Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

Harmincadik évfolyam. lO. sz. Budapest, 1887. március 6. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1, BIJI. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. D^Í Teljes számú példányokkal mindig szol g-áilTi EL tűink:. Az országos gyám- és nyugdíj-intézet tervezetéhez, Készséggel elismerem, hogy Szél esperes úr jó szolgálatot tett az ügynek, midőn javaslatát, mely a konventi bizottság számára tárgyalási alapul van szánva, e lap 7. számában közrebo­csátotta, mert alkalmat adott ez által minden érdekelt papnak és tanárnak, hogy e fontos ügyhez hozzá szólhasson s észrevételeinek elmon­dásával a tervezett intézmény létesítését könnyebbé és célirányosabbá tegye. Mert igaz ma is a régi közmondás, hogy jTöbb szem többet lát* — és hogy minél fon­tosabb a megalkotni szándékolt intézmény, annál kivánatosabb, hogy életbe léptetése előtt minden oldalról megvitattassék. Ebből a szempontból kívánom én is — ki ez ügygyei több év óta foglalkozom — nézetei­met elmondani, nem polemizálva, nem személyes­kedve, hanem teljes jóindulattal és objective, ép úgy, mint Szél esperes úr, kit tervezete készíté­sénél és közreadásánál szintén csak a közérdek és az ügy iránti lelkesedés vezérelt. Győzzön, ami jobb, legyen elfogadva és megalkotva, ami üdvösebb. A nt. esperes úr tervezete ellen —- fogal­mazás tekintetében semmi kifogásom nincs. — Eszméit teljes következetességgel, világosan és szabatosan formulázta, úgy hogy tervezetének minden § át — indokolás nélkül is azonnal meg lehet érteni. Meglátszik conceptusán, hogy ez ügygyei régóta és előszeretettel foglalkozik s hogy az alapszabály készítésben nagy jártasság­gal bír. Észrevételeim ennélfogva tisztán csak a tar­talomra, helyesebben a tervezet lényegére vo­natkoznak, nem birálva mást, mint csupán azon vezér-elveket, melyek szerint javaslatát készíté. Könnyebb áttekintés céljából észrevételeimet számokkal jelzett pontok alá foglalom, azon sor­rend szerint, melyet Szél esperes úr követett az alapszabályok megírásánál. 1. Legelső észrevételem a címre és az 1. §-ra vonatkozik, melyekben a gyám- és nyugdíj-intézet célja határozottan kifejezve van. Nem tartom sem igazságosnak, sem méltányosnak, hogy e jótékony intézet áldásaiból a tanárok 9 /1 0 része kizárassék. Igaz, hogy a zsinati törvény 217-ik §-ának e) pontja csak lelkipásztorokról s ezek özvegyei­ről és árváiról tesz említést, mindazonáltal meg vagyok róla győződve, hogy a gyám- és nyug­díj intézet jótéteményeinek a tanárokra való ki­terjesztése nem ellenkezik az említett zsinati tör­vénynek sem céljával, sem szellemével. Hiszen ugyanazon zsinati törvény mondja (3. §), hogy „a reformált egyház iskolái mindenestől az egyház testéhez tartoznak s az egyházi hatóságok alatt állanak." Hogyan akarhatta volna tehát szolgáinak egyik részét, a tanárokat a közalap jótéteményeiből ki­rekeszteni, akkor, midőn a másik résznek, a lelkipásztoroknak az anyaszentegyház támoga­tásával gyám- és nyugdíj-intézet felállítását határozza el. Azt értem, hogy a tanítókra nem volt tekintettel az említett törvényhozó zsinat, mivel tudta, hogy rólok és családjaikról maga az állami törvényhozás immár kellőképen gondosko­dott és mert ezek nyugdíj-intézetének fenntartási költségeihez hozzájárulni gyülekezeteink törvény által kötelezvék, minden tanító után évi 12 frttal. De hogy a tanárokat is — kik ép úgy mint a lelkipásztorok, az anyaszentegyház fizetett szolgái s kiknek számára az állam még semmiféle nyug­díj-intézetet nem állított, sem az iskolafenntartó testületek áldozatát igénybe nem vette — hogy a tanárokat is ki akarta volna e jótékony intézet áldásaiból rekeszteni — azt én egyáltalában nem hiszem, mert ez az igazsággal és a méltányossággal semmiképen meg nem egyezik. Én nem tudom másként képzelni a dolgot, mint úgy, hogy fele­f9

Next

/
Thumbnails
Contents