Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

86 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 A protestantismus romjai. E lapok f. é. 3-dik számának vezércikkében a derék Szlávik az evangéliomi igazság fegyverét emeli fel s ajánlja, hogy azzal küzdjünk a loyoliták Kadaver-csapata által kormányzott vatikáni katholicismus ellen, melynek főcélja a protestantismus romjain keresztül vezető uton alávetni a világot a római viceisten hatalmának, Szlávik éles szemekkel látja a szög fejét s midőn erre ^sem a lutheri sem a református egyházfelekezetnek* hanem átalán az örök erős és változhatlan evangyelmi igazságnak, az igének pőrölyét akarja sújtani : számítása alapos, mert kétségtelen igaz, hogy e pőrölynek ellenállhatlan súlya alatt, mint a 16-dik században, ugy ma — vagy bár idővel, de bizonynyal újból meg keüend rendülnie Róma falainak! A míg azonban ez bekövetkezik, az erős szellemi tusa mellett sok és fontos egyéb teendőink is vannak. Nem szabad elfelednünk, látnunk s éreznünk kell, hogy lényeges különbség van a jelen idők és a Luther, Zvvingli s Kálvin kora között! A dicsőült reformátorok az evangéliomi igazságnak — az igének erejével nemcsak Róma falain ütöttek réseket, hanem egyszersmind erös várakat is emeltek a felújult ev. hitéletnek, még pedig akkor a róm. katholicismusnak romjain! Ma meg már — fájdalom — a prot est antismusnak is vannak romjai. S hogy e drága romokat visszaszerezhessük, újból erődeinkké emelhessük, vagy legalább hogy azoknak szaporodását meggátolhassuk : manapság az ev. igazság mellett bizony valami más hatalmas fegyverzetre is van szükségünk. Hiszen hirdetjük az evangéliom elévülhetlen igazságait mi is, forgatjuk az örök igének velők megoszlásáig ható fegyverét manapság is, de azért erődeink sokfelé düledeznek, a protestantismus romjai szaporodnak 1 Míg mi a tudományok mezején s kathedrán nagy apparatussal küzdünk a vatikáni katholicismus ellen, míg mi az ev. igazság és világosság fényes fegyvereit olykor a müveit osztály applaususai mellett diadallal sujtjuk a sötétség harcosaira, mig mi puritán, csupasz templomaink egyszerű szószékeiről a csekély számú értelmes hívek előtt szent lelkesedéssel prédikáljuk Istennek lélekben és igazságban való imádását: addig a római fényes oltárok sz. áldozárjainak csengetésére fejedelmek s népek ezrei vak engedelmességgel s áhítattal hajtják meg fejüket és térdeiket; mig mi felekezeti erős váraink védfalain, fényes nappal diadalmasan lobogtatjuk evangéliumi hitelveink zászlóit; addig az ellenfél eljön éjjelen s megkerülve főhadállásainkat, mint a lopó reátör védetlen seregünkre. Elhurcolja népünket! Ez elhurcolt lelkehuk nagy sokasága a protestantismusnak legújabb romjai, melyekből a vatikáni katholicismus magának ujabb erődöket épit; mert ne feledjük, hogy Rómának kiváltkép két osztály kell: a vagyonos, fényes és hatalmas aristokratia és a nép zöme, az értelmi középosztálylyal és a tudósokkal nem sokat törődik. Az aristokratiával paroláz, barátkozik s egymás tekintélyét kölcsönösen védik s emelik, — a népet pedig vakító fénynyel, ígéretekkel, vagy ha kell, ijesztéssel vonzza magához. Annak az ingatag elcsábítható népnek bizton megőrzésére s az immár elcsábitottaknak nem csak anyakönyvi kivonatokon, hanem teljes visszaszerezhetésére ma már valami egyéb hatalom is szükséges, nem csupán az evang. igazságnak és igének ereje ! j,Törvény, a hitfelekezetek viszonosságát prae> cise szabályozó, a jogokat és kölcsönös kötelességek teljesítését szigorú megtorlással biztosító, félremagyarázhatlan s ki nem játszható országos törvény — és ennek Jcérlelhetlen szigorú alkalmazása kell nekünk/* Amig ilyen törvény nincs : a protestantismus őrállóinak, első helyen a lelkipásztoroknak éber figyelemmel, kitartó hűséggel s vissza nem rettenő bátorsággal és buzgósággal kell a sötétben működők ellen védeni, őrizni a meglevő híveket, azokat pedig, akiket főként vegyes házasság utján 1868 óta — épen ezen romokra akarok mutatni — Róma vitézei a vatikán szolgái elharácsoltak, minden áron visszaszerezni! * * * Ám lássuk tehát, miként szaporodtak és szaporodnak szigorú törvények hiányában a protestantismusnak gyéiszos romjai? Erősen hangsúlyozom, sőt a házak tetejéről is kiálthatjuk, hogy nem kicsinylendő, nagyon fontos ügy ez! Az 1868. 53. t. c. rendelkezik a vegyes házasságokból származó gyermekek vallása iránt, s midőn kimondja, hogy ^a törvénynyel ellenkező bármely szerződés. . . érvénytelen.* Ez mint elméleti intézkedés igen szép! De jól tudjuk, hogy a gyakorlatban azonnal mily ügyesen játszották ki e törvényt a vatikán szolgái s csakhamar mennyi panasza, sérelme halmozódott fel ez ügyben a prot. papikarnak. A panaszokat és sérelmeket végre hosszú idők után meghallgatta s méltányolta az államhatalom és azoknak némi enyhitéseül megjelent az 1884. julius 1. 24727. sz. alatt kelt miniszteri rendelet. A törvény hozatala után 16 évre! Mennyi időköz, alkalom volt ez a