Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

vezér, mert ennek az esperességnek, melynek minden egyes egyházához, ama tiz év lezajlása után őt oly szép emlékek fűzik, nem mondhat most sem végbúcsút az, kinek minden gondolata, törekvése, annak igazi protestáns szellemben való fejlődését s megizmosodását célozták mindenkor. Viszhangzott a búcsú a társelnök főesperes úr ajkain is, a Lichtenstein életéből, alkotásaiból vett példákkal díszítette ama nemes érdemkoszorút, mely a visszavonultat oly méltán megilleti ; a tiszta érzelem meleg hangján kérve őt, hogy ha már pihenni vágyik, nyugvó párnáját képezzék amaz érdemek, melyeket egyházi hivataloskodásában kiérdemelt, s legyen rövid pihenése, mert hosszú nappal, hosszú munka teszik a prot. egyházat szabaddá és boldoggá, melyben az ő alkotó szellemére mindenkor nagy szükségünk van és lesz. Méltós. báró Radvánszky Béla vezetése alatt egy meghivó küldöttség menesztetett azután az újonnan megválasztott felügyelőért, ki nem sokára diszmagyarban megjelenvén, letette a felügyelői esküt s megtartotta székfoglalóját. Mint már tapasztalt férfiú az egyházi élet terén, lelkesen vázolta hivatala teendőit, kiemelte, hogy nekünk nemcsak protestánsoknak, de első sorban magyar protestánsoknak kell lennünk ; jóakarat, tapintat, egyházias ügybuzgóság tehet és tesz ilyen nehéz állást magára és az egyházakra nézve is kedvessé; ezeket fogja új és fontos állásában vezércsillagként követni, de a hol egyházmegyéje haladása, közboldogulása megköveteli: nem retten vissza a legszigorúbb törvények alkalmazásától sem. Főtörekvése leend a prot. szellemet mindenkor és mindenütt ápolni és növelni s egyházmegyéje körén belül és kivül annak tekintélyt és érvényt szerezni. Kiterjeszté figyelmét az egyház gyámintézeti működésére is, mert ebbe helyezi a prot. egyház viruló jövőjének biztosítékát s áldozatkészségének már most azzal adja tanújelét, hogy a hegyaljai esp. özvegy-árva gyámolda javára 300 frtot tesz le a gyűlés elé, melynek kamataiból évente a legszegényebb özvegyek vagy árvák részesíttessenek. Ezen tartalomdús székfoglalóját az új felügyelőnek a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta s a társelnök főesperes úr melegen üdvözölvén elnök társát, mint a kinek eddigi működése az egyházi élet terén teljes garantiát nyújt egyházmegyénknek a vezérszerep helyes vitelére oly munkakörben, a hol legédesebb jutalom a híven teljesített munka érzete s e munka ' gyümölcse a közszeretet, elismerés s az esperesség jólléte. Az országos hirű főesperes eszmedús üdvözlő beszéde így szólt: »Elhangzott a kettős szó ajkaidról : a szent fogadás és székfoglaló beszéd. Es mi a fogadást áhítattal s imaszerű azon óhajjal fogadtuk, vajha annak beváltására tegyen téged képessé az Úr 1 És mi székfoglaló beszédedet örömmel hallottuk, méltó bevezetéseül magasabb új pályádnak. Vallásosság, szeretet, gyöngédség, rend, szigor, bizalom és részvét voltak beszéded alapgondolatai. Ismerős e hang e tény előttünk s jól esett nekünk tőled ezeket e helyről is hallanunk. Vallásosságról szólottál, mint e sikeres földi lét alapfeltételéről, napfényről, melynek világító és melegítő erejét nem pótolhatja e földön semmi más, levegőről, a mely nélkül nincs élet sehol; angyalszárnyakról, a melyek nélkül nincs emelkedés a tisztult légkörbe a magasságba; illatról, a mely nélkül nincs értékes virág ; virányról, a