Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

pedig azok részéről, a kik a vádolt lelkésszel szemben a hazafiságról alkotott fogalmakra nézve vele ellentétes állásponton állanak. Zsilinszky Mihály elnök figyelmezteti szólót, hogy a hazafiság kérdésének ez ügybe való bevonását meg nem engedheti. Jfj. Jeszenszky Károly folytatja, hogy nem volt szándéka eltérni a tárgytól. De a helyzet megértésének céljából lehetetlen fel nem említenie azon, a felolvasott hivatalos iratok által constatált tényt, hogy a felfüggesz­tett lelkész helyébe állított administrator, a hívek lelki gondozása helyett, legelső feladatának ismerte: a felfüg­gesztett lelkész ellen új meg új vádakat gyűjteni, vég­leges elmozdítása érdekében aláírásokat toborzani s a nép ellenszenvét vele szemben, egész a 105 a'áirással ellátott memorandum szerkesztéséig fokozni, melyben kívánságaiknak nem teljesítése esetére a templom bezá­rásával és más — (esetleg orosz) — hitre való kitéréssel fenyegetődznek. Attól tart, hogy ha az ily irányú izga­tásoknak utja be nem vágatik a rendes lelkész visszahe- I lyezése által, akkor a törvényszék felmentő ítéletének esetén az így végkép lejáratott lelkész karhalalommal sem lesz többé visszahelyezhető. Tehát a birói függet­lenség elvének és az esperesség tekintélyének megóvása céljából a fenntebbi fenyegetéssel szemben — pártolja Draskóczy indítványát. Ez után szavazásra bocsáttatván a kérdés, a visz­^zahelyezés ellen szavaztak : Sárkány János (Szarvas), Klenk I. (Szarvas), Valkovszky M. (Szarvas), Melis J. (Szarvas), Haan Lajos (Csaba), Grjecs Torus (Csaba), Gajdács Pál (Tótkomlós), Csermák Kálmán (Tótkomlós), Hász Sándor (Arad), Érint Lajos (Arad), Dax György (Mezőberény). Összesen: 12. A visszahelyezés mellett szavaztak : Haviar Dániel (Szarvas), Mihálfi József (Szarvas), Harsányi Sándor (Orosháza), Veress József (Orosháza), Draskóczy Lajos (Hódmezővásárhely), Francisci Lajos (Hódmezővásárhely), Csepregi György (Fazekas-Varsánd), Draskóczy Ede (Makó), ifj Jeszenszky Károly (Mezőberény). Összesen: 9. Ezekből látni való, hogy a hazafisággal kapcsolatos nemzetiség kérdése nem azon párt részéről vonatott be a vi­tába, melynek a t. névtelen tudósító azt tulajdonítani akarja. Az elnökség közbeszólásának — mely egyébiránt kissé elkésve alkalmaztatott — sem lehetett az a célja, a mit ő abból kiolvasni akar. »Civakodási* szándékot feltéte­lezni azoknál, a kik ép a vádlott hazafisága ellen halla- ' tott erős szónoki kifejezésekkel szemben is, kizárólag a vizsgálati iratok által nyújtott anyag keretében mozog­tak ; és habár módjukban lett volna püspöki aláírással ellátott bizonyítványokra is hivatkozni, melyek a névte­len tudósítónak azon, nem első ízben hangoztatott ref­rainjét, hogy »Stelzer felfüggesztett lelkész vádjait senki sem hajlandó komolyan venni, mert az illető elkeseredett lelkész csak általánosságban vádol stb.«, egész más vilá­gításban tüntetik fel: nem egyéb méltatlan gyanúsításnál, mely nagyon emlékeztet a farkas és bárány meséjére. A mit cikkének végén a »Slovéci a sloboda* cimű könyvről mond, az olyan formán hangzik, mint a fen­tebbi szavazás eredménye által bizonyos körökben fel­költött diadalérzet csata kiáltása, újabb pyrrhusi győ­zelmek kivívása érdekében. Nem a felett botránkozik meg, hogy nevezett könyvben valaki Szeberényi Andor élettörténetét beszéli el meglepően találó alanyi voná­sokkal és életrajzi adatokkal; és