Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 6. sz. Budapest, 1886, február 7. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL IX. kar. Kinizsy-utca 29, sz. I. em, Előfi zeté si dij : Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizetheti minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr, gy Teljes számu péld-ázi^olsűssil mindig Ismét gyászkeret e lap szegélyén, ismét gyászruha az anyaszentegyház testén, mert fiainak egyik legnemesbike LOSOKCZI Báró BÁNFFY ALBERT a kolozsvári főtanoda és a szilágy-szolnoki egyházmegye főgondnoka, az erdélyi egyházkerület volt főcuratora, a főrendiház tagja, a dúsgazdag és fennkölt lelkű főúr folyó hó i-én élete 68-ik évében, Kolozsvártt, az egykori gubernátori palotában hirtelen elhunyt. A népszerű íőur, az erdélyi arisztokracia egyik Nestora és Nábobja 68 évet élt, mely idő a hazaszeretetnek, a közügyek iránti buzgalomnak, a vallás és egyház iránti odaadásnak, az ősmagyar patriarchalis erényeknek hosszú láncolata volt. Vezér-szerepet sem a politikában, sem a társadalmi életben, sem az egyházi mozgalmakban nem vitt, de kezdet óta tekintélyes tagja volt azon hazafias gárdának, melyet a Mikók, Wesselényiek, Telekiek és Kemények a királyhágóntúli közélet minden ágában, államban és egyházban, társadalomban és társas életben, anyagi és szellemi életünk tökélyesitése érdekében mintegy családi tradícióként nemzedékről-nemzedékre alkottak. Mint politikus, mind a szabadságharcban, mind a bekövetkezett szomorú napokban mindig a legtisztább hazafiság és nemzeti ügy oltára mellett állt, működött és áldozott; az ujabb alkotmányos élet tartama alatt pedig hol mint képviselő, hol mint főrendiházi tag folyton tevékeny részt vett hazája közügyeiben. Mint egyházi ember a családi örökségként átvett egyházszeretetet végleheletig megtartotta: a kolozsvári collegiumnak 27 évig volt éber gondnoka, többször gyarapitá alapitványait, lelkesen támogatta vallás-erkölcsi céljait, szakértő buzgalommal vigyázott fel anyagi érdekeire. De legerősebb oldala volt a boldogult bárónak a társadalom és a magánélet anyagi ápolása : ki szülői örökét sokszorosan megszaporítva adta át fiainak, ki a mai nehéz anyagi viszonyok közepett is képes volt kiváló szakértelmével annyira szaporítani vagyonát, hogy Ádám és György fiainak hatalmas hitbizományokat létesített, buzdító például főúri társainak és ivadékainak a józan takarékosság és ernyedetlen szorgalom erényeinek kifejtésében. Társadalmi érintkezésben még a pórral is szívélyes, a társas életben mindig kellemes, a tudomány és művészet lelkes pártfogója, a szegényeken könyörülő s egész lényében typikus alakja a fejedelmek korából való erdélyi főuraknak, kiknek megható vonásait ma-holnap csak traditiókból ismeri Erdély és Kolozsvár közönsége. A szépért és jóért élt, szerette hazáját, buzgott egyházáért, rajongott családjáért : áldott legyen emlékezete, követve példája! ~ , 7 1 J

Szots Farkas. 11