Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-20 / 8. szám
vábbra is ily uton halad, biztosra lehet venni, hogy még az 1889-ik év végén sem lesz életbeléptetve a mi közösen óhajtott országos gyámintézetiink. Fundamentum nélkül nem lehet szilárd és tartós épületet emelni. Összeomlik, mielőtt betetőztetett s használatba vétethetett volna. Gyám-és nyugdíj-intézetünk sem lesz megalkotható mindaddig, míg annak tervezete, a szükséges statisztikai adatoknak és közösen elfogadott vezérelveknek hiányában, csak úgy riptim-raptim, privát nézetek alapján készíttetik el. Megdöbbentem, midőn nt. Szél úr tervezetének indokolásából arról értesültem, hogy a szükséges statisztikai adatok nem állanak rendelkezésére. Hogyan ! ? hát még a 6-ik évben sem tudhatjuk a segélyezendő özvegyek, árvák és a nyugdíjazandó elaggott lelkipásztorok számát ? Nem a fungens papok és lelkészi képesítettséggel biró tanárok fizetéseinek mennyiségét?! Hiszen ezek tudása nélkül megbízható, józan számítást tenni úgy az osztályba-sorozás mint a °/0 szerint való hozzájárulás elve alapján a szó igaz értelmében valóságos képtelenség. Az intézet, hiszem, hogy nem csalódnék, mert csak annyit ad osztalékul, amennyi épen jut; de hát a papok és a tanárok, akik a belépési díj és az évi járulékok befizetésére köteleztetnek, honnan tudhatják, még hozzávetőleg is, hogy mennyi fog jutni nekik nyugdíjul, özvegyeiknek és árváiknak segélyül? És ha nem tudhatják: kötelezhetők-e jog és igazság szerint, hogy évi fizetésük 2°/0 -át belépési díj, és i°/0 -át évi járulék cimén beszolgáltassák? Ki nyújt nekünk biztosítást arra nézve, hogy özvegyeink és árváink segélye nem lesz-e kisebb, mint az általunk befizetett évi járulék? Nem vezet célra az ily módon eszközölt terv-készítés továbbá azért sem, mert a szem előtt tartandó vezérelvek tekintetében idáig még semmiféle megállapodás nem történt. Pedig ezek megállapítása előtt elfogadható tervezetet alkotni még a leglogikusabb fő, a legkiválóbb styliszta sem lehet képes. Nem történt megállapodás mind e mai napig a következő fontos kérdésekre nézve: 1. Kik legyenek a tervezett gyám- és nyugdíjintézet kötelezett tagjai ? Csupán a lelkipásztorok-e ? amint ezt a zsinati határozat szó szerinti szövege mondja, vagy pedig felekezeti iskoláink tanárai is ? amint azt a konvent által tárgyalásra elfogadott első tervezet javasolja, avagy a tanárok közül csak a lelkészi képesítettséggel birók ? amint azt a Szél esperes úr tervezetében proponálva van. 2. Kik hordozzák a felállítandó intézet költségeit ? Azt tudjuk, hogy a közalap is fog nyújtani némi támogatást a zsinati törvények rendelkezése szerint. De hogy ez a segély mennyit fog tenni évenként ? az még a konvent által megállapítva nincs. Lehet, hogy jövedelmének 15, de lehet, hogy csak 10—12%-át. Azt is tudjuk, hogy a közvetlenül érdekelt lelkipásztoroknak és tanároknak hozzá kell járulniok az intézet terheinek hordozásához; de hogy minő kulcs szerint ? annak eldöntése még csak ezután várható. És ha akár az osztály szerint, akár a °/o sze r "inc való befizetés vétetik kulcs gyanánt: nagy kérdés, hogy igazságos és méltányos lenne-e ugyanakkora nyugdíjra, illetve özvegy-árvai gyámpénzre való kilátás mellett, a jobb jövedelmű papokat 5 —10, sőt 15-szőrösen is több évi járulék befizetésére kötelezni, mint a gyengébben javadalmazottakat ? Hát a gyülekezetek és a tanárokat fizető testületek járuljanak-e az intézet fenntartásához? oly kérdés, mely még sem a kerületek, sem a konvent által eldöntve nincs. Az állam maga hordozza a nyugdíj terheinek oroszlán részét, mondhatom 9 /1 0 -ét — összes hivatalnokainak könnyebbségére. S hol, mint pl. a felekezeti tanítóknál — nem maga az állam a kenyér-adó, ott az iskolát fenntartó gyülekezeteket adóztatja meg a nyugdíjra, minden rendes tanító után évi 12 forinttal. A közalapból adott segély nem a gyülekezetek, hanem a ref. családfők terhe, melyet az ekklézsiák pénztárából hordozni törvény által is tiltva van. S ha tiltva nem volna s a gyülekezetek terhe lenne is: mekkora az a támogatás, melyet ily módon a közalap nyújt? A papi és tanári állomások száma szerint circa 7 — 7 forint. Tehát a gyülekezetek lelkipásztoraik és tanáraik nyugdíjához még annyival se járuljanak, mint tanítóikéhoz! Hát van-e ebben igazság?! És más oldalról: ki bajlódik, ki vesződik a közalapi tartozások kirovása, felszedése és elszámolásával? Nemde e lelkipásztorok? S ha ők: akkor nem igazságos-e, hogy a nyugdíjintézetükre fordított közalapi segély a gyülekezetek évi járulékaiként . tekintessék ? Méltányos, igazságos, sőt — tekintve a nagyon is kevésre szabott nyugdíjakat és gyámpénzeket — elengedhetlenül szükséges, hogy a gyülekezetek és az iskolák is hozzájáruljanak a tervezett intézet költségeihez, legalcibb is annyival, mennyit lelkipásztoraik és tanáraik e célra befizetni lesznek kötelesek. 3. Egyenlő vagy pedig a befizetés és a szolgálati idő arányéiban fokozatosan növekvő legyen-e a nyugdíj, illetve az özvegyek és az árvák segélye? És különösen az árvákat tekintve: hány éves korukig legyenek segélyezendők ? Ne tétessék különbség a fiúk és a lányok között? sőt még
