Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

RÉGISÉGEK. Huszár Gál élete. Mottó: » Mindenható egyesség Istene ! Ki összetartod a világokat, Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes nagy gondolat! Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára !« . ,. Vörösmarty. Magyar protestáns egyháztörténetünk irodalma igen egyoldalú és ennek gyér mezején is számtalan a hiba, a tévedés, elkezdve akár Skaricától a legújabb időkig. A régiek egy-egy állítása pedig annyira gyökeret vert a maradék hitében és szívében, hogy még a hiteles adatok bizonyításával, idézésével sem akar megelégedni, j hanem menni akar tovább a régi ösvényen. így vagyunk mi itt Dunántúl Huszár Gállal. Azok a jó pápaiak sehogy sem akarjak elhinni, hogy Huszár soha sem volt náluk, mert nagytudományú Tóth Ferenc uram, kedves tanáruk, papjuk írásaiból mintegy vérükké vált azon hiedelem, hogy: »Dévai Bíró Mátyás után Huszár Gál volt a pápai reformáta szent ekklézsia prédikátora. « Jól ismerem Révész I. eme szavait: »az egyháztörténet nem abból áll, hogy kik voltak az esperesek, püspökök, hol tartattak a zsinatuk, mikor stb., hanem a lelkek csöndes és küzdelmes működésének rajzából,« de azért mégis el kell a következőket mondanom, az igazság és történeti hűség érdekében, mert úgy gondolom, hogy az ilyen adalék kiegészítő részét képezi egyetemes egyháztörténetünknek. Huszár Gál születését, épen úgy mint halálát sűrű homály födi, semmi nyom, adat még erre nem vezet. Mosonyvármegyében Magyar-Óváron találjuk 1554-ben, egy hat évvel később kelt levele szerint — mint magyar lelkipásztort. Óvár földesura a fölvilágosult Miksa trónörökös volt, a hol a helyőrség parancsnoka szívesen fogadta és az őt üldöző katholikusok ellen melegen oltalmazta. Magyar-óvári lelkészkedése azért nevezetes reánk, mert itteni működéséből tudjuk meg, hogy ö határozottan a kálvini irány híve volt. Mint magyaróvári prédikátor 1557. október 26-kán Bécsben léte alkalmával — írja Rácz Károly ') — (hol hihetően nyomdavásárlás ügyében járt) levelet írt Bnllinger zürichi lelkészhez, Zwingli utódához, melyben fájdalmas érzéssel rajzolja azon nyomort, melyet a magyar nép a törököktől szenvedett; panaszolja, hogy a nem török uralom alatt levő protestánsok dühösen üldöztetnek a római katholikusok, különösen Oláh Miklós esztergomi érsek által; de maguk a törökök, a vallás miatt nem bántanak senkit, sőt sokszor csendesen végig hallgatják a templomi tanítást, s midőn az Úrvacsora kezdődik, békével kimennek. Miután ezeket terjedelmesen előadta, tanácsot kér tőle bizonyos házassági ügyben, hogy t. i. mitévők legyenek a magyarok azon gyakori esetben, midőn a feleség a törökök által fogságra hurcoltatván, évekig oda van, mi alatt a férj újra megnősül ; azonban ha az elrablott nő visszatér, ilyenkor némely férj hajlandóbb ezt fogadni vissza, míg vannak olyanok, kik elutasítják. Végre előadja, hogy noha a hitvallás és tudomány dolgában csaknem minden reformált egyház egyetért Magyarországon, mert legtöbbnyire a 4) Rácz Károly : »A magyarhoni reformáció bölcseimi története.« Arad, 1882. 141. lap. Bullinger és Kálvin iratait követik a magyarok: mindazáltal a sákramentomok kiszolgáltatásában és egyébb szertartásokban nincsen egyöntetűség. Aminek oka tudvalevőleg nem más volt, mint a korlátozatlan és tökéletes egyéni szabadság létezése. Ennélfogva felette igen kéri Bullingert, hogy a zürichi egyház rendtartásait valamely arra alkalmas egyénnel Írassa meg és kinyomatva küldje el, mi által azt reményli elérhetni, hogy miután egyedül Bullinger iratai azok, melyeket mindenki örömmel fogad, senki sem fogja többé tudatlanul saját találmányait követni s az egymástól eltérő szertartással az egyházak egységét zavarni. Óhajtását fejezi ki a felett: vajha Melanchton nyilván kijelentené s közzé tenné már az Úrvacsoráját illető nézetét, mert az ő színlelése nem kevés bajt szült eddigelé az egyházban. Ezen levelén kívül Huszár Gál határozott kálvini irányát bizonyítja az 1636. évi pápai zsinat azon intézkedése, mely az ő kiskátéját, a kisebb iskolás gyermekekkel taníttatni rendeli.2

