Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

népiskolai igényeknek nem képesek megfelelni, én bátran j hozzá teszem, hogy az egyházkerületi tanügyi igényeknek se egy némelyik, de van a ki az egyszerű közerkölcs, illem és tisztesség igényeinek se képes megfelelni, tehát csak »söprüt a szemétnek !« (Folyt, köv.) Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. Wéber-jubileum Szepes-Bélán. A »Suum cuiqueU jelszó lebeghetett a szepes-bélai ág. hitv. ev. egyházközség szeme előtt, midőn nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy szeretve tisztelt, iigybuzgó és fáradhatatlan lelkésze, Wéber Samu úr, bélai papságának huszonöt éves jubileumát folyó hó tizenkilencedikén tőle telhetőleg ünnepélyesen megülni fogja. Az előkészületek oly titokban folytak, hogy sem a jubiláns lelkész úrnak, sem azoknak nem jutottak tudomására, kik távol e lelkes egyházközségtől és érdemdús papjától, örömest vettek volna résd: a lélekemelő ünnepélyességekben. Magam is egészen véletlenül tudtam meg a jubileum hirét, rögtön intézkedtem az iránt, hogy abban részt vehessek s boldognak érzem magam, hogy a leírandó ünnepélyeknek szemtanuja voltam ; csak azt sajnálom, hogy az előkészületek nem történtek nyilvánosan s nem oly nagy mértékben, mint a mily nagy névre és jó hírre tett szert a jubiláns. Wéber 18Ó1. évi decemb. havában hivatott Szepes-Bélára, hol a nagynevű Mádaynak, a későbbi evang. püspöknek, méltó utódja lett; működése mindjárt kezdettől fogva áldásdús volt és nem szorítkozott csupán az ev. egyházra, hanem lassan-lassan terjedt s tért hódított, úgy hogy mai nap már minden helyi-, megyei- i és sok országos egyesületnek hol elnöke, hol alelnöke, de mindenkor serény munkása. Mind a mellett első sor- • ban pap s ez a legfontosabb ; sok oldalú tevékenységégének az az egyedüli rugója, hogy egyházának, városának, megyéjének s a hazának szolgálhasson; az eszközök, melyekkel küzd, jellemes, munkás emberhez méltók, i Mind ezt tudja, mind erről meg van győződve egyház- ' községe is, mely — valahányszor Wébert a sors maga- j sabb állásba szólította — szeretetének, ragaszkodásának oly meghatóan adott kifejezést, hogy Wéber tovább is maradt és már huszonöt éven keresztül szolgálja a szepesbélai ev. egyházat. Egyházközsége büszke papjára, Wéber pedíg Örvendhet azon őszinte szeretetnek és ragaszkodásnak, melylyel egyháza rajta csüng ; e páratlan ragaszkodásának és végtelen tiszteletének most adá kifejezését a szepes-bélai egyház és Wéber egyik köszönő válaszában elérzékenyülve méltán hivatkozhatott nagynevű elődjének következő esetére. Midőn ugyanis Máday 1859-ben a Késmárkon tartott egyházkerületi gyűlésen az akkoriban kibocsátott » Pátens « ellen ünnepélyesen tiltakozott s ezért a nagyhírű Zsedényi Edével fogságba került, a szepes-bélai egyházközség kijelentette, hogy a felsőbb hatalommal még nem küzdhet ugyan, de ha Máday vétett, az Ő nevében és ő érte tette azt s így a község is vétkezett; legyen elzárva bármeddig mégis papjának tekinti s a legutolsó leheletéig bíztosítja neki a papi fizetést. Wéber méltán hivatkozhatott e párját ritkító odaadásra, érezte, tapasztalta, hogy bármit is hozna reája a jövő : egyházközsége lelkes pajzsa leend. Az ünnepély egyszerű, de magasztos volt. Istenitísztelet előtt megjelent a pap lakásán a teljes presbyterium Weisz János felügyelő és Szutórisz Frigyes heyettes felügyelő vezetése alatt; Weisz J. az egyház nevében méltatta a lelkész érdemeit s emlékül egy ezüst szelencét és serleget nyújtott át e felirattal: »Érdemdús lelkipásztorának huszonötéves bélai papságának emlékeül adja a szepes-bélai ev. egyházkozség.