spanyol misszió köréből. A »Blálter aus Spanien« című tudósítások legújabbjából közöljük a következőket. Megjelent egy csinos könyvecske, melynek előszavában e jelentős szavak olvashatók: »Ne feledjük, vannak oly csatavesztések, melyekkel — dicsőségre nézve — alig ér fel egy győzelem. Kinek szíve ne dobogna fennen már csak puszta nevezésére a Thermopylák, St. Jacob, St. Quentin neveinek ?« A második név megérteti velünk, hogy a szerző svájci ember, a harmadik név pedig, hogy történelmet ismerő protestáns, ki jól ismeri e francia erősség hősi, habár eredménytelen védelmét huszannyi ellenség ellen, mi 1557. évben Coligny Gáspár, a hugenották hadvezére alatt történt. A könyv címe ez : »Spanische Glaubenshelden. (Reformationsbilder von E, Christ, Ba?el. C. I. Spittler, i886.« Ára 2 márka). E vértanuk történetében csodálni fogja az olvasó egy Don CarloS de Seso hősi bátorságát és halálra készségét, melyektől ez indíttatva, mondá : »Hamar gyújtsátok meg a fát, mely engem meg fog emészteniI« és egy Jüan Sanchez bátorságát, ki e szavakkal rohant a lobogó lángok közé : »Rakjatok ide több fát, mert úgy akarok meghalni, mint Seso;« vagy csodálandja egy Leonor de Cisneros diadalmosolyát, mikor a máglyán vette el az életnek koronáját. Madridban nem régen utat építettek a régi Ouemaderon vagy égető helyen át, hol az inquisitió égette meg áldozatait; ott, a 20 lábnyi bevágás oldalán ; a fekete, zsiros föld- és hamu-rétegen világosan felismerhetők voltak a sok Autó de fe'k maradványai, mint Róma üldözési dühének tanúbizonyságai. A közelében fekvő iskola pedig, melyben most ismét a gyermekek százai hallgatják az Isten igéjét, tanulják azt szeretni és Jézus dicsőítésére éneklik szép énekeiket, mintegy helyben hagyja az üldözött protestáns gyülekezetek pecsétjét, melyen az égő csipkebokort körülveszi e körirat: »Nec tamen consumebatur.« Az Isten igéje és a Jézus tanúbizonysága meg nem semmisíthető és hamvaiból újra kikelt. Avagy nem a mi lelki királyunk áldása-e az, hogy a spanyol evangelizatiói munka folytán e legyőzött, de mégis győztes hősi nép dicső múltja ismét napvilágra kerül ? A spanyol reformáció történetének forrásaihoz most már könnyebb szerrel lehet jutni. Maga Fliedner Frigyes, a madridi kir. könyvtárban az inquisitió iratainak egy csomagjára talált, de nem volt érkezése azoknak áttanulmányozására. De ő és társai a gymnasiumi tanulókat megtanítják az ily okmányok átkutatására és leírására, remélve, hogy ilyen módon lassanként összegyűjthető és kiegészíthatő a spanyol vértanuk története. Az evangelizatiónak ily ellenvetésekkel is kell találkoznia: » Avagy azt várod-e, hogy a ti munkátok át fogja alakítani a spanyol népet, vagy csak egyes lelkek megnyerésével is megelégszel és századok múlva sem mutathattok fel számbavehető eredményt ?« Ilyenekre megfelel a jelenkori tényállás : Rómában, a vatikán mellett prédikálják az evangyeliomot, az ev. vasárnapi iskolák bosszúságára vannak a pápának; a waldiak terjesztik az igét az egész Olaszországban. Flórenzben és Rómában széltében működnek az ev. egyház diakonisszái. Hasonlóképen megy ez a többi román népeknél. Déli Franciaországban, a spanyol határ közelében, Aignes-Mortesban áll