) Ugyancsak Magyar-Óváron adta ki 1558-ban következő című munkáját : sAz Ur Jesus Christusnac szent vachorajaról, kin szenvedéséről és dichöséges feltámadásáról való Predicacioc.« I. Tim. 3:16. Ovárba nyomtatot. MDLVIII. Kis negyedrét alakú, melynek ez idő szerint egyetlen egy eredeti ép példánya van a bécsi cs. kir. könyvtárban, a melyről Rácz Károly két tökéletes lap-és betűhű másolatot készített 1867-ben és az egyik példányt a debreceni főiskola könyvtárának ajándékozta. Összesen van benne három egyházi beszéd, de vezér, vagy alapigéje egyiknek sincs. A munka Óvár földesurának, Miksa főhercegnek van ajánlva, melyben szintén panaszkodik a róm. kath. püspökök üldözése miatt, az ajánló levél végső sorai így vannak : »Az örök Isten, a mi urunk Jézus Krisztusnak atyja, tartsa meg királyi Fenségedet, az ő szentegyházának helyreállítására, kinek oltalmaban helyeztetem magamat; hitünk jó tudományában szorgalmatoskodókkal együtt reá bízván magunkat.3

) Mint majd az alább hivatkozott leveleiből kitűnik még 15 59-ben Magyar-Ováron volt, valamint 1560 elején is, készítgetvén énekes-könyvét sajtó alá. A Kassa városi magyar hitszónoki állás ezen időben épen üresedésben volt. A városi tanács több ízben tett kísérletet annak betöltésére. Meghívta Dávid Ferenc kolozsvári — ekkor még ág. hitv. ev. — lelkészt, a ki azonban a meghívást nem fogadta el, mivel — mint levelében írja — Kolozsvárt nagy szükség van reá és hasznos szolgálatot kell tenni vallásának. 4

) Más után néztek tehát. Literátus Zsigmond városi tanácsos Huszár Gált ajánlotta, a kitől, úgy látszik, nem is idegenkedtek. Mikor Huszár Gál maga is értesült a kassaiak szándékáról, azonnal levelet intézett Literátus Zsigmond és Tomkaházi Balázs kassai polgárokhoz Magyar-0várról, hogy »mihelyt ő felségéhez Bécsbe felküldött embere hozzá visszaérkezik, kit piinköst tájára vár haza, azonnal fölmegy hozzájok.« 5

) Azonban igéretét nem tudni mi okból nem teljesíté, mert az egész év folyamán nem ment el Kassára, hanem maradt Magyar-Óváron s maga helyett 1560. január 10-én ugyancsak Óvárról kelt leve-2) Tóth Ferenc >Túl a dunai püspökök élete.« Győr, 1808. 22. lap. 3) Lásd : Rácz Károly idézett művének 142. lapját. 4) Dávid Ferenc levele a kassai tanácshoz. Kassa városi levéltár rendezetlen rész. 5) Huszár Gál levele: Literátus Zs. és Tomkaházi 13.-hoz. Óvár, 1559. máj. 11, Kassa városi levéltár rendezetlen rész.