hogy ezen könyvet országszerte »Szeberényi Andor műveként« kínálgatják a tót népnek, melyet az ama feltevés mellett mohón olvas és a saját viszonyaira alkalmazva, magyarázgat. Ezen tényben a t. névtelen nem lat semmi ártal­masat egyházunk reputatiójára nézve. Hanem megbot­ránkozik azon »a hírlapokban nyiltan közölt hír« felett, hogy a kérdéses könyvet Sz. A. irta volna. A »békés­megyei hazafias közvéleménye nevében tudni akarja, hogy a fentebbi tapasztalati tény hirlapi reprodukálásá­ban »rágalom* is foglaltathatik, Hát mi jó fog abból az egyházra nézve származni, ha a »békésmegyei hazafias közvélemény« Szeberényi Andor kijelentésére el is hiszi, hogy a kérdéses művet nem ő irta; de a Hlásznyik-féle lapok által informált tót nép megmarad azon hite mellett, hogy a kérdéses munkában csakugyan a »Priatei ludu« volt szerkesztője beszél hozzá ? Nem abban van veszély, hogy magyar­ellenes könyvek látnak napvilágot; hanem hogy bizo­nyos, az egyházi közszellemre döntő befolyással biró közegek eleve » rágalom «-nak és »elkeseredés*-bői eredő >alaptalan vádaskodás «-nak tekintenek minden oly hír­lapi közleményt, melynek a létező bajok constatálása mellett egyszersmind azon célja van, hogy színvallásra kényszerítse az egyházunk szolgálatában álló összes kö­zegeket. Különben érdekkel várjuk ezen legújabb »rágalom« alkalmából kifejlendő esemén) eket. Jeszenszky Károly. Husz év előtt és most/) Tisztelt presbyterium! Pár hó múlva kerekszám 20 éve lesz annak, hogy az ágyai ev. ref. egyház, a szavaza'ok nagy több-égével, lelkészül választott meg engem. Husz évi itt működésem eredményét felmutatni nem a dicsekedni akarás késztet most, hanem kényszerít egy elengedhetetlen önigazolási kötelesség. Míg tehát ezen eredményt lehető röviden felmutatom: ajándékozza­nak meg becses figyelmökkel. Az egyház régibb jegyzőkönyvének 46-dik lapján és pedig elődöm sajátkezű Írásával, az van feljegyezve, hogy a presbyterium ezt végezte : »Szíves köszönet mellett küldessék vissza az a 20 frt kegyadomány« — a mit kisjenői gyógyszerész Koritsánszky úr adott át a gondnoknak azért, hogy kipótolván azt a szükséges ösz­szegre, készíttessen az egyház egy kis mellékszobát az eresz alá az iskolatanító használatára, a mi 40—50 frtnál többe nem igen került volna. Ez 1864-ben történt. Én 1867-ben jöttem Ágyára s találtam itt, a község legelrejtettebb zugában, egy olyan nádfedeles iskolaépületet, melyben egyetlen na­gyocska földes szoba, szűk konyha, még szűkebb kamara és egy olyan 3 kis ablakkal ellátott tanterem volt, mely­ben a tankötelesek fele sem fért volna meg. Még azon évben tágas, padimentomos szoba ké­szült ezen iskolaépülethez, nem az eresz alá, hanem úgy hogy meggörbíttetett az; a tanterem pedig 4 lehető nagy ablakkal láttatott el. Pedig mikor ide jöttem, üres kasszával várt a gondnok; hanem adott át egy hosszú lisztát, melyen az adóhátrányosok voltak feljegyezve. Volt pedig ez az adóhátrány 1003 frt. Ebből készült az említett szoba. Ez az iskolaépület azonban, még így kiépítve is nagyon kevés értékű volt; a mit bizonyít az, hogy ké­sőbb 800 • öl beltelekkel együtt 250 írtért adta el azt az egyház. *) Ez önigazolást Nagy S. úr kértére nyilvánosságra hozni méltá­nyosnak tartjuk, mert szerzője több ízben meg volt támadva e lap hasábjain. — Összeállította és a presbvtérium előtt felolvasta Nagy Sándor lelkész Ágyán, 1887. január 30. Szerki

Next

/
Thumbnails
Contents