Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-20 / 8. szám

Harmincadik évfolyam. 8. sz. Budapest, 1887. február 20. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ksr, Kirtizsy-ufca 28. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr,, egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. §PST" Teljes számú péld.éunyok:k:a.l mindig' szolgálhatunk. Öt év után is a kezdet kezdetén. Elmúlt már 5 éve, hogy a debreceni zsinat az elaggott, hivatalukra képtelenné vált lelkipásztoroknak s ezek özvegyeinek és árváinak számára egy nyugdíj-, illetve gyámintézet felállítását elrendelte, utasítván a konventet, hogy ezen országos reform, egyházi nyugdíjintézetet a közalapból adandó állandó segélylyel szervezze és léptesse életbe, úgy azonban, hogy a konvent ez iránti tervezete, létesítés előtt az egyházkerületeknek hozzájárulás végett küldessék meg. (Lásd a zsinati törv. 217. és 226. §-ait.) A főtisztei, konvent hozott ugyan már e tárgyban kétszer is határozatot, — bizottságokat küldött ki, tervezetet készíttetett, sőt a kerületek véleményeit is meghallgatta; maga az egyházi sajtó is fölkarolta s kiváló buzgalommal sürgette e nagyfontosságú intézmény mielőbbi életbe léptetését. És mindezek dacára ma is ott vagyunk, a hol 5 évvel ezelőtt — a kezdet kezdetén, a tervezgetés stadiumában. Nem hogy gyám- és nyugdíj-intézetünk volna, melyből segélyt nyerhetnének elaggott pásztoraink, nyomorral küzdő papi özvegyeink és árváink, de még azon elvek sincsenek ez ideig tisztázva és megállapítva, melyek szerint ezen gyám- és nyugdíj-intézet tervezetét célszerűen, az elfogadás reményével elkészíteni lehetne. Előre látható, hogy a nagyt. Szél Kálmán esperes úr, különben elismerést érdemlő és szépen kidolgozott munkálata is az ante acták közé kerül, épúgy mint az első tervezet, melyet, dacára, hogy a konvent tárgyalási alapul elfogadott volt (L. az 1885-iki konvent j. k. 58. pontjában), a sajtó és a kerületek örökre eltemettek. És ez igen természetes. Mert elfogadható tervezetet készíteni addig, míg a szükséges adatok egybe hordva s a vezérelvek megállapítva nincsenek, valóságos képtelenség, kivált akkor, midőn — mint a fennforgó ügyben is — a tervezet elfogadása nemcsak a konvent, hanem az öt egyházkerület hozzájárulásától is függővé van téve. A kerületek véleménye — amint ez a legutóbbi konvent jegyzőkönyvében olvasható (54. j. k. sz. a.) — egymástól lényegesen eltér. Némelyik sokalja, másik kevesli a tervezett segélyt; többen nem az osztályba sorozás szerinti, hanem a hivatali fizetés utáni °/0

tagdíjjal kívánják az országos gyám- nyugdij-intézet felállítását; némelyek minden papi családra nézve egyenlő, mások ellenben a befizetés és a szolgálati idő arányában progressive növekedő segélyeket kívánnak megállapíttatni stb. stb. Maga a konvent a kerületeknek még elvi tekintetben is fölöttébb különböző véleményeit a bizottsághoz utasítja, hogy azok tekintetbe vételével készítsen ez új tervezetet és terjessze azt a jövő évi konvent elé. Tehát még mindig csak ott vagyunk, a hol 5 év előtt voltunk, t. i. a tervezgetés stadiumában. Minden évben elhatározzuk, hogy majd a következő évben határozni fogunk. De a gyám-és nyugdíj-intézet megalkotása és életbeléptetése ad graecas calendas odábbíttatik, holott sok szegény lelkész-özvegy és árva kenyér és ruha nélkül, epedve várja ez üdvös intézmény gyümölcseit. Ami idáig történt, az édes-kevés. Tisztázva lett, hogy egy országos gyámintézet felállítása égető szükség s valamennyi kerületnek és papnak közös óhajtását képezi. Teljes egyetértés van arra nézve, hogy a már megalkotott kerületi, egyházmegyei, gyülekezeti és tanári gyámintézetek továbbra is érintetlenül fennmaradjanak. És végül hogy a nyugdíj- és a gyámintézet ne külön-külön hanem együttesen alkottassanak meg. Hát ez bizony, 5 évi vajúdás és ülésezés után, alig több a semminél. És ha az ügy to-