« A városi tanács élén megjelent polgármester a lelkészben a buzgó képviselőt üdvözölte; a városi nők küldöttségileg kívántak szerencsét az ünnepeltnek és értékes ajándékot adtak át. Továbbá tisztelgett a gazdasági Cassino, melynek Wéber alapítója volt és jelenleg elnöke; megjelentek a városi műkedvelők, kik lelkes vezetőjöknek, a jubiláns papnak, ajándékkal is kedveskedtek; a lövészegyesiilet, mely tanácsosát; a tanítói kar, a lelkészt mint vallás-tanítót és iskola-látogatót; az egyesült timár-és cipészek ipartársulata, mely tiszteletbeli tagjának, a tűzoltó-testület, mely derék elnökét ünnepelte a jubilánsban, végül még az iskolás gyermekek is megjelentek, hogy kedves vallástanítójuknak sok szerencsét kívánjanak és egy szerény emléket átnyújtsanak. Kilenc órakor volt az ünnepélyes istenitisztelet. Az óriási templom megtelt áhítatos közönséggel; az egyházi beszédet maga a jubiláns tartotta; a 106. Zsoltár 1 — 5. verse alapján visszatekint működésére, hálát mond a községnek és fohászkodik az ő jóléteért. Az istenitiszteleten közreműködtek a férfikar négyhangú és az iskolás gyermekek kéthangú énekekkel. Délután két órakor közebéd volt a kávéház nagytermében, melyen az ünnepélyhez méltó fönnkelt hangulat uralkodott. A polgármester, Ludwigh Ágost mondá az első felköszöntőt dicsőségesen uralkodó királyunkra és legmagasabb családjára; a második hivatalos felköszöntőt Weisz János egyh. felügyelő mondta a jubilánsra. A közebédben részt vett a helybeli róm. kathol. egyház népszerű, ősz lelkésze is, ki a legnagyobb lelkesedéssel fogadott többszörös felköszöntőiben felvilágosodott és humánus álláspontját az ev. egyházzal és annak lelkészével szemben ékes szavakkal fejtegette. Lehetetlen megemlékeznem a felköszöntők egész özönéről; csak azt említem itt meg, melyet Stefány J. helybeli gyógyszerész és presbyter a jubilánsra, azonkívül a szepes-bélai egyházközség fáradhatatlan felügyelőjére Weisz János orvosra és Szutórisz Frigyes helyettes felügyelőre és gondnokra mondott; előbbi már 30 évig viseli tapintatosan felügyelői tisztét, utóbbi pedig 27 év óta szolgálja az ev. egyházat, párját ritkító buzgalommal és szakértelemmel. E három férfiúnak köszönhető, hogy az egyház ügyei a legrendezettebbek, iskolái virágzók és mindezek alapján az egyház tekintélye gyarapodott. Igen jellemző dolog az, ámbár a jubileumra való előkészületek egészen titokban történtek, mégis érkezett hol az egyházközséghez, hol magához az ünnepelthez körülbelül 30 távirat és levél; megemlékeztek többek közt: Fábry esperes az esperesség nevében (Igló), a késmárki lyceum tanári kara, a szepesmegyei tanító-testület elnöke, Podolin város, a tótfalvi ev. egyház lelkészi hivatala, Juszth Gusztáv ménhardi ev. lelkész, Kübecher A. durándi ág. hit. ev. lelkész, Hradszky József szepesváraljai róm. kath. lelkész stb. » Wéber a világosság és felvilágosultság buzgó harcosa és a valódi humanismus papja« ez olvasható egyik üdvözlő táviratban (Lövy Iglóról); adja Isten hogy még soká —• soká működjék az egyház és haza javára; adjon az Isten a protestantismusnak sok olyan munkás és sokoldalú papot, mint a milyen Wéber 1! Szutórisz Frigyes, collegiumi r. tanár Eperjesen,