mely nélkül nincs tavasz; delejtűről tengereken, vezércsillagról idegen tájakon ; mécsről éjjel sötétjében, balzsamról szenvedések között, biztos vezetőről még a sziklák és tövisek közt is síron keresztül a túl életre. Hitteljes meggyőződéssel szólottál ma is, e helyen is ekként s ezzel égi fényt vetettél szép lelkedre, bemutattad a mosolygó eget szülő és egyház családod felett, ragyogó csillagaidat, vezér angyalodat, multadat, jövődet. Legyen a vallásosság ezen vezéri helyeden is biztos vezéred. Kisérjen e jó szellem. Nem csak az agg Simeon, egykor te is lásd meg velünk együtt az üdvezítőt, a reád bizott egyházak, veled közreműködő munkatársak jó sorsában. Szeretetről szólottál egyházad, gyöngédségről a tényezők iránt, megnyerni utóbbiakat az előbbinek ; kímélettel a jogok, türelemmel a gyengeségek iránt, gyűjtő erővé válni ezen szétszórt egyházak esperességí szövetsége élén. Es ez méltó törekvés nálad, ki hasonló törekvés által váltál azzá, a ki vagy közöttünk; ily modorral mozdítottál el hegyeket egyházunk nehéz, de emelkedő pályáján helyeikről s tudtál embert megnyerni a közügynek, hívőt egyházadnak, bizonyságot tenni, hogy ily indulatnak és modornak van prot. egyházunk élén világi férfiak tulajdonában is hatalma és jutalma. Rendről szólottál, a mely lelke mindennek és így a vallás-erkölcsi intézménynek is; szigorról, hol a gyöngédség gyöngeséggé minősíttetik s a köztörvény az igazság helyére önkény, kedvezés, elnézés, követelés tolakodnak. És ez méltó igéret hozzád, a ki hasonló módon jársz el egyházkormányzói polcodon itthon s biztosítasz ezzel egyházadnak elmelkedést, magadnak pedig köztiszteletet minden irányban. Bizalommal szólottál azok irányában, a kik benned s azok irányában is, a kik más szintén tisztelt és érdemdús férfiúban összpontosíták választói bizalmukat. Es ez méltó elhatározás hozzád, a ki tudod, hogy a szabad választás nálunk eminens jog, a mely itt is többséget, kisebbséget csoportosít, igaz, e válaszfal azonban megszűnik azon pillanatban, a melyben a győző neve az urnából kihuzatik. Méltó nyilatkozat tőled, a ki tudod, hogy az osztatlan egy egyház felügyelőjévé lévén törvényesen megválasztva, az egyházmegye minden intézete és tényezője iránt egyenlő szeretetet ápolván egyformán kell mérned az igazságot. Részvétteljesen sőt áldozatkészen nyilatkoztál papi- és tanítói árváinkról. És ez méltó nyilatkozat és áldozat tőled, ki egyházadnak nem csak lelkes tagja, példaadó vezére, hanem nemes pártfogója is vagy kezdettől. Es ez méltó részvét tőled, a ki az esp. özvegyárva intézeti elnöki 7 éves minőségedben láttad az erőtlenséget intézetünknél, a szegénység sőt nyomor hatalmát legszegényebb özvegyeink és árváink sanyarú sorsában. Ily tulajdonokkal állasz ismét az egyházmegye élére. Mi az egyházmegye képviselete most téged e magaslaton, a jelen és távol levők, 16 egyház, 2 gymnasium és 23 ezer lélek nevében szeretettel üdvözlünk s néked ezen minőségben és szövetségben, a melyet ily nemes módon kötöttél most egyházmegyéddel, Istentől áldást kívánunk. Ismétlem azt, a mit székfoglaló beszédemben Ígértem volt, az akkor még ismeretlen most már azonban benned ismert felügyelőnek: törekvésem oda fog irányulni, hogy velem az egyházmegye felügyelője szívesen ossza meg a munkát és a felelősséget s legyen az együtt működés módja szívélyes, eredménye példaadó, az egyházmegyére kiható.